Én az embert belsőleg építem a Csoportból és a “szamárból”

Mindent ami velünk történik türelmesen kell felfognunk, érzékelnünk, és minden egyes esetet a két vonalon keresztül kell megítélnünk: a bíráskodáson és a kegyelmen keresztül. Meg kell értsük hogy az egyik befolyásolja a “szamarunkat”, az én állati részemet, egómat, míg a másik pedig a bennünk levő embert befolyásolja.

Ennek alapján én ketté választottnak érzem magamat, és megpróbálom magamat az emberi résszel azonosítani amennyire csak lehetséges. Azonban amennyiben hirtelen úgy látom, hogy hosszú ideje már a “szamár” részemben voltam elmerülve, az is rendben van. Hálásnak kell lennem azért is és nem szabad sajnálkoznom, mivel a Teremtő az aki elrendezte a dolgokat ilyen módon, hogy én ismét állati részemhez csatlakozzak, hogy megint lemérhessek mindent, és ismét megértsem azt hogy mennyire mindent a “szamár” szempontjából számítok ki, és hogy onnan fel kell emelkedjek az emberi számításba. A csoportról szólva, nekem mindezt a csoport segítségével kell elvégeznem. Amennyiben elfeledkezem a csoportról, nem rendelkezem a hellyel ahol olyan gondolatokhoz juthatok melyek megnövelik az emberi részt, és akkor a Teremtő ismét visszataszít engem a “szamárba”. És akkor ilyen módon én valójában maga építem fel az embert magamban “szamaramból” a csoport segítségével.

Mi beszélhetünk erről hosszú ideig, de ln ki akarom hangsúlyozni azt hogy az a pillanat amikor alul vagyunk, elmerülve megszerzés iránti vágyunkba, és ismét materiális számításokat végzünk, mintha se a Teremtő, sem a cél vagy az egész folyamat nem létezne, mintha semmi más nem létezne a materiális életen kívül, ezen sem kell sajnálkoznunk. Mi csak egy kicsit kell hogy ezen sajnálkoznunk annak megfelelően amit Báál HaSzulam írt arról, amikor a Teremtő behajít minket a latrínába, a bűz és mocsok helyére, stb. Nekünk mindent meg kell vizsgálnunk, ki kell szabadulnunk napi rutinunkból, és el kell kezdjük ezeket a dolgokat összehasonlítani, azokat egyre jobban éreznünk kell, jobban meg kell értsük őket. Minnél inkább ez behatol az ember értelmébe és szívébe a személy erőfeszítéseinek megfelelően, és a személy ezt minnél inkább megvizsgálja belsőleg, annél jobban képes felépíteni belső rendszerét azáltal, és akkor ezen rendszer segítségéveé képes lesz a többi állapotot is irányítani. És akkor ilyen módon előrelép.

Reggeli lecke, 2o13 április 3.