III. korszak – Báál HáSzulám

A Kabbala fejlődésének harmadik korszaka olyan további módszerrel gazdagította Ári tanját, amelyet még nemzedékünkben az a Rabbi Jehuda Áslág írt, aki egyben szerzője a Zohár-hoz írott “Szulám”-magyarázatnak, illetve szerzője az Ári írásaihoz készült magyarázatoknak. Megjegyezndő, hogy a módszer maga különösképp a mi nemzedékünk lélek-típusához illik.

Rabbi Jehuda Áslág, akit a Zohárhoz írott “Szulám” elnevezésű magyarrázata nyomán “Báál HáSzulám”-nak is neveznek, 1885-ben született Lengyelországban, Lodz városában. Már fiatalkorában nagy tudásra tett szert az írott és szóbeli Tan ismeretében, majd pedig később bíróként és tanárként tevékenykedett Varsóban. 1921-ben a családjával Izraelbe vándorolt, és a jeruzsálemi Givát-Smuel körzet rabbija lett. Bár a tanelméletét már ekkor megszállottan írta, a Zohárhoz írott magyarázatát  azonban csak 1943-ban, az európai vészkorszak tetőpontján kezdte el. Noha a világ még nem tudott a zsidók irtásáról, mégis, ő már ekkor rendkívüli jelentőséget látott a Kabbala tanításában és annak egyetemes terjesztésében.

Erről így ír a Zohár-hoz írott Előszavában:

“És mindabból a dicsőségből, amelyben Lengyelországban és Litvániában stb. volt része Izrael fiainak, semmi, egyedül csak a Szentföldünkön élő túlélők maradtak meg. Így hát mostantól csakis reánk, megmaradtakra hárul, hogy ezt az eltorzult anyagot kijavítsuk, és hogy közülünk az életbenmaradt túlélők mindegyike, teljes szívvel és erővel azon dolgozzék, hogy egyre jobban és jobban megnövelje a Tóra bennső részét, és megadja Neki az Őt megillető helyet, azaz, hogy nagyságában túlszárnyalja a Tóra külsőségét. S akkor majd mindegyikőnk megáldatik azzal, hogy nagyobbá tehesse a saját belsőségét.”

Báál HáSzulám a Zohár-hoz írott teljes magyarázatát 1953-ban fejezte be. Majd egy évre rá, 1954-ben hunyt el, és Jeruzsálemben, a Hár HáMönuchot-on (a Megboldogultak Hegyén) lett eltemetve.