Az Arvut állapotában lenni a gyakorlatban

Mindenkinek mindenkiért kell imádkoznia, kérni mindenki számára, de mindenkinek ezt a személyes szinten kell megtennie. Nem szabad az egész Csoport számára kérned, ebben az esetben az ima elmosódik és eltűnik. Mondjuk azt, kiválasztok 5 embert, és felemelem kérésemet, hogy számukra rajtam keresztül segítség érkezzen. Én érezni akarom őket, és magamon keresztül érezni akarom, hogy ezen barátok mindegyikének Hisszaron-ja (hiányossága) hogyan telik meg általam. Én állandóan csak ezt az adakozó erőt akarom érezni magamon belül, csak azt a vágyat hogy megtöltsem barátom Hisszaron-ját. De közben azt is akarom hogy az hogy megtöltsem, beteljesítsem barátom vágyát fontosabb legyen számomra mint saját Hisszaron-om megtöltése, beteljesítése. Állandóan teljes odaadással kell legyek barátom felé. Mi itt találkozunk majd a büszkeség és arrogancia kérdésével. Itt megjelenhet majd az a probléma hogy én abból kapok élvezetet hogy én milyen nagy, domináns, adakozó vagyok az ő irányukban, stb. Itt úgy kell lássam magamat mint egy szülőt gyermekei felé. A szülők nem érzik magukat nagynak, csak azt érzik kötelességük van, hogy gondoskodniuk kell: a Barátom fontosabb számomra mint bármi más, mint saját gyermekem. Ez nem azt jelenti hogy elképzelem hogy adakozok neki, ahogy azt már most is teszem, a legfontosabb az hogy gondoskodom róla, és ez alulról, alázattal jön nem felülről, lenézéssel, lekicsinyléssel. És akkor nem zavarodunk össze, az emberek nem esnek be a Klipák közé.

Reggeli lecke, 2o13 március 27.