Minden a Teremtő felé történő ön-lenullázáson múlik

A spiritualitásnak nincsen mértéke, nincsen helye, nincsen távolsága, a felső fény az abszolút béke állapotában van, kitöltve a teljes valóságot, azaz az összes vágyakat, szándékokat kitöltve, melyek a valóságban, az egész rendszerben léteznek.

A személyen múlik hogy mit kíván felfedni. Ezáltal amennyiben a személy arra gondol hogy minden saját felfedésén múlik, hogy ő állandóan a Teremtő fényén belül létezik, és ott fedezi fel saját tulajdonságait, és ezáltal a Teremtő felfedezésének teljes fontossága, valamint a Teremtő maga is csak rajta múlik, akkor a személy végre megérti hogy saját állapota senki máson nem múlik csak saját magán. Akkor megérti, hogy minden számára felülről érkezik.

A fény az, ami felébreszti őt, azt a gondolatot is, ami éppen fejében van, azt a vágyat is ami egy kicsit az állati szint felett van, az hogy egyenlőre a spiritualitás taszítja, mindez számára felülről érkezik. Már ez a gondolat önmagában nagy fontosságot kell hogy adjon neki.

Itt két olyan dolog van ami látszólag ellentmond egymásnak. Egyrészt a Teremtő adakozó, teremtő, szervező, mindent eldöntő, mivel ő “megölel minket előröl hátulról”, ez az amit a személy felfedez.

Másrészt mi azt tanuljuk, hogy Ő az abszolút béke állapotában van. Amennyiben a személy lenullázza magát addig a pontig, ahol egója eltűnik a követeléseiben (a személy nem maga törli el vágyait, mivel erre nincsen képessége), kéréseiben, akkor azonnal elkezdi majd érezni a “Nefes fényét” a tulajdonságok azonossága alapján. És amennyiben még jobban lenullázza magát akkor elkezdi érezni a Ruach fényét, és így tovább…

Reggeli lecke, 2o13. január 23.