Azonosítva magunkat az Isteni résszel

Én úgy látlak téged mintha te már a végső korrekcióban lennél. Én általában nem figyelek oda arra hogy ki éppen hol van most, ez egyátalán nem fontos számomra. Én megyek feléjük, a velük való összeolvadás felé, mivel ők már korrigálva vannak. Amennyiben magam is korrigálódok, őket is korrigálva látom.

És akkor elkezdem őket szeretni, megölelem őket, barátaimmá fogadom őket. Ezáltal semmi probléma nem kell hogy fakadjon abból, hogyan is látom őket most, és hogy mindezt állati részükhöz rendeljem.

A spirituális résszel kapcsolatban, nekem őket tökéletesnek kell látnom. Én mondhatom valakiről hogy ő lusta, és lehetek rá mérges emiatt, egy másik költekezik, míg a harmadik felelőtlen. És én mondhatok hasonlókat mindegyikőtökről, ezért van az hogy annyi dühöt gyűjtöttem be mindenkivel kapcsolatban, mindez a materiális részre vonatkozik.

De a spiritualitásban minden teljesen másképp létezik, az nem tartozik az állati szinthez, az az Istenség része felülről és én ezzel azonosítom magamat. És az a tény hogy ez a Istenség része állati részemen belül van, az normális. Én nem azonosítom magam azzal az állati résszel, a belső Isteni rész az mellyel azonosítom magamat.

Reggeli lecke, 2o13 március 31.