180 – 189

180. A Zohárban, {az} Emor {hetiszakasznál}

Peszách 2. ünnepi hétköznapján, 1951. április 23-án hallottam

A Zohárban, {az} Emor {hetiszakasznál van írva}: „Rabbi Chíja megnyitotta: ‘én alszom, de a szívem éber stb’. {Vagyis} Izrael Gyülekezete {a következőt mondta}: ‘Én az egyiptomi számüzetésben alszom, hol gyermekeim kemény szolgaságban voltak. De szívem éber, hogy megvédjem őket attól, hogy elvésszenek a számüzetésben’. ‘Kedvesemnek hangja zörget’. Ez az Örökkévaló, ahogy azt mondja, ‘megemlékezem a szövetségemről’ ” (Emor hetiszakasz : 43)

Meg kell, hogy értsük az alvásnak ezt a dolgát. Vagyis azt, hogy mikor Izrael Egyiptomban volt, az ő hatalmuk alatt volt. Hogy ők is továbbították a GáR dé Hochmát. S miután a Hochmá Hászádim nélkül nem világít, ezért nevezik ezt „alvás-”-nak. S erre mondják, hogy „a nehéz egyiptomi szolgaság”, magyarán a „nehéz munka”, amit úgy is neveznek, hogy Dinin dé D’churá [hím-ítéletek].

És minden féle mezei munkában”, amely a Dinin dé Nukvá-t[női-ítéleteket] jelöli.

De a szívem éber”. Vagyis mégha a bal vonal felől alszik is – mert ilyenkor a Málchut-ot ”két nagy világítótestnek” nevezzük. S ilyenkor a Málchut-ot „negyedik láb”-nak, és Tifferet-nek minősül, amely felette van a Házé-nak – „De a szívem éber”, mert már megtalálható benne a Manulá-nak [a lakatnak] a pontja, amely a középső vonal döntését eszközli ki, hogy újra Panim felőli pont legyen, mert így ezáltal nem fog elvészni a számüzetésben.

S erre utal az {a vers}, hogy „nyissatok nekem egy tűfoknyi bejáratot”, miszerint a Z”Á azt mondja a Málchut-nak, hogy továbbítson csak Hochmá-t, mégha nem is tud a Hochmá világítani Hászádim nélkül. S emiatt nevezik csak „tűfoknyinak”, {majd aztán} „és megnyitom számodra a felső kapukat”. Vagyis utána Hászádim-ot ad neki. S ezáltal áradoztat felé bőséggel.

Mígnem ha nem továbbít Hochmá-t, mondván, hogy nincs Hochmá-továbbítás, hanem csak Heszed-{továbbítás}. Erre mondják, hogy „nyitsd meg nekem nővérem”. Mert a Hochmá nézőpontjából a Málchut-ot „nővér”-nek nevezik.

181. A tekintélyről

Niszán {hó} 25-én, 1951. május 1-én hallottam

A tekintély egy olyan dolog, amely lebénítja a testet. S ilyen mértékben kárt okoz a léleknek. Ezért minden olyan cádik [igaz ember], aki híressé lett és tekintélynek örvend, {mindezt} büntetésből {kapta}. De a nagy cádikok, akiknél az áldott Teremtő azt akarja, hogy ne veszítsenek amiatt, hogy cádikokként híresülnek el, a Teremtő őrizkedik felettük, {megakadályozván} hogy nehogy tekintélyben részesüljenek. {Mégpedig} azért, hogy semmilyen kár ne érje a lelket. Ezért amilyen mértékben tekintélynek örvendenek egy felől, másfelől ilyennyire vitázók állnak fölébe, kik mindenféle megvetésekkel megszégyenítik ezeket a cádikokat. Amilyen súllyal tekintély adnak a cadiknak, pontosan ugyanilyen mértékkel a másik oldal megveti őt.

182. Mózes és Salamon

Ijjár {hó} 3-án, 1951. május 10-én hallottam

Mózes és Salamon Panim-nak [arcnak, elülső résznek] és Achoráim-nak [hátulsó résznek] minősülnek. Mózesnél van írva, {hogy} „hátamat látni fogod, [de orcámat nem láthatod]”. Mígnem Salamon Panim-nak minősül. És csak Salamon használta Mózes Achoráim-ját. Erre utal az, hogy a Salamon [Slomo = שלמה] {név} betűi {megegyeznek} a Mózesnek [LéMóse = למשה] {szavak betűivel}.

