“Könyvek és Írók”

spiritualitást, ahogy azt a Kabbala nyelvén mondják, “könyvek és írók” által lehet elérni, azaz, hogy:

1) Utikönyv: olyan könyvből való tanulás által, amelyet valódi kabbalista írt. A Tóra valamennyi könyve olyan kabbalisztikus mű, amelyet kabbalisták írtak. Könyvek, amelyeket egymásnak írtak, hogy véleményt cseréljenek és hogy az egyik segítsen a másiknak. Aki már eljutott arra, hogy érezze a spirituális  világokat, jól látja, hogy ezek a könyvek milyennyire segítenek az embernek a haladásban és fejlődésben. A dolog egy külföldi turistaút idegenvezetőjéhez hasonlítható. A könyv útmutatását követve megtanulja az ember, hogy hogyan tudja megismerni a spirituális világokat, s hogy hogyan tud boldogulni és tájékozódni bennük.

Olyan könyvekre van szükségünk, amelyek kifejezetten a mi lelkünkhöz illenek. Azaz, hogy olyan kabbalisták könyveire, akik a mi nemzedékünkhöz tartoznak, avagy legalább is a korábbihoz. Ez azért fontos, merthogy minden nemzedékben más-más lelkek vándorolnak le, és azok mindig más útmutatást igényelnek.

2) Csoport: egy olyan csoportos keret, amely valamely nagyobb tudású tanító útmutatását követve, valódi kabbalisták írásai szerint halad. A csoport szerepe abban áll, hogy ő adja az erőt. Ez azért szükségszerű, mert amúgy külön-külön, mindegyőjük csak kis mértékű vággyal rendelkezik az anyagi dolgok után, és még ennél is kisebbel a spirituálisak után. A spiritualitás utáni vágyat csak közös akarattal lehet felduzzasztani.

Legyen az csak néhány tanuló, ha megvan bennük a kellő akarat, ugyanazt a típusú Körülölelő Fényt rendelik magukra. Annak ellenére, hogy minden ember más és más fizikai testtel rendelkezik, a spiritualitásra ennek semmi hatása nincs, lévén, hogy a spiritualitás szintjén a szívben levő pont mindenkiben közös, és ezért az együttesen elért eredmény sokkalta nagyobb.

Minden kabbalista csoportosan tanult. Ahogy Rabbi Simon bár Jochájnak ugyanúgy, Ári-nak is megvolt a saját csoportja. A fejlődés szempontjából maga a csoport elengedhetetlen, ugyanis ez a legfőbb eszköz, mindenki a csoportnak adott hozzájárulása alapján mérettetik.

3) Tanító: valamely nagyobb tudású tanító útmutatása szerint, aki maga is valódi kabbalistától és könyvekből tanult. S minthogy a tanító adja meg a csoportnak a helyes haladási irányt, ezért önmagában a csoport megléte még nem érvénytelenítheti a tanító szükségességét.

A tanuló azért kell, hogy a csoportra és a tanítóra támaszkodjék, merthogy csak így tudja elkerülni, hogy ne kerülhessen tévútra. Az ún. belső munkát mindig saját magával, a bennsőjében végzi az ember, anélkül, hogy közben bárki is tudhatná, milyen spirituális helyzetben és szinten van. A könyvek, a csoport és a tanító csak abban segítenek neki, hogy képes legyen ráhangolódni a tanulás tulajdonképpeni céljára, és hogy felduzzasszák benne aspiritualitás után vágyat. Továbbá ezzel kerülheti el, hogy hogy másfajta vágyak, vagy épp felesleges képzelgések felé menjen el.