220 – 229

220. A kínokról

Hallottam

A kemény kínok, amelyeket az ember éreznek, csak az életerő hiányából fakadnak. Mégis, mit kell hogy az ember tegyen, hiszen nincs az embernek ereje arra hogy {ő maga} életerőt vegyen. S ilyen esetben unalom lesz urrá az emberen. S pont ilyen esetekben van szükség arra, hogy még erősebbé váljon, azonban elvenni nem tudod.

221. A mindenek feletti fennhatóság

Hallottam

Egy Klí [edény] nem jön ki a maga fennhatósága alól, hacsak nem töltik azt ki más dologgal. Mindazonáltal ürességben nem lehet lennie. Így, miután a Szitra Áchrá fennhatósága alatt van, nyilvánvaló hogy ki kell őt {onnan} hozni. Ezért igyekezni kell más dolgokkal kitölteni. Ezért szükségszerű hogy szeretettel legyen kitöltve. Ahogy az írva van: „s utána mar neki önszeretetből”.

222. Arról a részről, amit a Szitra Achrá-nak adnak, hogy az leváljék a Kdusáról

Hallottam

Íme: „{Isten} kezdetben a Din tulajdonságában [az ítélet tulajdonságában] teremtette meg a világot. {Azonban aztán} látta, hogy a világ nem {tud így} fennállni”.

{Ennek} jelentése: a „Din tulajdonsága” az a „Málchut”, ahol a Cimcum [a megszorítás] végbe ment, s ahonnan kezdődően lentre a „Külsők” állnak. Mígnem a „Felső Kilenc”-ben a Sefá-t [a bőséget] minden félelem nélkül be lehet fogadni.

Azonban {így} nem maradt volna fenn a világ , azaz a Bhiná Dálet. {Így} nem lett volna meg a lehetősége annak, hogy a világ kijavítást nyerjen, mert {bárhogyan is, a Málchut-nak} a helye ott van, s ezt lehetetlen megváltoztatni, azaz {lehetetlen} eltörölni a befogadó-edényt. Mert ez a természet. S {ezt} nem lehet megváltoztatni. Mert a természet az {maga} a Felső Erő, s mert az Ő áldott akarata az volt, hogy a kapni-akarás teljességben legyen. S ezt nem lehet eltörölni.

S ugyanígy van az emberben is lent: lehetetlen megváltoztatni a természetét. S az erre {adott} tanács volt az, hogy társítsa hozzá {azaz, a Din tulajdonságához} a Rachamim [a könyörület] tulajdonságát. {Minek} jelentése, hogy létrehozta a határ{vonalat}, amely a Málchut-ban húzódik a Biná helyén. Azaz, úgy alakítota mintha tilos volna kapni. Azonban ott tudnak már dolgozni. Vagyis, szabad kapni adományozás végett. Mert {miután} a Bhiná Dálet-nek a helye {már} nem ott van, ennélfogva ki lehet iktatni.

Ebből jut oda, hogy a Bhiná Dálet kijavítást nyer, azaz a Bhiná Dálet leemelése által. Vagyis feltárja, hogy ez nem az ő helye. S ezt a Micvák és a jó cselekedetek által {éri el}. Amikor {ezt} feltárja, felülvizsgálja a Bhiná Dálet-et benne a Bhiná Bet-ben, amely azt mutatja meg, hogy az ő helye lent van. S akkor a „Zivug” felemelkedik és „Mochin” [fény] lefele árad. S akkor az „Alsó Héj” felemelkedik az „Éjnáim”-hoz [a szemekhez], s újra kezdődik a szolgaság, azaz {a munka} átalakítani a befogadó-edényt. S a kijavítás lényege {abban áll}, hogy egy részt adnak a Szitra Achrá-nak. Vagyis míg korábban csak a Bhiná Dálet-ben volt a felszívásának a helye – lévén hogy csak amott van a Din tulajdonsága és nem pedig a Biná-ban. Azonban ezúttal a Biná is a maga csökkentett minőségét vette {magára}, hogy {ennek eredményeként} őbenne is összevegyüljön a Din tulajdonsága. S így azt találjuk, hogy a Din tulajdonságának a helye nagyobbá válik. Ugyanakkor ennek a résznek köszönhetően, helye lett a munkának, hogy {ilyenképp} lehetőség legyen ellenkezni, tekintve hogy ez nem az ő {azaz a Málchut} igazi helye. S azután ha már hozzászoktak ahhoz, hogy őt a lehetséges helyről taszítsák el, oda jutunk, hogy olyan helyről is el tudják aztán taszítani, ahonnan ez korábban még nem volt lehetséges.

A gazdagságot elnyeli, s aztán kihányja azt”. Vagyis azáltal, hogy kiterjeszti a határát és nagy gazdagságot nyelt el, ezáltal saját maga jön hogy javítsák ki teljesen. S ezt jelenti az „Azazelnek {küldott} bak” stb, mikor is adnak neki egy részt, hogy aztán ezáltal váljék le a Kdusáról {szentségről}, és az Őáltala adott helyen javítják ki – amely {egyébként} nem az ő helye.

