170 – 179

170. Ne legyen a zsákodban nagy kő1

Hallottam

Ne legyen a zsákodban egy nagy kő és egy kis kő”1. „Kő”-nek nevezzük a hitet. (Mely arra van, hogy mérlegeljenek vele). Amely kicsinek minősül, és amely felette van a józan észnek. Ám ezzel együtt, majd azt kell mondjad akkor, hogy neked nagy köved van, azaz hogy {igen te} józan ésszel bírsz. Vagyis, amit már teszel, az nem hasonlít {ahhoz ahogy} a világ egésze {cselekszik}. Hanem te erős alappal rendelkezel, amely Gadlut-ot [nagyságot] és nem pedig Katnut-ot [kicsinységet] képvisel, vagyis ami annyit jelent, hogy alap és teljes kő nélküli vagy.

Ellenben „kicsi kő” kell hogy legyen, viszont „teljes” kell hogy legyen. Vagyis hogy képes legyen megtartani az egész Tórát és a Parancsolatokat a „kis kőre” támaszkodva. Mert csak akkor nevezhető „teljesnek”.

Viszont ha {a kő} „kicsi”, ámde csak kis cselekedetek megtételére kötelez téged, akkor {már} nem nevezik „teljes kőnek”.

Akkor hát mikor kicsi, és mikor nagy? Ha az ember kis alappal rendelkezik, akkor – ami magát illeti – kicsinek minősül. Viszont mikor „nagy kővel” rendelkezik, mivelhogy nagy alappal bír, akkor {már} nagynak tekintheti magát. Vagyis hogy, nagy ő. És „teljes kőnek” nevezik, mikor elnyeri az Egyéni Gondviselést.

171. Zohár, Emor {hetiszakasz}

Peszách 4. ünnepi hétköznapján, 1949. április 18-án hallottam

A Zohárban, az Emor hetiszakasznál {a következő van írva}: „Izrael Gyülekezete azt mondta: ‘Én az egyiptomi számüzetésben alszom’” (Zohár, Emor, 43. old., „És az első hónapban …” kezdetű bekezdésnél).

A Mochin eltávozását „alvás”-nak nevezik.

De a szívem éber”. S a szív „a Hochmá 322 útvonalát” jelöli. Vagyis Hochmá világított bennük, ámde anélkül, hogy Hászádim-ba lett volna öltözve – s ezt nevezik „egyiptomi számüzetésnek”. S ezért nevezik „alvás”-nak. Azonban ezzel együtt érdemesek voltak a Mochin dé Hochmá befogadására, ámde csakis az Achoráim [hátulsó rész] felől.

Kedvesemnek hangja zörget”. Vagyis a Z”Á hangja, amely a Hászádim.

S ez amit az Örökkévaló mondott: „Nyissatok nekem egy tűfoknyi bejáratot, azaz hogy a megváltás órján azt mondta nekik, hogy továbbítsanak újra Hochmá-t. S mikor ő Hászádim nélkül van, a bejáratát „tűfoknyinak” nevezik, mivelhogy Hászádim nélkül nem világít.

{Majd aztán} és megnyitom számodra a felső kapukat”. Vagyis a Hászádim-ból adományoz neki. S akkor ki fog szélesedni, hogy Hochmá-ja és Hászádim-ja {is} legyen.

Nyiss nekem … stb.” Mert a Nálam való gyülekezés bejárata benned van, azért hogy ne Nálam térjenek be a gyermekeim, hanem te benned”. Vagyis hogy a gyermekeknek – akiknek Mochin dé Hochmá-ra van szükségük – nem tud adományozni. Mivelhogy ő csak Hászádim-nak minősül. Hanem mikor Hochmá-t továbbít, akkor igen meglesz a lehetősége annak, hogy a gyermekek ugyancsak Hochmá-t kapjanak. Ezért is mondják azt, hogy csak ő tudja kinyitni a bejáratot.