183. A Messiás vetülete{i}

Hallottam

Létezik: (1) Másiách ben Joszef [azaz, Joszef-től sarjadó Messiás], illetve (2) Másiách ben Dávid [azaz, Dávid-tól sarjadó Messiás]. S a kettejüknek egyesülnie kell. S akkor lesz meg bennük a valódi teljesség.

184. A hit és elme közötti különbségről

Svát {hó} 15-én, 1949. február 14-én, Tvérián hallottam,

A hit és elme közötti különbségről. A hitnek előnye van, mivel {a hit} jobban hatással van a testre mint az elme, mivelhogy ő közelebb van a testhez. Ugyanis a hit az a Málchut vetülete, a test pedig a Málchut-tal áll kapcsolatban. Ezért is van {a hit} rá hatással.

Mígnem az elme – amely az Első Kilenc {szfirá}nak van tulajdonítva – már nem képes annyira hatással lenni a testre. Mégis, ezzel együtt az elmének – amely ugye spirituálisnak minősül – előnnyel bír a hithez képest, mely {hit} a testnek van tulajdonítva. A spiritualitásban létezik egy olyan szabály, {miszerint} „nincs hiány {azaz, eltűnés} a spiritualitásban”, illetve hogy „minden egyes fillér hozzáadódik a nagy számlához”.

Mígnem a hit, amely anyagiságnak minősül, s amit szétválásnak is neveznek, mivelhogy olyan hogy „csatlakozás [vagy társulás]” nem létezik az anyagiságban. Mert ami {egyszer} elmúlott, az nincs többé. Ami a múltban megvolt, nem csatlakozik [társul] a jelenhez vagy a jövőhöz. Ezért, habár a hit a cselekvés ideje alatt száz százalékosan kihatással van rá – összehasonlítván azzal, ahogy az elme fejti ki rá a hatását – azonban ez csak ideig-óráig van rá hatással. Mígnem az elménél, mégha az csak egy százalékkal is van rá hatással, ez az egy százalék mindenesetre örökké megmarad. Ezért aztán száz alkalom után ugyanazon {száz százaléknyi} mérték áll össze, mint amivel a hit egyetlen alakalommal volt rá hatással. Mindazonáltal, a hit esetében száz alkalmat követően is ugyanazon állapotban marad vissza. Ezzel semben az elménél ez örökre megmarad nála.

Mint például, mikor az ember valamilyen intellektuális dolgot tanul, még ha {később azt} el is felejti, annak nyomai megmaradnak az elméjében. Vagyis, amennyivel több tudást szerez, annyival jobban fejlődik az elméje. Mígnem az anyagi {dolgok} esetében, amelyek térben és időben kiterjedéssel bírnak, {mert például} a kelet{re levő} hely soha nem kerül nyugatra, avagy az elmúlt óra nem jön a jelen óra helyére. Mígnem a spiritualitásban minden jelen lehet egyazon időben.

185. Egyszeri ember, a szombat rettegése rajta

Hallottam

Bölcseink azt mondták: „Egyszeri ember, a szombat rettegése rajta”. Íme, a bölcs tanuló a szombatot jelöli. A szombat pedig íme a „Gmár Tikun”-t [a korrekció bevégeztét] jelöli. Vagyis, ahogyan a „Gmár Tikun” idején az edények már ki lesznek javítva és alkalmasak lesznek a Felső Fény befogadására és felöltöztetésére. Ugyanígy, a szombat is a „vég”-et jelöli. Vagyis ilyenkor a Felső Fény képes meg tud jelenni és bele tud öltözni az Alsókba – azonban csak mint fentről jött felébresztés.

186. Tedd a szombatodat hétköznappá és nem leszel rászorulva a teremtményekre

Hallottam

Szombaton tilos a munka-végzés, vagyis a lentről jövő felébredés. S egy bölcs tanuló – vagyis egy olyan diák, aki elnyerte, hogy az áldott Teremtőnek diákja lehessen, akit {vagyis a Teremtőt} Bölcsnek nevezzük –szintén fentről jövő felébredést képvisel, vagyis annak köszönhetően, hogy feltárják {előtte} a Tóra titkait.

Ezért, mikor eljön a fentről jövő felébresztés, ez ugyancsak szombatnak minősül. Mert ilyenkor, az egyszeri embernek, vagyis a testnek, félelme van. S ilyenkor eleve nincs helye a munkának.