223. Öltözék – zsák – hazugság – mandula

Hallottam

Nem volt szabad bemenni a király kapuján zsákruhában”. Vagyis, amikor az ember ráébreszti magát arra, hogy mennyire távolra van az áldott Örökkévalótól, és {hogy} tele van vétkekkel, bűnökkel és bűntettekkel, ekkor lehetetlen hogy Hozzá legyen tapadva és lehetetlen hogy bármiféle üdvözítést kapjon az áldott Örökkévalótól, merthogy zsákruhája van, és lehetetlen {így} a Király csarnokába jönni.

Ezért szükségszerű, hogy az ember lássa a maga valódi állapotát, hogy milyen is ő és ne takarja azt el. Hanem ellenkezőleg, mert a Klipák [a héjrétegek] minden szándéka hogy {ezt} eltakarják. S ha ez ember nyereményt kap Fentről, akkor tudja aztán feltárni és látni a maga valódi állapotát. Azonban tudnia kell, hogy ez nem teljesség, hanem szükségszerűség. S a keserűség idejét Dalet-nek [héber betűk egyike] nevezzük. S így mikor {a „Dalet” betű} hozzáadódik a „Szák” [magyarul a „zsákhoz”] szóhoz, akkor ebből a „Saked” [magyarul „mandula”] {szó} jön ki, amely meggyorsítja a üdvözítést.

Ám nem így, mikor az ember saját maga okozza a munka iránti keserűséget. Vagyis, mikor az ember számvetést tud végezni, akkor ő boldog, mert bárhogy is legyen, látja az igazságot. S ez úgy tekintendő, mint amelyet „Ros” [magyarul „fej”] gyanánt csinál. Vagyis a jelentőség végett. S akkor Rés-nek [héber betűk egyike] nevezzük, s ez a „Rés” betű hozzáadódván a „Szák” {szó}-hoz, {akkor ebből} a „Seker” [magyarul hazugság] {szó} jön ki. Azonban ezen szolga-munkát úgy végezni, mintha csak egy szellem kényszerítette volna rá. S akkor rögvest megerősödik teljes hitben, hogy majdan minden kijavítást nyer.

224. A Jészod dé Nukvá és a Jészod dé D’churá dolga

Hallottam

Vagyis a Málchut(,) Éjnáim [szemek] helyéhez való felemeljedését nevezzük „Jészod dé Nukvá”-nak. Mert a Nuvká dolga hiányérzetet jelöl, ahol is a csökkenés hiányérzetnek minősül. Merthogy az az Éjnáim-ban [a szemekben] van, amely a Hochmá, amelyet mindenesetre a négy B’hiná [állomás] B’hiná Álef-jének [első állomásának] nevezünk. Mígnem amikor az Alsó Héj a Keter-ben van, tudván hogy a Keter az adományozni-akarás, s ott semmiféle csökkenésről nem lehet beszélni, lévén hogy az adományozni-akarás felett nincs semmiféle korlátozás, ezért őt nevezzük „Jészod dé D’dchurá”-nak.

225. Felemelnie saját magát

Hallottam

Lehetetlen, hogy {az ember} saját magát a maga köre fölé emelje. Ezért az ember kénytelen a környezetéből szívni. S nincs semmilyen {más} tanács a számára, mintsem a Tóra- és a nagymértékű fáradozás útja.

Ezért ha az ember jó környezetet választ magának, úgy {ezzel} időt és fáradozást takarít meg, merthogy ő a környezete szerint halad.

226. Írott-Tóra és Szóbeli-Tóra

Mispatim {hetiszakasz} 3. {napján}, 1943. február 2-án hallottam, Tel-Aviv-ban

Írott-Tóra” – Fentről érkező felébresztés. „Szóbeli-Tóra” – lentről jövő felébredés. S a kettőről együttesen mondjuk hogy „hat éven át dolgozzon és a hetedikben szabadként távozzék”.

Mert munkáról pont hogy ott lehet beszélni ahol ellenállás van. És {a „világot” szót arámiul} „Álmá”-nak nevezzük a {héber} „He’elem” [elrejtés] {szóból} eredően. Mert akkor, az elretés idején, ellenállás van. S ekkor lehet munkáról beszélni. S erre utal Bölcseink mondása: „Hatezer éven át áll fenn a világ és egy el lesz pusztítva”. Azaz hogy az elrejtés el fog pusztulni, s akkor már nem lesz munka. Ámde a Teremtő szárnyakat csinál neki, amelyek majdnak „lefedések”-ként {szolgálnak}, avégett hogy legyen munkája.

227. Micva díja {maga} a Micva

Hallottam

Az embernek vágyakoznia kell arra, hogy elnyerhesse a Micva [parancsolat] díját, ami azt jelenti, hogy a Micva megtartása által nyeri el, hogy hozzá legyen tapadva a Mécavé-hez [{a Micvát} Megparancsolóhoz].

