Egyrészt a Csoport tökéletes, míg másrészt azt meg kell erősíteni és fel kell emelni

Először is én a csoportot egy tökéletes állapotban kell, hogy lássam, azaz hogy az már a végső korrekcióban van, és bárki, aki ezt tagadja, azt “saját hibájának, korrupciójának mértékében teszi”. És akkor így kell viszonyulnom hozzájuk: Szükséges hogy én tökéletesnek lássam őket, és akkor láthatom, hogy én magam mennyire nem vagyok tökéletes a többiekhez képest, hogy nekem még mennyire nem javult tulajdonságaim vannak, és hogy nekem a többieket állandóan meg kell próbálnom az érdemeik irányába ítélni. Erre alapozva láthatom, milyen irányba kellet volna korrigálnom saját edényeimet, és én akkor kérem a korrekció erejét, képességét. Ez az, amit a “a barátot igazolom az érdemek irányába/érdemeik alapján ítélem meg” nézőpontja jelent.

Másodsorban amennyiben a csoportra tekintek, és meg akarom érteni mit adhatok én még hozzá, hogy a csoport a Csoport cserébe képes legyen nekem visszaadni felébresztés, magabiztosság formájában, akkor én nem tekintem a csoportot tökéletesnek. Akkor én folyamatosan fel akarom emelni a csoportot, és ez azt jelenti, hogy még nem látom azt tökéletesnek. Azaz még mindig van valami, amit én a csoporthoz hozzáadhatok és tisztáznom kell mi is az, amit a Csoportnak adhatok, hogy azt megerősítsem, és az feljebb emelkedhessen.

Reggeli lecke, 2o13. március 19.