Mígnem, „zárva vagyok, hogy ne találjanak Rám”, vagyis hogy nem fognak teljességben találni Engem. Mert mikor a Z”Á csak Hászádim-mal rendelkezik, {akkor csak} VáK {mértékű} állapottal bír, amelyet „puszta levegő”-nek neveznek. Mígnem mikor már Hochmá-val is rendelkezik, ilyenkor – noha nem csak Hászádim-ot kap – a Hászádim-ját „tiszta levegőnek” nevezik. Mert ilyenkor a Hászádim-ja kiválóbb a Hochmá-nál. Mindezzel együtt Hochmá nélkül nem fogják teljességben találni Őt.

S ez, ami írva van, „hogy párosodjon veled és hogy örökre teljességben legyen veled”. {Erre mondja a Zohár, hogy} „Gyere és lásd meg, azon órában, mikor az Örökkévaló megölte Egyiptom elsőszülötteit, mindazok, akiket megölt az éjszaka közepén, és leszállította a fent levő szinteket”, vagyis a Mászách dé Hirik korrekciója által, mely két állapotot idéz elő: a GáR eltávozását, illetve a Hászádim továbbítását, mikor is ezen egymásba foglaltatáson keresztül lehetőség van arra, hogy a Mochin fentről lefele áramolhasson.

Ugyanezen időben Izrael a szent jel szövetségébe lépett, körül lettek metélve”. Az „elsőszülöttek csapásának” dolga, és a„peszachi vér” dolga, illetve a „körülmetélés vérének” dolga egy és ugyanaz. Ez egy ismert titok, hogy Egyiptom istene bárány volt. Azaz hogy a peszáchi áldozat az ő isteneikre irányult. Egyiptom Klipá-ja az volt, hogy a Gmár Tikun-tól [a korrekció végéről] akartak továbbítani, a tudás fája bűnéhez hasonlóan, mikor is GáR Fényt akartak továbbítani fentről lentre. S a peszachi {áldozat} levágása által vágják le a GáR dé Hochmá-t, mert ezáltal volt az elsőszülöttek csapása. Mert az elsőszülött a GáR-t jelöli. Mert eltörölték a GáR-t. S ez a Mászách dé Hirik által történt, amely a Mánulá felemelését jelenti, amely a GáR eltörlését okozza.

A Dám [magyarul, vér] {szó} a Dmámá [csend] {szóból} ered, amely halálba viszi a GáR-t. S ezt jelenti a körülmetélés vére. A metszőkés a Dinim dé Nukvá-t [női-ítéleteket] jelöli, és a Dinim eltörlik a Dinim dé D’churá-t [hím-ítéleteket], S ez az, ami írva van, hogy: „két vér volt: a peszachi vér és a körülmetélés vére”. A peszáchi {áldozat} vérének elszórása volt a GáR eltörlése és a korrekciós vonalakban való bennefoglaltatása, amelyet az ajtófélfa és a két Mezuza3 jelöl.

És [tizen]negyedikén: [tanultuk, hogy ekkor eltörlik a kovászost és az élesztőt], Izrael pedig elhagyta a másik fennhatóságot stb., a Macá-ban [magyarul, a Pászkában], a szent kötelék{ben} pedig egyesültek”. A kovászos {étel} a Házé-tól letre áramló Mochin-t jelöli, mert ilyenkor fentről-lentre világítanak. A Mácá [a Pászka] pedig a Házé-tól fentre világító Mochin-t jelöli, ahonnantól nincs megkapaszkodása a Külsőknek. S ez amiatt van, mert a Peszách éjszakáján feltárulkozó Mánulá – amely által ment végbe a peszéchi {áldozat} levágása és az elsőszülöttek csapása – csak tőle lentre fejti ki hatását. Vagyis, a Házé-ban tárulkozott fel.