228. A halak{at} a hús előtt {eszünk}

Ádár 1-én, 1947. február 21-én, Tvérián {Tibériáson] hallottam

Az, hogy az étkezések alkalmával először halat szokás enni, azért van, mert a halakat ingyen érdemeljük ki, előkészület nélkül. Ezért is eszik ezt először, lévén hogy nincs {hozzá} szükség előkészületre. Ahogy az írva van: „Visszaemlékezünk a halakra, amelyeket Egyiptomban ettünk ingyen”. S magyarázták a Zohárban, vagyis ingyen, Micvák nélkül, azaz előkészület nélkül.

S miért nem szükségeltetik előkészület a halakhoz? A helyzet az, hogy miután látjuk hogy a hal az csak Ros-nak [fejnek] minősül, és nincsenek kezei és lábai, mert a halra {az alapján} tekintenek, hogy „Joszef halat akart és Margalit-ot ]drágakövet] talált a húsában”. „Margalit”-ot, vagyis „Meragel”-t [kémet]. A „hal” pedig azt jelenti, hogy ott nincs tárgyalás, errel utal az hogy nincsenek kezei és lábai. S a „kettéosztott” arra utal, hogy a Málchut Biná-hoz való felemelkedése által minden szint {két} félre osztódott, mikor is a kettéosztódás által hely teremtődött a Meraglim [kémek] számára; és az egész tárgyalás csak erre a Meraglim-ra terjedt ki, merthogy a Tóra egésze innen ered. S ezt jelenti az, hogy Margalit [drágakő] volt akasztva a nyakába. S minden beteg, aki belenézett, azonnal meggyógyult.

Mígnem kizárólag a hal felől nézve, nincs semmiféle jutalom, kivéve csak az hogy ingyen van, ahogy az írva van: „amelyeket Egyiptomban ettünk ingyen”. „Egy nyitott szem, amely sosem alszik” s ennélfogva nincs szüksége örködésre, merthogy a halak ügye Hochmá-nak [bölcsességnek] és a Sábát-nak [szombatnak] minősül, amelyek megelőzték a Tórát.

A Tóra pedig a tárgyalást jelenti. „Nem találtam kezeim és lábaim a Tóra-tanházban [Bét-Midrásban]”, vagyis nem volt tárgyalás. S „ingyen”-nek mondjuk {azt, ahol} nincs tárgyalás. S a „Tórát” „eljövendő világnak” nevezzük, ahol „majd jóllaktok és vígadni fogtok”, és a jóllakás nem oltja ki az élvezetet, merthogy ez a lélek élvezete. Mígnem az, hogy „a Sábát megelőzte a Tórát” – amely Hochmá-nak minősül, Guf [test] minőséget öltött, ahol is a Guf az határnak minősül, és a jóllakás kioltja az élvezetet”.

229. Hámán-zsebek

Purim éjszakáján, a Mégilá olvasását követően, 1950. március 3.

Arról, hogy Hámán-Tásim-ot esznek – más szóval, Hámán-zsebeket [vagy Hámán-füleket] – azt mondta, minekután „olyannyira le kell hogy részegüljön az ember Purimkor, hogy ne tudja {megkülönböztetni} az átkozott Hámánt az áldott Mordechájtól”, ezért {innen a szokás, hogy Purimkor} „Hámán-zsebeket” esznek. Azért, hogy emlékezetünkben tartsuk, hogy Hámán nem hozott nekünk többet mintsem zsebeket, amelyeket Kélim-nek [edényeknek] neveznek, és nem pedig a bennsőséget. Ami azt jelenti, hogy csak Hámán edényei {azok amelyek} kapni tudnak, és nem pedig a fények, amelyeket benssőségnek nevezünk. Mert a befogadó-edények nagyság{-állapot}a Hámán fennhatósága alatt áll. S ezt tudjuk elvenni tőle.

Azonban a Hámán-edényekkel lehetetlen a fényeket továbbítani. Merthogy ezeket, pont hogy Mordecháj edényeivel lehet {továbbítani}, amelyek adományozó-edények. Mígnem a befogadó-edények megszorítás alá kerültek. S ez a következő Írás-részletben (Eszter Könyve 6.) nyer magyarázatot: „Hámán pedig azt mondta a szívében: Kinek akarna a király nagyobb tisztességet tenni, mint én nekem?” S ezt nevezzük igazi kapni-akarásnak. Ezért is mondta, „Hozzanak királyi ruhát, amelyben a király jár, és lovat, amelyen a király szokott lovagolni, stb.” Azonban valóban, Hámán edényei – amelyeket befogadó-edényeknek neveznek -, semmit nem tudnak a megszorítás miatt kapni. Ellenben csak vággyal és hiányérzettel rendelkezik, vagyis tudja hogy mit követeljen. Ezért van írva: „S mondta a király Hámánnak: Siess, vedd azt a ruhát és azt a lovat, amiről beszéltél, és cselekedjél így a zsidó Mordechájjal”.

S erre mondják hogy: „Hámán fényei Mordecháj edényeiben”, azaz adományozó-edényekben.