Mi egy család vagyunk

Az utóbbi időben beszéltünk arról, hogyan lehetünk képesek arra, hogy ne felejtsük el azt, hogy a külső, zavaró gondolatok, melyek megjelennek bennünk valójában segítség a másik oldalról, és eszközök arra, hogy erősebbé váljunk  tovább fejlődjünk az összes akadály felett, hogy azok fölé emelkedjünk, és még erősebben összekapcsolódjunk. Mivel kell, összekapcsolódjunk? Mi azt tanuljuk, hogy azzal az érzéssel kell összekapcsolódnunk, hogy egy család, vagyunk, mint “egy ember egy szívvel”.

Nekünk ezt állandóan éreznünk kell gondolatainkban, azaz azzal a gondolattal kell megmaradnunk, hogy egyetlen család, vagyunk. A család általános érzete a Teremtő érzete közöttünk, azzal a feltétellel, hogy mi állandóan az egység érzetére aspirálunk, az összes akadályok ellenére. Ez a munkánk.

És emlékeztetnünk kell egymást, és arra kell gondolnunk, hogy mentálisan mindenkit, befolyásolunk az egész világot beleértve. Ki kell hangsúlyoznunk azt a tényt, hogy mindez mentális munka. Ennek a munkának állandónak kell lennie jelenlegi helyzetünkben és akkor sikeresek leszünk. Mindenkivel beszélnünk kell, aki ebben érdekelt. Ez  úgy van nevezve, hogy “A Teremtő, a Tóra és Izrael egy”, amikor mi a Teremtő felfedésére aspirálunk a közöttünk levő kapcsolaton belül, amikor mi követjük a Kabbalisták tanácsait, hogy elérjük az egységet, és a Teremtő felfedését azon belül.

Báál HaSzulam kihangsúlyozza azt, hogy a legtisztább, legkedvesebb gondolatok és imák a közösségből erednek, és az egész közösséget segítik, mindenkit egyként. Azonban amennyiben a személy még mindig elválasztja magát a közösségtől (és az nem számít, hogy mindezt jó vagy rossz céllal teszi) nem csak hogy nem segít azzal, hanem kárt okoz. Ezáltal nem szabad egyetértenünk a taszítással, elidegenedéssel, és azt úgy kell, tekintsük, mint a legnagyobb akadályt és azt csírájában el kell fojtanunk.

Reggeli lecke, 2o13. március 17.