Ebből következően, mindaz ami tőle fentre van, {feléjük} nem használja a benne levő Din-t. Nemígyen a Házé-tól lentre, ahol minden terjeszkedés a vetületétől lentre van, ezért is érezhető a benne levő Din. Ezért figyelt oda nagyon Izrael arra Peszách éjjelén, hogy Mácá-t [pászkát] és ne pedig kovászos {ételt} egyen.

S többletértékkel bír az {olyan} Macá, amely nem kovászos ételben van. Illetve többletértékkel bír az {olyan} kovászos étel, amely nem Macá-ban van. A Macá-ban többletérték van, amiért ők teljes Mochin-t képeznek a GáR dé Hochmá felől, amelyek emelett még a két nagy világítótestnek is minősülnek. Azonban ők Achoráim állapotban vannak, mikor is képtelenek világítani a Hászádim hiánya miatt.

És többletértékkel bír a kovászos étel. S habár csak VáK állapotban vannak, azonban ők már Hászádim-ba vannak öltözve. A Szentélyben pedig, ahol Mochin dé Hochmá volt, szintén Hazé-tól fentre levő állapotban voltak, amely a Macá vetülete. Ezért is lett mondva: „és kovászból és mézből semmit se füstöljetek”.

172. Akadályoztatások és késleltetések

Peszách {ünnepének} hetedik napján, 1949. április 20-án hallottam

Az öszes akadályoztatás és késleltetés, amelyek feltűnnek és feltárulkoznak a szemeink előtt, nem mást mintsem közeledést jelentenek – vagyis azt, hogy a Teremtő közelebb akar vinni benünket {Magához}. S mindezen akadályoztatások csak közelebb kerülést szülnek a számunkra. Mert ha ez nem {így} volna, semmi esélyünk nem volna arra, hogy közelebb kerüljünk Hozzá. Mert a természet felől nincs nagyobb eltávolodás, mintsem az, hogy mi kivájt anyagból {valók} vagyunk, a Teremtő pedig {ezzel szemben maga} a nagyok legnagyobbika. S az ember csak mikor közeledni kezd {Hozzá}, kezdi érezni a köztünk {és a Közte} levő távolságot. S minden akadályoztatás, minek felébe emelkedik {az ember}, közelebb hozza számára az utat.

(Mégpedig azért, mert hozzászokik ahhoz, hogy az akadályoztatás vonalán haladjon. Így aztán, ha minden alkalommal érzi, hogy mennyire el van távolodva, ez a dolog semmilyen változást nem hoz a számára a folyamat során. Mert {hiszen} már előre tudja, hogy az akadályoztatás vonalán halad. S miután ez az igazság, nincs is elég szavunk arra, hogy elmagyarázzuk, mekkora is {tényleg} a távolság köztünk és a Teremtő között. Ezért, minden alkalommal, mikor az eltávolodást nagyobb mértékben érzi annál, mintsem amire gondolt, semmilyen bosszúságot nem okoz neki.)

173. Miért mondunk Lé’cháim4-ot?

Az „Ácháréj [Mot]-K’dosim” hetiszakaszok szombatjának lakomáján, az ómer-számlálás 23. napján, 1949. május 7-én hallottam

Arról, hogy Lé’cháim-ot mondanak bor-iváskor – ahogy azt Bölcseink is mondták – ő a következőt mondta: „bor és élet, a bölcsek és tanítványaik szerint”. S látszólag nehéz {megérteni}, miért éppen a bülcsek stb. szerint? S az egyszeri embereknek miért nem?

Hanem, a Lé’cháim, amit mondani szoktak, a felső életre utal. Mert mikor bort iszunk, fel kell idézzük, hogy a bort „a Tóra borára” utal{ással isszuk}; hogy {ez} emlékeztessen bennünket arra, hogy a Tóra Fényét kell továbbítanunk, amely {Fényt} életnek nevezzünk. Mígnem az anyagi életről Bölcseink azt mondják, hogy „a gonoszakat {már} az életük során halottaknak nevezik”.

