A műhelymunka szabályai

Műhelymunka szabályai

  • A workshop során (és a csoportban) nincsen fontosabb, vagy kevésbé fontos személy, mindenki egyformán, nagyon fontos!!!
  • A workshop során (és a csoporton belül) nem ellenkezünk, vitatkozunk, negálunk, hanem csak hozzáadunk, hogy közösen építsünk.
  • Mindent csakis a csoport köpontján keresztül teszünk, a közöttünk kialakult térben.
  • Minden a Teremtővel kezdődik, és a Teremtővel végződik.

A Dolgok Szellemisége

  • Általános cél: bármi ami történik annak az a célja hogy nagyobb egységet érjünk el általa.
  • Be kell hatoljunk ebbe a valóságba: mi a közöttünk levő egység pontján belül létezünk, egy olyan térben melyet testeink felett hozunk létre, abban a jó attitűdben melyet egymás iránt hozunk létre, ez a mi közösségünk melyen belülről végezzük megbeszéléseinket.
  • A szándék az hogy állandóan visszatérjünk az egység pontjához – minden állapotból, minden zavaró tényezőből.
  • A világot a csoport prizmáján keresztül kell vizsgáljuk.
  • Az egész megbeszélés alatt fontos, hogy a csoportot visszatérítsük az integralitás eszméjéhez (mindenki beleolvad mindenki másba).
  • A legfontosabb az hogy az általános, közös térbe adakozzunk, ahhoz járuljunk hozzá, és nem pedig az egyéni mélység elérése (nem magunkat kutatjuk, hanem a közös teret). Megpróbálunk együtt létezni ugyanabban a mozgástérben, együtt nevelve “kisbabánkat”, közösségünket, azt a teret mely felemelkedés iránti vágyunkból épül.
  • Legvégül minden zavaró tényező erősíti azt a teret melyet magunk között építünk.

A Műhelymunka lényege

  • A megbeszélések során soha nem mondjuk azt, hogy “az én véleményem”, hanem saját szavainkkal azt fejezzük ki amit Rav mondott, mivel Rav az integrált tér közöttünk.
  • Nem mondjuk azt hogy “Rav azt mondta”, vagy “én azt hallottam Ravtól”, egyszerűen elmondjuk véleményünket. A beszélgetés során azonnal érezni fogjuk majd hogy az általunk vagy mások által mondott valóban Ravtól származik-e vagy sem.
  • Amikor forrás szöveget olvasunk nem olvassuk el egyben a teljes cikket, hanem paragrafusról paragrafusra megyünk és azt megbeszéljük.
  • Nincs megengedve hogy én egyszerűen csak saját, egyéni véleményemet bedobjam, hogy az én “énem” kerüljön az asztalra. Az én személyes véleményem nem számít, csak az önkéntes hozzájárulásom ehhez a közös térhez. Rav adott erre egy példát: amikor a személy szeretne hozzászólni, feláll, valóban szeretne valamit mondani, de inkább nem mond semmit és visszül helyére
  • Mások kritizálása tilos.
  • Nem létezik olyan hogy “én egyetértek”, “én nem értek egyet”, “én ellenkezem”, “én támogatom” – mindenki egyszerűen csak beadja saját véleményét (pontosabban azt amit Ravtól hallott), és ilyen módon egyszerűen “helyrehozzuk”, “kiigazítjuk” annak véleményét aki eltér a közös tértől, nézettől. Egyszerűen csak megyünk tovább.
  • Füleim arra irányulnak hogy meghallgassam mások véleményét. Nem létezik mély önvizsgálat, nem merülök el magamon belül, ehelyett egyszerűen csak azért beszélek hogy a barátokhoz a csoporthoz kapcsolódjak. Minden annak érdekében történik, hogy felemeljük az attitűd terét melyet egymás között építünk, a mi közösségünket.
  • Nincsen időbeni korlátozés ki mennyit beszélhet (mondhatjuk azt hogy fejenként egy perc, de ez majd magát kiegyenlíti közöttünk).
  • Másrészről óvatosnak lennünk azzal, hogy amikor én beszélek az aki valójában kifejezi magát nem én vagyok, hanem mellettem levő társam.
  • A moderátor (aki irányítja a kerekasztal beszélgetést) részt vesz a teljes folyamatban, de vigyáz arra, hogy ne úgy lássa magát mint ha Rav vagy valami előadó lenne. A többieket gyermekeiként kell tekintenie, el kell tűnnie a színről nekik teret adva hogy megengedje azt hogy a folyamat lezajolhasson. Ő a legkevésbé domináns személy a csoportban. Segít abban hogy segíti a kérdések megoldását, lenullázza magát. A többieknek úgy kell éreznie a moderátor is csak része a többieknek.
  • Óvakodnunk kell helyes evilági példáktól, és bármilyen otthoni életünkre vonatkozó párhuzamoktól, semmilyen evilági megoldást nem adunk a kérdésekre (mivel amúgy sem létezik ilyen).
  • Óvakodjunk bármitől melynek köze van öt fizikai érzékszerveinkhez. “Állatunk” kinn marad “valahol alul”, és mi a fölé emelkedünk. Rav idézetei, cikkei általában mint lift lesznek felhasználva mely felemel minket az integralitásba.
  • A moderátor úgy rendezi a folyamatot hogy mindenkinek legyen alkalma beszélni – és ezt puhán, finoman megtartja még a “lobbanás (viták)” állapotában is. Onnantól kezdve a dolgok majd természetszerűleg folynak majd.
  • Az alapvető irányvonal az érzékenység és kölcsönös melegség. Egy meleg szerető attitűd. Mi közös kisbabánkat neveljük együtt – közöz, kölcsönös attitűdünket egymás iránt testünk szintje felett – és ezen kisbabánkkal szeretettel kell bánnunk.

Összefoglalás

  • A nap végén – a workshop-ot befejező, összefoglaló eseményen – mindenkinek minden együtt kell csinálnia, együtt énekelnie, vagy mindenki együtt egy körben áll egymás kezeit fogva, szemüket lecsukva.