Hozzátapadás a Barátok szívéhez

Shabbat Lap 2o13 május 17.

Nincs értelme annak hogy bármi máson elmélkedjünk, és nem léteznek életünkben más számítások azon túl, ami nagyon egyszerű: hogyan lehetek képes Barátaim szívéhez tapadni szívemen belül, amennyiben szívem le van zárva, száraz, számtalan lepel alatt letakarva? Mit jelent az, hogy egyesítem szívemet a többiekével?

Mindez azt jelent,i hogy én azt érzem amit ők éreznek, abban találok örömöt amiben ők találnak örömöt, és azért sírok amiért ők sírnak. Amennyiben én ezt követelem szívemben, akkor az elkezd kitágulni. Mi abban a mértékben állunk készen arra hogy érezzük a Teremtőt, amikor legalább egy kis mértékben elkezdjük felebarátunkat érezni. Mindez nem probléma, hiszen csak a Teremtő létezik a személyen kívül.

Úgy tűnik számunkra. hogy számtalan barát létezik. Mondjuk azt, most éppen látom barátaimat, ez úgy tűnik nekem, ahogy a Teremtő magát nekem bemutatja. Annak köszönhetően. hogy én a gyakorlatban lenullázom magam,  én egyesülni akarok a többiekkel, hogy úgy érezzem magam mint a többiek, akkor képes vagyok részt venni a többiekkel az összes aktivitásban, valódi vizsgálatot végezve,  állapotomat állandóan a többiekhez viszonyítva vizsgálom meg.

Mindennek az oka az, hogy nyilvánvaló számomra hogy közületek néhányat jobban szeretek, míg másokat kevésbé, és vannak olyanok akiket egyszerűen nem is veszek figyelembe, valamint vannak olyanok akiket gyűlölök, stb. A mi világunkban nyilvánvaló számomra, hogyan érzek a felebaráttal kapcsolatban, és nem vagyok képes magamat becsapni ebben a viszonylatban.

Ennél fogva az lett mondva, “A teremtmények szeretetén keresztül a Teremtő szeretetéhez”. Mindez azért van mivel ez egy és ugyanazt jelenti, de az emberek esetében könnyebb számunkra az, hogy pontosan megvizsgáljuk hol is állunk, hogy mekkora mértékben szeretünk, vagy nem szeretünk. Én itt képtelen vagyok magamnak hazudni.

A Teremtővel kapcsolatban mindegyikőnk azt mondhat, amit csak akar Ő róla, nincs nyilvánvalóan felfedett kapcsolatunk Ő vele. Ezáltal az aki elhanyagolja munkáját a csoportban, mindent hiábavalóan tesz. Igazából nem sajnálatos az, hogy később látjuk majd hogy egy ilyen személy semmiben sem sikeres, míg barátai haladnak szépen tovább. De ez is csak akkor történhet meg, amennyiben ő valóban képes azt meglátni, hogy a többiek hogyan haladnak előre, kifejezetten a csoportmunkán keresztül.

Reggeli lecke 2. rész, 2o13 május 1o. New Jersey