I. Korszak A Zohár Könyvének születése

A Kabbala a Chumás (Mózes Öt Könyve) megírását követően ugyanúgy tovább fejlődött. Az Első- és a Második Szentély lerombolása közti korszakban már szervezett csoportokban tanulták. A Második Szentély lerombolásától napjainkig vett időszak, a Kabbala fejlődése szempontjából három olyan kifejezetten jelentős korszakot ölel fel, amelyekben a Kabbala módszerének tanulásához a legfontosabb írások születtek:

Az első korszak a harmadik századra esett, mikor is Rabbi Simon bár Jocháj (Rásbi) – aki maga Rabbi Akivá tanítványa volt – megírta a Zohár Könyvét. Rásbi-ról tudva levő, hogy Rabbi Akiva24 000 tanítványának a halálát követően ő és még négy másik Bölcs maradtak életben.

Rásbi-nak Rabbi Akiva és Rabbi Jehuda ben Bábá hagyta meg, hogy a náluk tanult Kabbala-tant továbbadja és azt tanítsa az elkövetkező nemzedékeknek. Rásbi mind a Rejtett-, mind pedig a Feltárt Tannak a tudásában ismert volt a nemzedékében. Azt követően, hogy Rabbi Akivát elfogták és bebörtönözték, Rásbi a fiával együtt, Rabbi Elázár-ral, Pkiin-be menekültek és 13 éven át egy barlangban rejtőzködtek.

A barlangot a Zohár-ral, és egy a Kabbala tanulásához és aspiritualitás eléréséhez kidolgozott módszerrel együtt hagyta el. Ő ott érte el azt a 125 fokozatot, amit csak ember, itt, a földi élete során elérhet. A Zohárban említve van, hogy mind ő, mind pedig a fia elérték at “Elijáhu Próféta” nevével jelzett spirituális fokozatot, és ez értendő az alatt, hogy Elijáhu Próféta eljött hozzájuk és tanította őket.

A Zohár különleges formában lett megírva. Részben a Midrás-nyelvén, részben pedig arámiul. Magában a Zohárban van magyarázva, hogy ez az arámi a “héber (nyelv) hátsó fele”, a héber nyelv rejtett része. A Zohárt nem maga Rabbi Simon írta, merthogy ő a Bölcseletet, és az eléréséhez vezető útat, rendszerezett formában továbbadta Rabbi Abbá-nak, aki aztán az egészet könyvre vitte át. Azért neki, merthogz benne volt meg annak a képessége, hogy olyan formában írja meg a dolgokat, amit csak az arra érdemesek tudnak majd megérteni.

Erről a következőképp ír Rabbi Háim Vitál: “És kétségtelen, ha Rásbi nem ismerte és tudta volna a szent szellemével, hogy Rabbi Abba nagy bölcs, aki tudja, hogyan kell felöltöztetni és elrejteni a dolgokat rejtvények és rejtett utalások formájában, úgy, hogy azt még a nemzedékük bölcsei se értsék, nem őt válaszotta volna, hogy megírja.”

Az elbeszélések szerint, a Zohár írásait egy barlangban, Cfát közelében rejtették és temették el, majd pedig néhány száz év múltán a környék arab lakói leltek rá. Ők, a részükről, nagyon örvendeztek, hogy papírra leltek, merthisz az, akkoriban még igen ritkaszámba ment, és azt ők a legkülönbözőbb dolgokra tudták használni. Cfát bölcseinek egyike, mikor mit sem sejtve halat vásárolt a piacon, meghökkenve vette észre, hogy a számára kínált hal csomagolópapírja micsoda ritka értékkel bír. Azon nyomban, ahogy erre rájött, rögvest elkezdte felvásárolni az araboktól a még elérhető iratokat, és azokat egy könyvbe gyűjtötte össze.

A tanulása ezeknek az írásoknak, kabbalisták kis csoportjai által, rejtve zajlott. Az első, aki a Könyvet már szélesebb körben is feltárta, a tizenharmadik században élő Rabbi Móse de Lion volt.