Cikkeket olvasunk a házassággal kapcsolatban.

Kivonat: Rav Michael Laitman ; lecke a házassággal kapcsolatban

 

Cikkeket olvasunk a házassággal kapcsolatban.

Augusztus 03-án lett feltéve.  (2012)

A családon belüli különbségek felé emelkedés

Először is az integrált családi modell az a család, ahol a két személy megérti, hogy nekik, egyetlen egyesült egésszé kell válniuk. Nekik természetes különbségeik fölé kell emelkedniük. Ugyanakkor mindannyian teljesen különbözőek vagyunk egymástól, és még csak fel sem fogjuk, hogy mekkora mértékben különbözünk egymástól. Amikor önzőségünk lángra lobban, akkor mi egy bizonyos sokkos, félős ijedt állapotban vagyunk. Egy olyan irritációban, vagy másrészről boldog és egy eufória állapotában vagyunk. Mindeközben olyan állapotokat élünk át, olyan hajlamoknak a felemelkedését éljük át, magunkon belül, amelyekről korábban valószínűleg nem is sejtettük, hogy léteznek. Ebből az következik, hogy mindannyian valamiféle integrált kölcsönhatásba kell lépnünk egymással. Különbségeink ellenére. Mit is jelent mindez?

Ezt nem egy olyan módon kell, megtegyük, hogy megtörjük a személyt, hogy megváltoztatjuk a személyt, e-helyett abban segítjük a személyt, hogy úgy lépjenek kölcsönhatásba egymással, mint egy kirakós játékban, mint egy puzzle játékban: egyiknek a kitüremkedése, az beleillik a másiknak a betüremkedésébe. Tehát, hogy a képnek a különböző részecskéiből, egy kapcsolatot egy képet tudunk létrehozni. Egy egyetlen összefüggő képet tudunk létrehozni, a kettő között.

Meg kell próbálnunk összehozni azokat a részeket, amik illeszkednek egymással különbségeink ellenében. Sőt azokat egymással kiegészítve. Természetesen itt a személynek rendelkeznie kell alapvető tudással, a pszichológiával kapcsolatban.

Hogy, hogyan dolgozzon a személy? Hogyan értse meg a másikat és sajt magát?

Hogyha ezt az alapvető tudást megadjuk, az embereknek, akkor nyilvánvalóan képesek megváltozni. Ezt adja meg az integrált oktatás, hogy az embereknek adunk egy alapvető pszichológiai tudást, hogy megértsük saját magunkat, és a másikat. Megtaláljuk a különbségeket, az összeillőt egymás között, hogy azt a képet összeállíthassák.

Az otthonhoz legközelebb eső labor

Ez természetes, hogy manapság az emberek nem képesek, egymással együtt élni, megoldani a problémáikat. A természet ez által adott nekünk egy olyan lehetőséget, hogy együtt létezünk, hogy megpróbáljunk, együtt élni, feltéve, hogy már a kezdetektől megértjük, amikor elkezdjük a családi életünket, hogy mindez arra szolgál, hogy képesek legyünk saját természetünk fölé emelkedni. Ez az, ami segíthet minket abban, hogy mindenben sikeresek legyünk, és, hogy ennek segítségével beléphessünk, egy olyan világba, egy olyan valóságba, amely, jelenleg megnyílik előttünk. annak ellenére, hogy ellentétesek vagyunk, amikor belépünk egy családba, a családon belüli különbségek, megadják nekünk a lehetőséget, hogy megpróbáljunk saját természetünk fölé emelkedni. Ezáltal képesek legyünk belépni ebbe, az új valóságba. Amely most nyílik meg előttünk.

A család, a házasélet az egy olyan iskolává válhat, amely felkészít minket az életre. Mint egy apró gyermek, amely az óvodában, lett felnevelve, és tanítva. A családban, és az iskolában. Fel leszünk készítve arra, hogy ebben a nagy felnőtt világban élhessünk. Ugyanilyen módon, ahogy egy kisgyermek az óvodában van felnevelve, a családban vagy az iskolában, hogy felkészülhessen az életre, ugyanígy ma otthon a családdal kapcsolatban képesek vagyunk felkészíteni magunkat. Arra, hogy ebbe az új életbe beléphessünk. Nem létezik semmilyen más keret, mely ennyire természetes, és ennyire adaptált lenne ehhez a célhoz. Ezt képesek lennénk elmagyarázni az egész emberiségnek. Amely ebben a pillanatban, egyre pusztult, szakadt állapotban van. Szinte semmilyen boldogságot, élvezetet nem talál a családon belül. Akkor mindenki elkezdhetné meglátni a családi életnek a hasznát. Ez ismét bátoríthatná az embereket arra, hogy elkezdjenek házasodni. A házasságok száma csökken, és azok is, akik összeházasodtak azok is előbb utóbb elválnak.