Ezért pont hogy a bölcsekink azok, akik igen azt mondhatják{, hogy}: „bor és élet”. Azaz hogy csakis ők alkalmasak arra, hogy spirituális életet továbbítsanak. Mígnem az egyszeri emberek, akik nem rendelkeznek ehhez {szükséges} edényekkel, {nos az ő esetükben nem} lehet azt mondani, hogy {nosza} továbbítsanak. (S talán az, hogy „a bölcsek szerint”, azt jelenti hogy ‘a bölcsek véleménye szerint’. Vagyis, életet, amit náluk neveznek életnek, azaz, a spirituális életet).

174. Az elrejtés dolga

Hallottam

Az elrejtésről, amely korrekciót képez. Mert ha ez nem létezne, az ember semmiféle teljességet nem tudna elérni, lévén hogy {az ember önmagában} érdemtelen arra, hogy eljusson a dolog jelentőségig. Mígnem ha elrejtés honol, akkor {ennek következtében} a dolog jelentőséget nyer nála. S mégha maga felől képtelen is az ember értékelni a jelentőségét – úgy ahogy az igazából van – az elrejtés mindenesetre jelentőséget kölcsönöz {az adott dolognak}. Mert amilyen mértékben {az ember} érzékeli az elrejtést, olyannyira épül ki nála a jelentőségnek az alapzata.

S ezek akárcsak a {létra}fokok, amelyek fokozatosan feljebb emelkednek, fokról fokra, mígnem {rajtuk keresztül az ember} eljut a számára kijelölt helyhez. Azaz, elér egy bizonyos mértékű jelentőséget, legalább annyit, hogy ki tudjon {általuk} tartani. No persze ami a {Teremtő} tényleges jelentőség{ét illeti}, az Ő végtelen Magasztosságának nincs párja, {ezért ha mást nem is}, legalább olyan mérték{ig kell hogy elérjen az ember}, hogy az elégséges legyen ahhoz, hogy tovább létezni tudjon.

Azonban önmagában az elrejtést még nem nevezzük elrejtésnek, mert az elrejtést {mindig} az igénylés {erőssége} alapján mérik. Mert minél nagyobb erejű az adott dolog iránti igénylés {erőssége}, annál távolabbról ható erővel ismerünk rá az elrejtésre. S ez alapján érthetjük meg azt is, { hogy bár} „tele a föld az Ő dicsőségével”. Ám mégha hiszünk is ebben, a föld mindenesetre elrejtéssel is tele van.

A jövőről pedig irva van: „Én pedig majd tűz-fal leszek a számára [Jeruzsálem számára], és dicsőséggé leszek benne”. Vagyis a „tűz” az elrejtést jelenti. Ám mindazonáltal, a dicsőség ott lesz benne, vagyis akkoron fel fog majd tárulkozni a dicsőség. Mert ekkora már olyannyira nagy lesz az igénylés – {azaz} dacára annak, hogy elrejtés ekkor is lesz majd. A különbség a mostani idő viszonyában azonban ott van, hogy {bár} elrejtés {ma is ugyanúgy} léteztik, azonban igénylés az {most} nincs. S emiatt ez számüzetésnek minősül. Mignem akkor – mégha lesz is majd elrejtés – {egyúttal} követelés is lesz. S a lényeg az ez – {vagyis} kizárólag az igénylés.

175. Mivelhogy távol esik tőled [az a hely]

Svát {hó egyik} lakomáján, a Bá’hár-Bé’Hukkotáj hetiszakasz {hetén}, Ijjár {hó} 22-én, 1949. május 21-én hallottam

Ha pedig hosszabb neked az út, mert nem tudod elvinni azt {5}”.

