A csoportnak fel kell ráznia engem

Én csak akkor vagyok képes az egység állapota felé haladni, amennyiben a csoport felébreszt engem az irigységen, büszkeségen és hatalmon keresztül, ezek mind természetes tulajdonságaim, csak a csoport képes felébreszteni bennem az egység iránti aspirációt, annak szükségét. Mit képes a csoport nekem megmutatni? Azt képes megmutatni, hogy egyébként elhanyagol engem, és egyszerűen kivet magából.

“El sem tudod képzelni mit, veszítesz azzal, ha nem csatlakozol, és mi pedig nem akarunk veszíteni te miattad. Te nem tudod, kivel állsz szemben, micsoda hatalmas erő előtt állsz…” Röviden, a csoportnak minden lehetséges eszközt fel kell használnia arra, hogy figyelmeztessen engem, hogy engem megijesszen, csalogasson, hogy felhasználja összes természetes adottságaimat, akár a legprimitívebb, közvetlen módon. Amikor benyomást kaptam a cél fontosságától, a Teremtő fontosságától, valami olyasmitől, amiről a többiek tudnak és beszélnek, miközben nekem fogalmam sincs arról, akkor már képes vagyok mozdulni az egység irányában, képes vagyok már valami hajlamot mutatni valami hasonló irányában. Innen kezdünk, és ezt nevezzük úgy, hogy “az embernek segítenie kell, felebarátját”.

Amennyiben a csoport nem játszik velem, akkor miért van szükségem a csoportra? A csoportnak kell engem arra kényszerítenie, hogy én a csoport irányában lenullázzam magam. Arra kell kényszerítsen hogy eljátsszam a cél és a Teremtő fontosságát, hogy eljátsszam munkánk különlegességét, stb.  A csoportnak a lehető legnagyobb mértékben fel kell, ráznia engem.

Csak ezért vagyok hajlandó fizetni, egy ilyen erős felrázásért. Ez az egyéni munka kezdete, amikor a személy többé kevésbé kiváltja a csoport hatását magára. A személy soha nem képes magát befolyásolni. Ő csak arra képes hogy a csoportnak fizessen egy ilyen behatásért. Ez most a munkánk.

 

Reggeli lecke, 2o13 február 1.