A csoport nyújtja az elsősegélyt

Minél jobban előkészíti a személy maga számára  “biztonsági kötelet”, hogy ez a kötél őt állandóan a helyes irányban tartsa, annál hamarabb segíti őt a fény, a Teremtő az előrehaladásra. Minden a személyen múlik, ahogy az mondva lett, “Én ébresztem fel a hajnalt”. Azaz annak a ténynek köszönhetően, hogy én felkészítettem a csoportot, terjesztést, leckéket, minden magam körül támogatásként, én nem menekülök el még akkor, sem amikor a legsötétebb állapotba kerülök megszerző edényeimben a tanárral, a Teremtővel, a csoporttal, a leckékkel és mindenkivel szemben.

És még akkor is, amikor a legnegatívabb érzéseket kapom, én minden felkészítettem ahhoz, hogy ne meneküljek el. Ez azt jelenti, hogy én nem menekülök el még akkor, sem amikor elveszítem spirituális eszméletemet. Miért? Mivel a felkészített kötelékek megakadályoznak ebben. Én egy egyezményt kötöttem velük, ezt hívjuk kölcsönös garanciának.

Amennyiben én mindezt felkészítettem, én nem félek attól, hogy eltaszítást kapok a szentségtől, hogy megragadok idegen gondolatokban, hogy rossz az attitűdöm másokkal szemben, hogy mindent elhanyagolok, összezavarodom, fáradt, lusta, stb vagyok. Mindez valójában csak a fontosság hiányából ered. Most amikor leszakadtam a az valós valóságról, a csoport gondoskodik rólam és akkor képes vagyok visszatérni. A csoport mondja meg nekem hogy mindez felülről érkezett, a Teremtőtől, hogy mindenki valójában a szeretet, egység állapotában van, és így tovább…

A csoport szervezi meg számomra a kapcsolatot, és akkor már képes vagyok a Teremtőhöz fordulni. Amennyiben ez így van, akkor gyorsan képes vagyok felébredni, visszatérni mindebből a zuhanásból, és a zuhanások akkor gyorsabban kicserélődnek emelkedésekre. és akkor ahelyett, hogy 4oo évet töltenénk el Egyiptomban, csak 21o évig leszünk ott.

 

Reggeli lecke, 2o13. március 27.