Az adakozás legtisztább formája az, amikor nem létezik semmilyen követelés

Meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy ne, törődjünk, az eredményekkel. Ennek az oka az, hogy amennyiben mi színtiszta adakozásra törekszünk, akkor nem kérhetünk semmit azért cserébe. Amennyiben megkaptam a lehetőséget az adakozásra, én adakozás és csak egyirányúan teszem. Nem kérhetek azért semmilyen jutalmat. Azaz még azon sem elmélkedhetek, hogy én elvégzem-e ezt a munkát, hogy azt jól vagy rosszul teszem-e, hogy én az befejeztem-e, hogy a Teremtő elégedett-e velem, hogy vajon végeztem-e korrekciókat, és teljesen bizonyosnak kell lennem, hogy én semmit sem kapok Ő tőle. Amennyiben színtiszta adakozásról beszélünk, annak csak egy iránya van. A személy csak a munka lehetőségét kéri, mivel ez van színtiszta adakozásnak nevezve részünkről.

Amennyiben a személy próbára tette magát minden oldalról, és úgy érzi elérte ezt az állapotot, hogy közelebb került ehhez az állapothoz, hogyha bizonyos abban, hogy a sikernek semmilyen jelét nem akarja látni. Hogy semmit sem vár el cserébe, sem felemelkedést, sem felfedést, semmilyen jelet nem vár a Teremtőtől, hogy hamarosan felemelkedhet a következő szintre, hogy ő Ubar-rá (embrió) válik, hogy megkapja a csecsszopó állapotát, az intellektust, mivel amennyiben a személy bármilyen előrelépést lát az már jutalomnak számít.

És akkor ebben az esetben ez nem adakozás. A színtiszta adakozás az, amikor semmilyen kérelem nem történik, semmilyen jutalom nincs elvárva. Ez a valódi “Hafec Heszed” (kegyelemre vágyva), amikor ingem sincs, de nincs is szükségem rá, amikor semmi nem létezik, de a személy boldog sorsával.

Reggeli lecke, 2o13. március 31.