Minden a felkészülésen múlik

Ennek megfelelően a tanítvány beleegyezik, hogy megerősíti magát a lecke előtt, azáltal hogy az adakozás útját követi – ez van úgy nevezve, hogy a Teremtőbe vetett hit. A személynek bizonyosnak kell lennie abban, hogy ezt megteszi a fizikai felkészülés során, amit képes minden nehézség nélkül végrehajtani.

Ennek céljára a Teremtő egy környezetet készít elő a személy számára, ahogy az mondva lett a “TESZ-hez írott bevezető” 4. paragrafusában. Az lett mondva hogy a Teremtő a személyt elhozza egy környezethez, és a személynek valóban egyszerűen meg kell ragadnia ezt a környezetet, és azzal helyes viszonyt kell kiépítenie. Akkor ennek megfelelően ő erőt nyer arra, hogy legalább a fizikai cselekedeteket végrehajtsa. Ez már arra is elég, hogy elkezdje felébreszteni magára a körbevevő fényt. Ily módon képes felfedni a helyes önmegvalósítást.

Ha a személy már gondolkozik azon, hogy miért is tanul, hogy minek érdekében kel fel reggelente, hogy mit akar elérni nap közben, azaz, hogy a hit fényét akarja megszerezni magának, mely nem más, mint az adakozás képessége, akkor egyik parancsolat sem fontosabb ennél. Semmi más, nincs amit meg kellene szereznünk életünk során, ez az egész. Ebből a célból lettünk megteremtve, ez az, amiért létezünk, és egész életünk csakis ezen, cél körül forog, azaz minden készen áll ehhez.

A Napi Cikkből, 2o13. június 23.

ford: H Zs