És magyarázatot adott rá, hogy miért is van annyira távolra az út: mert „nem tudod elvinni azt”. Mert nem képes elviselni a Tóra és a Parancsolatok jármát. Ezért aztán az út távolinak tűnik a számára. S az erre adott tanács, {ahogy} azt írásvers mondja, „és kösd a kezedbe a pénzt”. A pénz [vagyis a Keszef] a vágyakozást [a Kiszufin-t] jelöli, {magyarán} hogy vágyakozással legyen a szolgaság alatt. Azaz hogy az Örökkévaló utáni vágy és vágyakozás révén, képes legyen elviselni a Tóra és a Parancsolatok jármát. A pénz [Keszef] mindemellett a szégyenre is utal. Mert az ember azzal a céllal {lett teremtve}, hogy megnövelje az Ég tekintélyét, ahogy az írva van: „Áldott … aki az Ő dicsőségére teremtett bennünket”.

Mert a Tóra és a Parancsolatok általánosságban olyan dolgok, amelyeket azért hajt végre az ember, hogy {általuk} kegyet találjon az Ő szemében. Mert a szolga természete olyan, hogy kegyet akar találni Ura szemében, mert akkor őérette van Urának a szíve. S ugyanígy itt, mindazon tettek és pedánsságok amelyekben az ember jártassá válik, csak eszköz arra, hogy általa nyerjen kegyet az Ő szemében. És akkor meglesz Tőle a vágyott célt.

Az ember pedig megy és azért hajtja végre a Tórát és a Parancsolatokat, hogy a teremtmények szemében találjon kegyet. És {így viszont} a mennyei szükségletekből eszközt csinál. Azaza hogy rajtuk keresztül akar kegyet találni a teremtmények szemében. S mindaddig míg nem nyerte el a Torá-t Lismá [az Ő nevéért], a teremtmények végett dolgozik. S még ha nincs is más lehetősége az embernek, mintsem hogy a teremtményekért dolgozzon, mindenesetre, bárhogyan is legyen, szégyenkeznie kell ezen szolgaság miatt. És akkor, ezen pénz [Keszef] által nyeri el a szentség pénzét, vagyis a szentség utáni vágyakozást [Kiszufin-t].

És kösd a kezedbe a pénzt”. Vagyis, mégha a vágyakozás nincs is az ember kezében, ha nem érez vágyat a dologhoz, nem tud tenni semmit. Ám mindenesetre, vágyat kell, hogy találjon a Kiszufin-ra, azaz, vágyat a vágyakozásra (s talán a „kösd [vé’cártá]” {szó} az „akartad [rácitá]” {szóból} lett véve). Mert igényt kell, hogy találjon erre. Vagyis fel kell hogy tárja az akaratot és a vágyat arra, hogy {igenis} vágyakozzék az Örökkévaló után, azaz hogy vágyakozzék megsokszorozni az Ég tekintélyét, örömmel elhalmozni a Teremtőjét, {és} kegyet találni az Ő szemében.

És van a Záháv-nak [az aranynak] és van a Keszef-nek [ezüstnek/pénznek] a szemszöge.

Keszef-ről beszélünk, mikor általánosságban vágyakozása van.

És Záháv-nak [„ze-háv” = „ezt add”] nevezik, mikor csakis egy dolgot akar. S {ilyenkor} mindazon sóvárgások és vágyakozások, amelyeket néhány dolog után érzett, eltűmmek ebben a vágyban. S erre mondja az ember: „Ze-hav” [ezt add]. Vagyis semmit mást nem akar, csak „felemelni a S’chiná-t [az istenséget] a porból”. És csakis ezt akarja.

Következésképp, annak ellenére, hogy az látja, hogy nincs kedve és vágya, már ahogy annak lennie kellene, mindenesetre, bárhogyan is legyen, ahhoz, hogy elérje a vágyat, át kell lássa és igyekeznie kell a tettek és a gondolatok terén. S erre mondják azt, hogy „és kösd a kezedbe a pénzt”. S ne gondolja azt az ember, hogy kis dolog az, ha ez az ember kezében van. Hanem [adjad a pénzt mindazért, amit kíván a lelked:] ökrökért, juhokért stb. Vagyis, ezáltal nyeri el a legmagasztosabb Fényeket.