Végül is manapság teljesen mindegy is kivel is beszélünk, azt halljuk, hogy az emberek nem is igazán akarnak családot kezdeni, hogy ők megpróbálták, megpróbáltak valamit létrehozni, és, hogy csalódottak lettek vagy pedig már rég a válás határán állnak.

Ezért van, az, hogy el kell magyaráznunk a személynek, hogy egy olyan módon ahol korrigáljuk a családi életet, képesek leszünk egy korrigált világot létrehozni. E-nélkül semmi lehetőségünk nincsen. Jó életet létrehozni. A nélkül, hogy egy megfelelő családi életet létrehozzunk, egy harmonikus családi életet, normális életet, létrehozunk egymással.

Nem véletlenszerű, hogy az összes ősi kultúra, és az összes korábbi emberi társadalom, az emberiség ezer éves történetén keresztül, a családot egy nagyon magas állapotba, felfokozott szintre, és tartós helyre emelte. Csak az utóbbi időben történt az meg, hogy ez a családi élet hirtelen, pusztulóvá vált, tehát lezuhant erről a magasztos helyről. Ez, az egyik jele annak, hogy elértünk, egy olyan helyzetbe, állapotba, ahol kötelezve vagyunk arra, hogy korrigáljuk magunkat. Tehát, hogy ez mind magunkból indul ki, fejlődésen keresztül, a család szétesése, széthullása, az egyik jele annak, talán a legfontosabb jele annak, hogy elérkezett az ideje, hogy korrigáljuk magunkat. Korábban soha nem korrigáltuk magát az emberi lényt, mi a környezetet próbáltuk korrigálni, a társadalmat próbáltuk korrigálni, a természetet, próbáltuk. Mindenfajta támogató rendszereket próbáltunk, technológiát fejlesztettünk, de manapság odáig fejlődtünk, hogy már semmi mást nem tehetünk, hogy a helyzetet javítsuk. Mindez nem képes segíteni minket, nem képes semmit megváltoztatni, eljutottunk oda, hogy az embereknek, magukat kell korrigálniuk, mivel a család összeomlik.

Korábbi időkben nagyon sok esetben, össze nem házasodott embereket nem fogadtak el, bizonyos pozíciókba. Beleértve a kabbala tanulásába sem. És csak azok vehettek részt, egy csomó dologban, beleértve a kabbalát is, akik egykor családi életben éltek. Mivel, azok, akik családon belül vannak, állandóan korrigálniuk kell magukat, állandóan igazítani kell magukat, hogy ebben a kis belső laboratóriumban dolgozhassanak. Innen származott a feltétel, hogy még házasodniuk kellett, hogy pozíciókat betölthessenek. Hiszen a házasság belső laboratóriumában rá voltak kényszerülve, arra, hogy állandóan magukat hozzá igazítsák, a másikhoz engedményeket, tegyenek. Rav most is mondta, hogy ennél megfelelőbb pontosabb laboratóriumi munkahelyünk nem is létezhetne. Mint a feleséggel, vagy a férjjel, hiszen nincs hova menekülnünk, állandóan a másikkal szemben állunk. Kénytelenek vagyunk a másikkal együtt dolgozni.

augusztus 01.

