A Teremtő építése

Lehetetlen valami ilyesmit egyedül elérni. Látnom kell a barátok fényes példamutatását, ami megmutatja nekem, hogy ők ugyanúgy cselekszenek, mint én magam. Mi mindannyian támadásba lendülünk saját magunk ellenében, és a másik személyben adakozásunk tárgyát és eredményét látjuk! A teljes munka és megértés egyetlen pontra koncentrálódik, azaz, hogy meghatározzuk hol is vagyunk, és kiben is érzem élvezetemet, vajon magamon belül, vagy valaki másban? Vajon behatolok-e egy másik személybe, megpróbálok-e felébreszteni valaki mást, megpróbálok-e neki élvezetet adni cselekedeteimen keresztül, vajon érzem-e ahogy ő mindezt élvezi, és vajon mindez nekem örömez okoz-e, megtelek-e ezzel az érzéssel? Nekem állandóan önkontrollban kell lennem ezzel kapcsolatban, hogy ezt akarjam elérni. A személynek állandóan ebben a munkában kell részt venni teljes önkontrollban, állandó nyomás alatt, megpróbálva a Barátok élvezetét érezni. Az én élvezetem abból származik, hogy a többiek jól vannak, és, hogy én okoztam számukra ezt az érzést. Én büszke vagyok erre a tényre, hogy én ilyen beteljesülést okozok bennük, büszke vagyok arra, hogy ők boldogok szándékom eredményével, az én munkám eredményével. Meg van a jogom arra, hogy ez büszkévé tegyen engem, mivel ez az adakozás képessége, amire büszke vagyok. Én boldog lehetek ettől, mivel én azt nem a saját magam érdekében tettem. Arra kell, kényszerítsem magamat, hogy a többieken belül létezzek. Amennyiben munkámat ilyen módon koncentrálom, és állandóan kilépek saját magamból, és megpróbálok behatolni barátaimba, azáltal hogy magamat rájuk öltöztetem, és abból kapok boldogságot, hogy az én önző vágyam nem kap beteljesülést, és az mindig üres marad, míg a teljes beteljesülés a többiekhez kerül – ez van úgy nevezve, hogy a legmagasztosabb, ellentétes edény, a visszavert Fény (Or Hozer) készítése. Ennek eredményeképpen én elkezdem felfedezni barátaimon belül az adakozás tulajdonságát, melyet valójában én hoztam létre bennük, és ez által, én hozom létre a Teremtőt. Ahogy az mondva lett, mi építjük a Teremtőt, mi magunk hozzuk Őt létre. Azaz mi azon erőfeszítéseinken keresztül fejezzük ki ezt a közös tulajdonságot, melyek a többiekben vannak benne foglaltatva. Ily módon én fokozatosan teljes önzőségemet magamból áttérítem a többiekbe, teljesen megszabadulva az egótól, beteljesítve egy bizonyos mennyiséget, mely “Szea” (egy ősi folyadékok mérésére szolgáló mértékegység) néven van nevezve. Amikor én beteljesítem azt, hogy mindent, amiből azt vártam, hogy magamnak élvezetet okozzak, átváltom, olyanná mellyel másnak adok élvezetet, hogy nekik adjak élvezetet és őket tegyem meg az én élvezetem érzetének helyévé, hogy mindezt ő bennük élvezem, ahogy az mondva lett, “A mi szívünk, Ő benne talál majd boldogságot”. Amikor befejeztük ezt az átváltást akkor kezdjük el érezni az első spirituális szintet, én mindezt precízen, pontosan ő bennük, barátaimban teszem, és ő bennük érzem az adakozás tulajdonságával való összeolvadást, mely pontosan ugyanabban a mértékben (Szea) formálódott meg, mely mértéket én áttöltöttem a többiekbe. Én azt az adakozás integrál tulajdonságát érzem, amit összegyűjtöttem kísérleteim, próbálkozásaim során.

Krasznojarszki kongresszus 5. lecke 2o13. június 14.

fordította: H Zs