176. A Havdala utáni égetett bor [brandy] ivásakor

Jom Kippur {ünnepének} kimenetelekor, 1950. szeptember 21-én hallottam

És ünnepnappá tette mikor kijött a szentségből [a Szentélyből]”.

Miután a szentség a Hochmá-t és a bal vonalat jelöli, mivelhogy ott van félelem a Dinin-től [ítéletektől], ezért ott nincs helye ünnepnapnak. Hanem „mikor {már} kijött a szentségből” – mely [szentséget mint mondottuk] Hochmá-nak és bal vonalnak nevezik – akkor tette ünnepnappá, ami {már} Hászádim Fénynek minősül.

177. Engesztelés

Hallottam

A bűnök engesztelése a Hochmá Fény feltárása által {megy végbe}. S erről szól a beismerés, amely a Hochmá továbbítását képezi. S amennyi beismerést teszt, úgy {annak arányában} tárulkozik fel előtte a Hochmá. Erről lett mondva: „Ama napon keresni fogják majd Jákov bűnét, csakhogy az nincsen”. Mert az összes bűn, mi megbocsátást nyer, mindaddig míg nem továbbítottak hozzá Hochmát, az nincs megbocsátva. Ezért is keresték a bűnöket, {vagyis} hogy Hochmá Fényt továbbítsanak feléje.

A bal ölelése”. Magyarán a bal vonal továbbítása által, mikor is a tíz bűnbánó nap minden egyes napján a Mochin dé Hochmá tíz szfirájának egyike árad {feléje} – amit bal vonalnak neveznek. És Jom Kipur-kor [az Engesztelő Napon] van a Zivug [párosodás].

A jobb ölelése” a Hochmá-nak a Háze [mellkas] alatti továbbítását jelöli, amely {hely} a feltárás helye, mivelhogy {ott} már megédesült a Hászádim-ban [könyörületben]. S elsősorban Hászádim-továbbításnak minősül. Maga a Nukvá építménye felől nézve ez Smini Aceret-ig [Szukkot ünnepének nyolcadik napjáig] tart, Smini Aceret-kor pedig a Zivug van.

178. Három társ az emberben

Ijjár {hó} 3-án, 1951. május 9-én, a Zohár kilencedik részének befejezése {alkalmával tartott} lakomán hallottam

Három társ van az emberben: a Teremtő, és az apa és az anya.

S ő azt mondta, hogy létezik egy negyedik társ {is}, amely a föld. Mert ha az ember nem vesz {magához} táplálékot a földből, nem tud fennmaradni. A „föld” a Málchut-ot jelöli.

Általánosságban véve azt találjuk, hogy négy vetület létezik, amelyeket HuB TuM-nak [Hochmá, Biná, Tifferet, Málchut] nevezünk.

S a táplálék – amit az ember a földtől kap – felülvizsgálatot képez. Mert a táplálék révén válik el a Klipa [héjréteg] az ételtől. S két vetület létezik a Málchut-ban: (1.) a K’dusá [szentség], (2.) és a gonosz Lilit.

Ezért, mikor az ember eszik és elő- és utó-áldást csinál, ez által lép ki az étel a Szitrá Áchrá fennhatósága alól. S mivel az étel vérré válik, a vér pedig a Nefes-t jelöli, ezért a Nefes-e világivá [szekulárissá] válik és nem lesz a Szitrá Áchrá-é.

Mígnem, ha az ember egy Micva-lakomából eszik, ahol az étel K’dusá-nak [szentségnek] számít, ha ezt {az ember megfelelő} szándékkal fogyasztotta el, úgy azt találjuk, hogy az étel vérré vált, és a vér Nefes-sé lett, és ilyenkor az ember a Nefes dé K’dusá állapotára jut el.

Ezért is jön a rossz ösztön az emberhez, és tesz úgy, hogy az ember azt mondja magának: megannyi okból kifolyólag nem érdemes Micva-lakomán ennie. S a legfőbb szándék, ami miatt nem akarja hogy Micva-lakomából egyenek, az az, hogy ez része a K’dusá-nak [szentségnek].