187. Fáradozás érdemében dönteni

Hallottam

Az Alsó Héj {betű} [ה‘] dolgáról, vagyis {arról} hogy Mászách [védőernyő] és fedő lett a szemekre helyezve, mikor is a szemek az ún. Gondviselést jelölik, {és ami miatt az ember} rejtett Gondviselést lát.

A megpróbáltatásról. Vagyis {arról}, mikor az ember semmilyen oldalról nem tud dönteni, nem így és nem úgy. Vagyis nem képes letisztázni, hogy akkor mi is az Örökkévaló akarata, s mi a Tanítójának a szándéka. S mégha képes is teljes odaadással végeznie a munká{i}t, azonban {arról,} hogy ez a teljes odaadással {végzett} munkája vajon helyénvaló-e, {már} képtelen dönteni. Avagy {az is lehet, hogy} épp ellenkezőleg, ezen keménye{n végzett} munkája a Tanítója és az Örökkévaló véleményével szemben áll.

S hogy a dolgot illetően dönteni {tudjon}, egy többlet fáradozást magában rejtő dologgal jut döntésre. Vagyis hogy {ilyenkor} a Tanítójának megfelelően kell cselekednie. Mert csakis az erőfeszítés {megtétele} feladata az embernek, és nem pedig valami más dolog. Ezért aztán semmi helye annak, hogy kételkedjék a tetteiben, a gondolataiban és mondandóiban. Ellenben minduntalan egyre több és több erőfeszítést kell hogy tegyen.

188. A munka egésze kizárólag azon a helyen van, ahol két út van

A Besálách-i szombat kimenetelekor, Svát {hó} 14-én, 1948. Január 25-én hallottam

A munka egésze kizárólag azon a helyen van, ahol két út van, ahogy azt találtuk: „S élj bennük, s ne pedig meg halj bennük”. S az „{Inkább} öljenek meg, de ne szegd meg” {törvény} csak három parancsolat vonatkozásában érvényes. Holott ezzel együtt, azt találtuk, hogy az első Haszidok a lelküket adták egy tevőleges {parancsolat betartásá}ért. Csakhogy az igazság az, hogy az egész munka erről szól. S mikor az ember meg kell hogy őrizze a Tórát, akkor van az, hogy minden teher nehéz. S mikor a Tóra védelmezi az embert, akkor ez már nehéz, {mégpedig} „az ember lelke tanítson bennünket”-nek a révén. S erre mondják azt, hogy a Tóra őrizkedik az ember felett.

189. A tett hatással van a gondolatra

Tisréj {hó} 27-én hallottam

Meg kell, hogy értsük az okát az éleselméjűségnek, s a lelkesedésnek és a fortélyoknak, {magyarán azt, hogy miként lehet az} hogy mikor az ember anyagi szerzeményekre gondol, {akkor} az összes {emberi} szerv rendezetten működik teljes sebességgel. Mígnem a lelket érintő dolgok vonatkozásában az ember minden olyan apró szerzeménynél, amire a léleknek van szüksége, a test, együtt {annak} valamennyi érzékével, nehézkesen működik.

S a helyzet az, hogy az ember elméje és gondolata nem más mint az ember tetteinek leképeződése, amelyek mint tükörkép jelennek meg. Ezért ha az ember tetteinek többsége anyagi szükségletekből ered, akkor az az elme tükrében jelenik meg, vagyis minden szükségletük az elmében észlelődik. Így minden dolog kapcsán, mit csak akar, használni tudja az elméjét, minekután az agy az összes életerejét az anyagi dolgokból kapja. Ezért az elme ugyanazt a helyet szolgálja ahonnan {magát} az életerőt kapja. {Ezzel együtt} a lélek szükségleteiről még nincs olyan sok Resimo [emlékeztető-bejegyzés] az agyban ahhoz, hogy elég életerőt tudjon {belőlük} kapni és hogy benyomást szerezzen {belőlük}. Ezért aztán a lélek szükségletei végett az agy nem hajlandó szolgálni őt.

Ezért meg kell hogy emberelje magát az ember és rengeteg műveletet és tettet kell hogy végrehajtson, mire bevésődik az agyba, s akkor persze már megnövekedik a tudás, s az elme gyors éleselméjűséggel szolgálni fogja őt, még jobban mint az anyagi szükségleteket. Mert az elme lélekhez közeli öltözék.