II. Korszak Az isteni Rabbi Jicchák Luria

A második korszak – amely a mi nemzedékünk Kabbalája szempontjából igen-igen fontos – a Szent Ári (az Isteni Rabbi Jicchák) nevével jelzett korszak volt. Ő teremtette meg a Kabbala-tanítás két koszaka közti átmeneti korszakot. Az ő idejéig a tanulás még titokban, csoportokban zajlott. Ári volt, aki kihírdette a Kabbala-tanulás korszakának kezdetét a tömegek számára.

Rabbi Jicchák Luriá (Ári) 1534-ben született Jeruzsálemben. Az édesapját már fiatal korában elvesztette. Apja halálát követően az anyjával Egyiptomba ment. Ott a nagybátyja házában nevelkedett, és a Tórát, Rabbi Dávid ben Slomó Zimrá-tól és Rabbi Becalel Áskenázi-tól tanulta. Ári hatalmas Tóra-tudással bírt. A rabbijával, Rabbi Becalel-le együtt egy módszert dolgoztak ki a (Talmud) Zváchim Traktátusához, illetve magyarázó megjegyzéseket írtak Rabbi Jicchák Elfászi (Rif) magyarázatához.

Az Egyiptomi évek során a megélhetéséért kereskedéssel foglalkozott, mindezzel együtt, azonban az idejének nagy részét aTóra-tanulásba fektette. A hagyomány azt tartja, hogy hét évre a Nílusnál levő Roda szigetre vonult el. Ári a Zohár Könyvét, az első kabbalisták könyveit, és a nemzedékében élt Rabbi Móse Kordovéro-nak (Rámák-nak) az írásait tanulta.

1570-ben Egyiptomból Cfát-ra ment. Itt fiatal kora ellenére mindjárt elkezdett Kabbalát tanítani. Nagyon hamar elhíresült a nagysága, olyannyira, hogy Cfát összes bölcse hozzá jött tanulni, akik egyébiránt maguk is hallatlanul nagy tudással rendelkeztek, mind a Rejtett, mind pedig Feltárt Tan területén. Ez híressé tette. Tanítványa, Rabbi Háim Vitál, másfél éven át írta a tanulás során feltett kérdéseire kapott válaszokat.

Ezeknek az írásoknak egy része, amelyeket mi Ári írásaiként ismerünk, olyan könyvek formájában jelentek meg, mint “Éc Háim”, “Sáár HáKávánot”, “Sáár HáGilgulim”, és így tovább.  Ári a Kabbala-tanuláshoz egy olyan alap-szisztémát dolgozott ki és hagyott hátra, amely mindenki számára megfelelő és alkalmazható. A módszere szerint, a Kabbala tanulásán keresztül mindenki eljuthat a saját maga kiteljesedett állapotához. Ári egészen fiatalon (38 évesen), 1572-ben halt meg. Írásai, a végakaratának megfelelően, el lettek rejtve, ezzel akadályozván meg, hogy a Tan még ideje előtt feltárulkozhasson. Mi magunk pedig tanui lehetünk egy érdekes jelenségnek, amely az úttörőket és a Kabbala-tanulás új korszakainak hirdetőit jellemzi.

Egyrészről hirdetik a korszak kezdetét és elhozzák az adott nemzedékhez legjobban illő technikát, másrészről viszont, egyazon időben igyekeznek elrejteni és elfedni az írásokat, hogy aztán akinek szüksége lesz rájuk, a saját erejéből tárja fel azokat. S ahogy az látszik, ők jól tudják, hogy a változás folyamata két feltételt követel. Megfelelő korszakot és a lelkek érettségét, amely a részükről az újszerű tanulás utáni igénnyel együtt érkezik el.

Bár a nagy kabbalisták kidolgozzák a szisztémát és tanítják is azt, azonban, mindazonáltal jól tudják, hogy a saját nemzedékük egyelőre még nem képes a változások nagyságát értékelni. Ennélfogva, időnként inkább amellett döntenek, hogy elrejtsék, avagy hogy akár elégessék az írásaikat. Tudvalevő “Báál HáSzulám”-ról, hogy az írásainak egy jelentős részét elégette és megsemmisítette. Mindezzel együtt, különleges jelentősége van annak, hogy a tudást papírra vetik és azt követően megsemmisítik. Mert ami egyszer már fel lett tárva a fizikai világban, egyúttal hatással van a jövőre és megkönnyíti annak másodszori megjelenését.

Ári idejével kezdetét vette a Zohár csoportos tanulásának a folyamata. Őt követően, mintegy kétszáz éven át, a Zohár írásainak virágzása jellemezte az akkori korszakot. A nagy chasszidizmus korában, több nagy kabbalista élt szerte a világban, elsősorban Lengyelországban, Oroszországban, Marokkóban, Irakban, Jemenben és még egyéb más országokban. Ezt követően, a múlt század (20. század) elején, visszaesett a Kabbala iránti érdeklődés, olyannyira, hogy majdhogynem már egyátalán nem foglalkoztak vele.

Így ír erről Rabbi Jehuda Áslág az Előszó a Zohár Könyvéhez c. Írásában (69. pont vége):

“Ezzel te magad is láthatod, hogy Izrael megváltása és egyáltalán, Izrael nagyságának egésze a Zohár és a Tóra bennsőjének a tanulásán múlik. Amelynél fogva minden egyes pusztulás, és romlása Izrael fiainak, amiatt történik, merthogy elfordultak a Tóra bennsőjétől, és azt igen-igen lealacsonyították, úgy téve, mintha az – ne adj Isten – valami felesleges dolog volna.”