Tükör-tükör a falon, mutasd meg nekem az igazságot

El kell, jussak oda, hogy szeretek mindent, amit a partneremben találok, mintegy olyan anya, mely mindenfajta számítás nélkül, szereti gyermekét. Odaadóan szereti gyermekét, függetlenül attól, hogy mit csinál, vagy mivel rendelkezik. Az anya számára a fia a legcsodálatosabb, a legsikeresebb, legjobb mindenek, felett. Az anya a gyermek összes hibáját, szeretetével az összes hibáját betakarja. Először is meg kell, hogy tanuljuk, milyen szemekkel tekintsünk házastársunkra. Akkor elkezdjük látni feleségünk vagy a férjünknek a gyönyörűségét, és nem pedig a saját egónknak a tükröződését, fogjuk ebben látni. Általában én csak a negatív tulajdonságokat látom házastársamban, amely valójában nem belőle adódik, hanem a saját attitűdömből, hozzáállásomból. Az az, önzőség, amit én rávetítek, a társamra az festi ezeket a negatív képeket benne számomra. Ha megtanulom, azt, hogy objektívvé váljak, hogy függetlenné váljak, az egómtól, akkor képes leszek ezeket a bűnöket, negatívumokat lefedni a szeretetemmel. És ennek következtében képes vagyok kilépni saját magamból. Saját önző érdekeimen kívülre lépni. Képes vagyok kilépni testemből. Elkezdek saját önzőségem, egoizmusom felé emelkedni. Akkor kezdek el látni egy új valóságot, amely egyáltalán nem egy rossz valóság. Jó valóság. Ebben az esetben a szeretet lefedte az összes bűnt, ahogy azt mondjuk, azok, mint egyszerűen eltűnnek. Ez nem azért van, mert én behunytam a szemem, és úgy tettem, mintha nem látnám a társamnak a hibáját, mint, ahogy egy anya teszi a gyermekével, mivel az anya szeretete, az ugye, egy vak ösztönös szeretet. Hanem az történt meg, hogy én semlegesítettem az egómat, és ez engedte meg számomra, hogy egy jó világot lássak. Valóban ez a jó erő ez rajtam túl van, és csak a gonosz erők léteznek, tehát az által, hogy kilépek, magamból megszabadulok, az erőktől, és elkezdek valóban jó világot látni. Azáltal, hogy elkezdem a jó dolgokat látni, a partneremben is. Ebből az következik, hogy a valóság, két részre oszlik, az egyik rész, ami magamon belül található, ahol az én természetes gonosz ösztönös hajlamom, létezik. Születésünktől fogva. Magamon túl, magamon kívül pedig egy jósággal teli világot látok. ezáltal egy csodálatos laboratóriumban találom magam. Amekkora mértékben én képes vagyok magasabbra emelkedni, és magamat úgymond lenullázom, eltörlöm a házastársam szempontjából, azaz a házastársam érdekében engedményeket teszek, akkor az egóm állandóan újabb és újabb, jelenségeket mutat meg nekem. Belsőleg felfedve, ami létezik, minthogyha állandóan felbukkan valami a felszínen. Amit már megoldottam, sikeres voltam, valamit semlegesíteni, az egóm nem akarja megadni magát. Újra, és újra újabb hibát látok meg házas társamban, a feleségemben, férjemben, az újra és újra, megadja nekem a lehetőséget, hogy ezeket, a felbukkanó negatívumokat ismét szeretettel fedjem le. És ez által egyre nagyobb erőfeszítéssel korrigálom, magamat az újabb és újabb felbukkanó, negatívumokat képes vagyok, semlegesíteni, és átállítani, a jó oldalra, és akkor a világ egyre inkább korrigálódik, és jó szándékú módon jelenik meg a számomra. Ez addig folytatódik, még az én teljes önzőségem meg nem jelenik, ezeken a motívumokon keresztül. Újra felböfög, vagy felhány újabb dolgokat. Aztán tíz, száz, akár ezer hasonló ciklus után, amikor a düh, és az a vágy, amikor a házastársamat vádoljam mindenért, és újra felébred bennem, az következik, hogy mindezekkel újra és újra megbirkózzam. Szép lassan korrigálom, az én teljes hozzáállásomat, az én teljes gonosz hajlamomat. Ennek eredményeképpen kifejlesztettem, egy technikát is, úgyhogy jól viszonyuljak minden olyan dologgal kapcsolatban, ami megjelenik bennem. És, ahogy én elvégeztem azt a korrekciót a házastársamnak a szempontjából, hirtelen meglátom, hogy igazából nem kell mást, hogy tegyek, mással kapcsolatban is  hiszen végül is én nem egy emberrel dolgoztam, mondjuk a házastársammal, igazából én magamon dolgoztam, akkor ha én magamat korrigáltam, akkor gyakorlatilag én korrigáltam a viszonyomat mindenki mással, hiszen végül is az egőmat, korrigáltam és senki mást. Gyakorlatilag én magamon dolgoztam, és mindaz, amit én magamon kívül láttam másokban az gyakorlatilag egy tükörként szolgált, ahogy az én saját egómat, mutatta be és megengedte, hogy ezt ezen keresztül felismerjem. Ahogy Báál HáSzulám írja, hogy a Teremtő csodálatos lehetőséget adott az által, hogy egy ilyen fotografikus masinát adott azon keresztül az én belsőségem, az én egóm van kivetítve számomra. Mintegy világ rajtam kívül, ezáltal, hogy magamat korrigálom, korrigálom az egész világot. Én semmi mást nem láttam, csak saját magamat egy tükörben kivetítve, ebből az következik, hogy egy olyan természetes állapot, vagy egy természetes laboratórium, mint a család, az erre szolgál természeténél fogva, képessé tegyen engem, hogy elérjem ezt a korrekciót. Megint csak a család és a házastárs az nem más, mint egy belső laboratórium, amin keresztül képes vagyok magamat korrigálni.

