Az értelem feletti munkához szükséges erő

Nem létezik ilyen erő. Azt felülről kaphatjuk meg, és ha meg is kapjuk, akkor csak a csoporton keresztül szerezhetjük azt meg, azt a módszert követve, amit tanárunktól hallunk. Mi még nem értjük, hogy azt meg hogy annak az elfoglaltságnak, amibe mi belekezdtünk, nincsen racionális esélye a létezésre. Csak az élvezet állapotára kellene vágynunk és azt kellene kérnünk, hogy barátaink és azok, akik közel vannak, hozzánk mindazt biztosítsák számunkra. Ez az, ahogy mindez kívülről tűnik. Akkor mit tehetünk?

Mi készülhetünk erre, és fokozatosan felfoghatjuk azt, hogy mindez hasznos számunkra. Az erő és megértés csak felülről származik. Az érzés és az intellektus, minden az állati részen túl a reformáló fényen keresztül jut el hozzánk.

Mi csak az erőfeszítéseken keresztül vagyunk képesek ezt a fényt magunkra vonzani. Azaz erőfeszítéseink a tanulás során, a csoportban, és a Ravon keresztül. Amennyiben helyes cselekedeteket végzünk, akkor a reformáló fény megjelenik azokon keresztül és megváltoztat minket. Hogyan változtat meg minket? Mi azt nem tudjuk. Milyen irányban teszi azt? Mi azt mondjuk “az adakozás irányában”, de fogalmunk sincs arról az, mit jelent. Egy valódi főnöknek nem kell elmagyaráznia a munkásoknak mit is kell, hogy tegyenek.

Azt kellene mondania nekik: “Tegyed ezt”, és akkor a munkás, amennyiben odaadóan akar dolgozni, nem akarja megérteni, vagy elfogadni, amit főnöke mond, csak elvégzi a feladatot. De amennyiben össze akar olvadni főnökével, hogy olyanná váljon, mint ő, akkor megérti, hogy semmi nem létezik, jelenlegi természetében, mely megmaradhatna akkor, ha el akar jutni a következő szintre, hogy olyanná váljon, mint a főnök, és akkor boldoggá válik attól a ténytől, hogy mind az, amivel most szembenéz teljesen ellentétes a főnökkel. Mert egyébként nem beszélhetünk korrekcióról.

Reggeli lecke, 2013. február 24.