Amikor nem adok hozzá, akkor lopok mindenkitől

Mindeddig még nincs olyan aspirációnk, hogy megtöltsük a csoportot, hogy a csoportot emelkedéshez segítsük, hogy azt lássuk az edényként melyet mi a Teremtőhöz viszünk, hogy Ő azt töltse meg, azt korrigálja. És mindez rajtam múlik, mivel én vagyok a rés a falon, és a Teremtő én miattam nem képes minket korrigálni. És mivel én se nem kérek, se nem töltök, a teljes befolyás kifolyik az általam okozott törésen keresztül. És nekem nem csak azért kell, szégyent éreznem mivel csak arra gondolok, hogy én személyesen mit nyerhetek, ennek már egyáltalán nem szabadna léteznie, mivel ez maga a halál. A személynek már el kell jutnia abba az állapotba hogy elkezdje érezni, hogy minden magával, az egyénnel kapcsolatos gondolat a halál, különösen azok a gondolatok hogyan szerezhet ő meg valamit, hogyan lopjon valamit el a Világcsoporttól. A bűn abból is áll ha én nem használok ki minden lehetőséget hogy hozzáadjak, ahogy Báál HaSzulam írja, “ez önmagában tolvajlás”. Ennek oka az, hogy amennyiben én nem adok hozzá, azáltal hogy így cselekszem én ellopom tőlük a lehetőséget, hogy ők felfedezhessék a teljes felső valóságot.

Reggeli lecke, 2o13 március 18.