júl 31.

Ne javítsuk, ne próbáljuk meg javítani, betoldozni, a régi viszonyokat, hanem inkább újonnan építsük meg őket.

A legközelebbi kapcsolat, mely létezik mindannyiunk életében, az a kapcsolat a családon belül leginkább a férj, és a feleség között, de teljesen mindegy, hogy mennyire akarjuk azt, lehetetlen egy csodaszerű receptet adni, azonnal alkalmazható tanácsot, mit tehetünk annak érdekében, hogy a családon belüli viszonyokat rendezzük. A múltban ez lehetséges volt, de ma ez többé nem működik manapság, arra van szükség, hogy a személy először is, saját általános élettel való viszonyát, korrigálja saját magával kapcsolatban. Körülötte levő emberekkel kapcsolatban. Folyton változtassa meg a viszonyát, a világgal szemben is, és csak is az integrált oktatási folyamat után, amikor a személy egy bizonyos tudatot fejlesztett ki, és képes megragadni, ezt az új világot magán belül. Hogy képes megismerni egy új személyt, amely kifejlődik, magán belül, ezen az integrált oktatási folyamaton keresztül.  Akkor válik könnyűvé számára, hogy a jó viszonyok egy új rendszerét megépítse.  Ilyen módon képes lesz életét boldoggá változtatni. Képes megszabadulni, mindazoktól a problémáktól, amelyek őt manapság körbeveszik. Tehát, egy olyan oktatási rendszert kell, építsünk, amely képes a személyt megformázni. Akkor, amekkora mértékben a személy megváltozik, megfelelőbb és korrigáltabb viszonyokat képes kiépíteni másokkal, beleértve a házassági kapcsolatokat is. Ennek érdekében ez a dolog nem csak a házasokra tartozik, egyedül élő emberekre ugyancsak vonatkozik. Az egyedül élő emberek is érzik, hogy még nincsenek megtelepedetten, egy nyugodt állapotban, és, hogy nem képesek beleilleszkedni a családi hálózatba, a családi keretekbe. Először is meg kell, hogy értsük, hogy a válás nem oldja meg a problémákat, és érdemes e-helyett egy teljesen új, viszonyok hálózatát építeni. Lehetetlen a dolgokat úgy folytatni, hogy az, korábban történt abban reménykedni, hogy majd minden megoldódik egy új családban, hogyha esetleg elváltam, és egy új családot alapítok, hogyha ugyanúgy viselkedem, és ugyanúgy folytatom, ahogy korábban, nem reménykedhetem abban, hogy a dolgok megváltoznak. Bizonyosak lehetünk benne, hogy hiába lett új házastársam, ugyanazokkal a problémákkal fogok találkozni. Pontosan ez okból van, az, hogy az emberek próbálnak újra házasodni. Hiszen már előre azt feltételezik, hogy kísérleteik nem lesznek sikeresek, hiszen már korábban, sikertelenek voltak, akkor miért sikerülne újra. Ez egy természetes jelenség. Miért akarna az ember beleegyezni, hogy már előre új problémába belelépjen, amikor nem lát semmiféle tanácsot, hogy hogyan tudna megváltozni. Láthatjuk, hogy mennyi problémát okoz, egy sikertelen házasság, ami aztán egy válásba torkollik. Az embereknek ezek az elromlott kapcsolataik, mekkora kárt okoznak, akár pénzben mérve, egészségben mérve. És az idegrendszeri károsodást tekintve, hatalmas árat fizetünk ezért. Ezáltal a személy leginkább visszafogja magát, hogy családot építsen, tehát nem akar családot építeni. Látjuk ezt a tendenciát a világon mindenhol. Szinte