A saját én elrejtése

Azt hisszük, hogy amikor a személy imádkozik, azt kérdezi mikor lesz képes ő felfedni, ő közelebb kerülni. Mikor, mikor, mikor, én, én, én…A valóságban az összes ima teljesen más felé irányul. Mikor leszek érdemes ennek ellentétére? A követelés, és megszerzés helyett az edény ürességét kell éreznem, és olyan boldognak kell lennem ettől amennyire az csak lehetséges. A lehető legtöbbet kell, befektessek mindenfajta remény nélkül, hogy a befektetésemért én bármit is kapok cserébe. Mi olvassuk Báál HaSzulám könyvében hogyan lép be a személy a kastélyba, tölti meg kupáját, majd hogyan ürít ki abból mindent. és, utána ismét megtölti azt. Mi azt hisszük, hogy a személy mindezt megérdemli? Nem. Ő azt az erőt keresi, hogy képes legyen a megtöltés felett létezni, hogy képes legyen saját követelése felett létezni. Ő az által kapja meg a felfedést, azon tény által, hogy saját magát elrejti. És ő nem a felfedés érdekében rejti el magát, mert egyébként az csak adakozás lenne a megszerzés szándékával. És helyesen kell, hogy megértsük a dalokat is amiket, éneklünk, mi azokat megszerző edényeink felett énekeljük.

A Tisch során, 2o13, június 28.

ford: H Zs