Én egy hatalmas nagy szikra vagyok, és láng vagyok, az Ő irányukban

Idézve: Szentpétervári kongresszus; 2013. Július. 13 – i lecke; 02:41-11:49

Hozzászólás: Én egy hatalmas nagy szikra vagyok, és láng vagyok, az Ő irányukban, nekem úgy kell, lenulláznom magam, úgy kell megtennem ezt, hogy össze tudjak velük kapcsolódni, és ezért el fognak engem fogadni. Mi teremtettük meg ezt a helyet, ez részben virtuális, részben az a hely ahol fizikailag találkozunk. Ez egy hatalmas erőt ad nekünk, egy atmoszférát ennek a helynek, megadja azt a lehetőséget, hogy megváltoztassa nekünk a vágyunkat, hogy ezt a hatalmas és forró környezetet képesek legyünk összekapcsolni. Tehát, hogy mindenkinek megadjuk a lehetőséget, hogy itt most ezen a környezeten belül, feltáruljon a kölcsönös edény, ez az a hely, ahol minden szikrát össze tudunk gyűjteni. Egy felől, természetesen nagyon fontos, hogy fizikailag együtt legyünk, ez adja meg a lehetőséget, hogy kapcsolatban legyünk egymással. Másodszor pedig, a szikráknak az ilyenfajta összegyűjtése, a workshop alatt ez, mikor nekem fel kell emelnem a barátaimat, szinte, mintha a Teremtő beszélne hozzám, szó szerint rajtatok keresztül, mindegyikőtökön. Nekem nem különböző testeket kell látni, különböző objektumokat, az egyetlen dolog, ami létezik, a mi egységünk egymás között, és a Teremtő, és egyetlen hatalmas lélekben nyilvánul ez meg. Amikor felemelkedek, itt és most ez történik meg.

Kérdés: Amikor minden szikrát egyetlen helyre gyűjtünk össze, hogyan tudjuk ezt megtenni?

Hozzászólás: Ez a téma, hogy én erőfeszítéseket teszek, megkapom a visszautasítást, akkor még nagyobb erőfeszítéseket teszek, ez, az, ahogy a szikrák gyakorlatilag megjelennek. Ennek az erőfeszítésnek megfelelően, amit együtt teszünk, minden helyzetben, nekünk egyre jobban a csoport középpontja felé kell elmozdulnunk, tehát tudjuk, hogy milyen elképzelések felé kell elmozdulni, azonban az erőfeszítés és a mozgásnak a minősége az összefügg egymással. Ez a hely, a közös vágy, ahol a szikrák összekapcsolódnak, a Teremtő irányában, elvinni mindenki szikráját ebbe a vágyba. Így senkinek nem magára kell vonni a fényt, hanem ezt a közös vágyat, köztünk kell felfedezni. Ezt az elért egyensúlyt, az érdemek mentén fenntartani, azon túl az én lenullázásom arányban, fog megjelenni az én egyéniségemben. Individuális megközelítésemben. Gyakorlatilag ez, az, amikor a szikrát össze kell kapcsolnunk. Ez, az, amivel megerősítést kell adni magunknak. Osszuk meg a vágyat egymással.

Hozzászólás: Mindegyikünk, egyfajta spiritualitásban van, úgy tűnik, mintha az egész világ egy irányba menne, megpróbáljuk a szándékaink szerint összetartani, de úgy tűnik, mintha mindenki a saját vágyai szerint menne. Szanaszét. Akkor nem kerülünk közelebb, még egymáshoz, azonban mégis örömet okozunk a Teremtőnek, a barátaimon keresztül, az által, hogy fizikailag segítjük egymást, hiszen, hogy lehetne ezt másképp elrendezve az életével, az embernek, ha nem mással, mint azzal a feltétellel, hogy amennyire csak képes vagyok, én vagyok a kezese a barátaimnak a Teremtő előtt. Ezek a kicsiny részek, ezek a kicsiny szikrák, egyetlen szándékban összeforrva, mindannyian az adakozásra való törekvés nevében haladunk előre. A legfontosabb dolog, hogy ezeket a részeket össze tudjuk rakni.  Ez a kölcsönös spirituális edény, ami, feltárul, ilyen módon a számunkra, az minden embernek, akinek van szívben lévő pontja, annak meg van a lehetősége, az első pillanattól kezdve, hogy a saját erőfeszítésének megfelelően a csoporthoz csatlakozzon. A támogatást annak érdekében, hogy a szívben lévő ponton keresztül, megjelenjenek, és feltáruljanak, azok a pontok, amik valóban képesek ezeket a kapcsolatokat a végtelenségig folytatni. Az, hogy megérintsük ezt a közös érzékelést, ahol megpróbálunk bekapcsolódni, ahol ezt a hatalmas belső melegséget érezhetjük, ami összekapcsol bennünket, amely sokkal fontosabb, mint bármely más érzékelés, ez az, amire szükségünk van annak érdekében, hogy tovább tudjunk lépni a Teremtő érzékelésének irányában. Nekünk arra van szükségünk, hogy támogatást kapjunk a barátainktól, mivel az ember egyedül képtelen magát közelebb vonni bármihez, milliószorosan egyszerűbb, ez a törvény ez a kulcsa az előrehaladásnak. Tehát, amin nekünk dolgozni kell, az – az, egymás közötti kapcsolat.  Ha hozzá tudok adni valamit, a cél fontosságának az eléréséhez, az nekem mennyire fontos. Ha én teljes mértékben elveszíteném az életem értelmét, azaz, ha nem látnám a célnak az elérését, ez nem egy fizikai dolog, hogy, hogyan vagyunk képesek megerősíteni magunkat, nem kritizálni, hanem megerősíteni.

Rav: Hogyan érezzük, az örömet, és a boldogságot az által, hogy összegyűjtjük ezeket a szikrákat? Milyen módon érzünk mi örömet, azáltal, hogy összekapcsoljuk ezeket az összegyűlt szikrákat? Egyetlen óriási szikrává.

Előzetes állapotban vagyunk, egyetlen helyen akarunk összekapcsolódni, nagyon sok barátunk, ugyanazon a módon közelíti ezt meg, vagy fizikai körökben, vagy virtuális körökben, de látszik, hogy mindenki számára ugyanaz a fontossága a munkának, mindenkin múlik, az a kölcsönös szerkezet, amivel összetartjuk, ezt az egész érzést, ahol el tudjuk képzelni, hogy a Teremtő nagyon különleges módon tárul fel számunkra. Nem csak azzal, hogy a leckén ülök, és figyelek, hanem amikor ezek körül a kérdések körül ülünk itt a workshopon.

Ezzel hatalmas örömet tudunk okozni, a Teremtőnek.

fordította: Kaszás Nándor   rögzítette: Forgács Boglárka

szerk: Szondi Ildikó