179. Három vonal

Peszách 2. ünnepi hétköznapján, 1951. április 23-án hallottam

Van olyan hogy „három vonal”. S van olyan hogy „Izrael a Király testébe kapaszkodik”. Van olyan hogy „egyiptomi számüzetés” – mikor Izrael népe kénytelen volt lemenni Egyiptomba. És van olyan hogy „egyiptomi kivonulás”. És van olyan hogy „aki meg akar szentelni [feleségül akar venni] egy nőt, az egy egyszeri tudatlant hoz magával”. S arról, amit Ávrahám kérdezett, {mondván}: „Miből fogom tudni, hogy majd megöröklöm?”, mire az Örökkévaló {a következőt} felelte neki: „tudva tudd, hogy a magzatod jövevény lesz a földön, mely nem az övé, és sanyargatni fogják őket négyszáz évig, és utána majd nagy vagyonnal fognak kijönni. Van olyan hogy „GáR” és van olyan hogy „VáK”, illetve van olyan hogy „VáK dé GáR”.

Íme, a Teremtés Gondolata az volt, hogy örömet szerezzen a teremtményeinek. A Mászách és a Cimcum pedig csak azért voltak, hogy ne legyen szégyen-kenyér. S innen jön az, {hogy hol is} a munka helye, és ebből ered a három vonal.

A első vonal az a jobb, amely fej nélküli VáK-nak minősül, amely a hitet jelenti.

És a második vonal, amely balnak számít, elérésnek minősül. S akkor a kettejük nézeteltérésben van egymással, mert a hit ellentmondásban van az eléréssel, s az elérés ellentmondásban van a hittel.

S akkor van még a középső vonal, amely VáK dé GáR-nak minősül. Avagy Hochmá-nak és Hászádim-nak. Avagy egymásba foglalt jobb- és bal vonalnak. Vagyis annyit kap elérésként, amennyi hittel rendelkezik. Vagyis amennyi hite van, annyi elérést tud kapni. S ahol nincs hite, {ott} nincs elérése, mely kiegészíthetné. Ellenben mindig áll és mérlegeli a vonalakat, nehogy még az egyik a másik felébe emelkedjen. És a GáR-t (amit őelőtte tár fel) nevezik „hit nélküli elérésnek”. S ezt nevezik „a másnépek {által végzett} szolgálatnak”. És „az Izrael {által végzett} szolgálat az a hit. És benne foglaltatik az elérés. S ezt nevezik a „Király testének”. Vagyis hitnek és elérésnek.

S íme, Ávráhám-ot nevezik a hit atyjának, másnéven Hászádim-nak. Akkor aztán tudni fogja, hogy mindaz, ki közeledni akar Hozzá, kénytelen mindenekelőtt a jobb állapotát elfogadni, vagyis a hit állapotát. Ámde a hit ellentmondásban áll az eléréssel. Ha pedig ez így van, hogyan lehetséges az, hogy az elérés állapotát továbítják, miközben pedig nem rendelkeznek ehhez {szükséges} edényekkel. S ez az, amit {az Örökkévaló} mondott neki, „a magzatod jövevény lesz a földön, mely nem az övé”. S ez jelenti azt, hogy „majdan elvegyülnek a más-népekkel, és eltanulják a tetteiket”, vagyis hogy a más-népek uralma alatt lesznek. {Tehát} ők is az ő uralmuk alatt lesznek, hogy GáR dé Hochmá-t továbbítsanak.

S erről szól az egyiptomi számüzetés, mikor is Izrael ugyancsak GáR dé Hochmá-t továbbított. S ez a számüzetésük, mikor is sötétség érte őket. S az egyiptomi kivonulás az elsőszülöttek csapása által történt, mert az elsőszülött a GáR dé Hochmá-t jelöli, mikor is az Örökkévaló csapást mért Egyiptom elsőszülötteire. S erről szól a peszachi vér és a körülmetélés vére. S ez az, ami a Zohár-ban írva van, {mondván}: „Azon órában, mikoron a Teremtő megölte Egyiptom elsőszülötteit stb., ugyanezen órában Izrael a szent jel szövetségébe lépett, körül lettek metélve és Izrael Gyülekezetéhez csatlakoztak (Emor hetiszakasz : 43).