minden országban ugyanazt a képet látjuk, ezáltal mielőtt a személy egyáltalán egy új személyt építene saját magából értelmetlen arról beszélni, hogy új viszonyokat építsen párok között. Korábban lehetséges volt a párok közötti problémát megoldani, pszichológussal beszélni, bizonyos mértékig, erősítéseket tettek, az embernek az egója még nem volt olyan nagy, mint manapság, hiszen manapság a személy már nem képes semmiféle kompromisszumba beleegyezni. Igazából, ezért senkit nem lehet hibáztatni, az ember egyszer nem képes ebbe beleegyezni, hiszen az egó most már ekkora mértékben megnövekedett. Egy személyes probléma, egy személyes hiba, hanem ez a fejlődésünkből adódik, egy olyan helyzetbe fejlődtünk, a személy inkább gyermekként akar megmaradni, egész életében. Vagy, hogy teljesen szabad maradjon, hogy bármit megtehessen, amit akar, és mintha még mindig otthon lenne az édesanyjánál, aki mindent megenged neki. A személy nem akarja magát elkötelezni, bármilyen módon korlátozni magát bármiben. Azt várja el, hogy a felesége is olyan legyen, mint az édesanyja, és, hogy ne követeljen tőle semmit, ne hibáztassa semmiben, hanem csak a szeretet óceánjával árassza el. Teljesen mindegy hogy a férfi, hogyan viselkedik, itt a férfiről van elsősorban szó, hogy a férfinak, kell megmaradni kisgyerekként, hogy még a felesége is olyan legyen, mint az anyja, aki mindent megenged neki, és állandóan csak szeretettel, halmozza el. Függetlenül attól, hogy a férfi, hogyan viselkedik. Általában ez tipikusabb a férfiakra ez a viszony, ez a viselkedés. Azonban, a nők is megváltoztatták a viszonyukat a házassággal, és még a gyermekeikkel kapcsolatban is, és manapság a nők sem félnek attól, hogy férfiakat cseréljenek, vagy megmaradjanak egyszerűen egykeként, és ne házasodjanak, ne maradjanak meg családban. Ez egy csoda, de manapság még egy gyerekes nő, akinek előző házasságából, előző kapcsolatból van gyereke, képes gyorsan egy új családot építeni. Még többet kapni ebből a kapcsolatból, mint egy olyan nő, akinek előzőleg nem volt gyereke. A férfiak sem látják a gyermeket akadályként, hogy egy új házasságot építsenek, egy olyan nővel, akinek már van gyermeke egy előző házasságból.   Meglepő módon az emberek, vagy a férfiak most már nem sietnek, és nem érdekli őket az, hogy saját gyermekük legyen, saját gyermeket nemzenek egy nővel. Hanem hajlandóak házasságot kötni, egy olyan nővel, akinek már van gyermeke egy korábbi kapcsolatból. Ez nem tűnik már egy akadálynak számára. Ez a jelenség igen prominens, a mi időnkben, tehát ez manapság nagyon nyilvánvaló jelenséggé vált. A múltban ez ellenkezőleg volt, egy olyan nő, akinek már gyermeke volt egy házasságból, válás után, nagyon nehéznek találta, hogy ismét összeházasodhasson, nagyon ritka volt, hogy egy férfi elvett egy olyan nőt, akinek gyermeke van. Mindenki saját gyermeket akart, saját maga akart gyermeket nemzeni, ez azt jelenti, hogy nagyon sok olyan jelenség van manapság, amely, a mi időszakunkra jellemző, amit figyelembe kell vennünk, amely korábban nem létezett.

Fordította: Dr Herman Zsolt

Szerkesztette: Szondi Ildikó