Mert a bal vonalat nevezik „előbőr”-nek, mivelhogy elrekeszti a fényeket. Ezért amikor {az Örökkévaló} megölte az esőszülöttet, vagyis eltörölte a GáR-t, akkor lent Izrael körül lett metélve, vagyis levágták az előbőrt, amit Din dé D’churá-nak [hím-ítéletnek] neveznek, amely elrekeszti a fényeket. S így a metszőkéssel elvégzett körülmetélés által, mely {metszőkés} a vasat jelöli, amit Dinin dé Nukvá-nak [női ítéleteknek] neveznek, ilyenkor eltörlik a Dinin dé D’churá-t. S akkor a VáK dé Hochmá árad feléjük.

Magyarán, először a teljesség állapotát kénytelenek továbbítani, vagyis a GáR dé Hochmá-t. Mert lehetetlen fél szintet továbbítani. S ez kifejezetten az Egyiptomiak által kellett hogy legyen. S ezt nevezik „számüzetésnek”. Mikor is a zsidók ugyancsak az ő uralmuk alatt kellett hogy legyenek. És utána az egyiptomi kivonulás által, vagyis a Mászách dé Hirik javítása által, ekkor lépnek ki az ő uralmuk alól, vagyis maguk az egyiptomiak kiáltják, {hogy} keljetek fel és menjetek ki.

S ez {jelenti azt, hogy} „Én és nem küldött {által}”. Én, vagyis a Málchut, amely a Manulá-t jelöli, amely eltörli a GáR-t. S ezáltal foglaltatik a bal a jobba, és a jobb a balba.

S ez {jelenti azt, hogy} „aki meg akar szentelni [feleségül akar venni] egy nőt”. Vagyis a Hochmá-t, amit balnak neveznek. „Az egy egyszeri tudatlant hoz magával”, mert ő a jobb minőségét képviseli, amely a hit. S ő elérést akar. Ilyenkor pont hogy az egyszeri tudatlan által tudja továbbítani a Hochmá-t, mert megbánással bír, azonban az elérésre, és nem pedig a hitre.

Felkeltem én, hogy megnyissam a szerelmesemnek, és a kezeim mirhát csepegtettek, és az ujjaimról mirha folyik a zár kilincsére”. Mirha, vagyis „és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!”. „Kezeim” vagyis az elérés állapota. S az ujjak a látást jelölik, ahogy az írva van, „Egytől egyik mindenki mutatja az ujjával, és mondja, íme Istenünk ez”.

… a zár kilincsére.”, vagyis a Manulá-ra [lakat, zár] utalván.

1 Ne legyen a zsákodban kétféle kő*: egy nagy és egy kicsi. (Mózes V. 25:12) [*mérlegeléshez súlyként]

2 A Szív {héberül, לב = Lév} szó számértéke a héber nyelvben 32 – [לב (Lamed-Bet) = 30+2].

3 (héb.) Az a pergamendarab {állatbőrből}, mely Mózes V. 6., 4-9 és 11., 13-31. verseit tartalmazza és papir-, üveg- vagy bádogdobozba dugva, rendesen a zsidó lakások valamennyi ajtófélfájára van rászögezve és jelképileg kifejezi Mózes V. k. 6., 9. és 11., 20. versének értelmét: «Ird fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra». A dobozra héber betükkel a «Sáddáj» (Mindenható) szó van irva. – Forrás: Pallas Nagylexikon

4 Szószerinti fordításban: „Életre”. Pohárköszöntők alkalmával mondott áldás.

5 … gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak első fajzását