2013. augusztus 12. – Napi Cikk

Reggeli lecke felkészülés 2013 augusztus 12.

Rabash cikk: “Én vagyok az első, és Én vagyok az utolsó”

“…A személynek a maga szempontjából azt kell mondania, hogy minden saját magán múlik, mivel csak abban a mértékben lehet megjutalmazva azzal a céllal melynek érdekében meg lett teremtve, amekkora mértékben erőfeszítést tesz a munkában (…)

De ugyanakkor, miután elvégezte feladatát, azt kell, hogy mondja, hogy minden egyéni Felső Irányítás alapján történt, mint abban a magyarázatban, hogy “Én vagyok az első, és Én vagyok az utolsó”.

A személynek tudnia kell, hogy a kérdés arra vonatkozólag, hogy ő elérhesse célját, elsősorban arra vonatkozik, hogy vajon összes cselekedeteit és gondolatait csak arra irányozza, hogy azok Lishma formájában legyenek, ahogy az írva van, “Mindenki, aki Nevem által van megnevezve, és akit Én saját dicsőségemre teremtettem meg, Én formáztam őt meg, igen, Én teremtettem meg őt” (…)

Ugyanígy meg kell, értsük annak jelentését, hogy “Aki nevem által van nevezve”. Azt hogy “Nevem által nevezve” úgy kell, értelmezzük, hogy mindaz Ő hozzá tartozik, ahogy az írva van, “Izrael a Te nemzeted”, vagy “Az Ő nemzete Izrael”, mely azt jelenti, hogy az a Teremtőhöz tartozik. És akkor neki formaazonosságot kell elérnie a Teremtővel (…) mely azt jelenti, hogy neki csak az a célja hogy a Teremtőnek adakozzon, hogy összes cselekedetei csakis az Ő dicsőségét szolgálják, és hogy ő a saját hasznával egyáltalán nem foglalkozik.

Most már képesek vagyunk értelmezni azt, hogy “Mindenki, aki a Nevem által van megnevezve”, azaz mindazok, akik Én hozzám tartoznak.

Ezek azok az emberek, akik azt mondják, hogy Ő teremtette a teljes teremtést, csakis az Ő saját dicsőségére, és nem a személy saját hasznára. Abban az időben az a személy már képes Én hozzám tartozni, és belép, abba a kollektívába mely úgy van nevezve, hogy “Az Ő nemzete, Izrael”, vagy “Izrael”. és, akkor a személy már képes azt érezni, ami írva van “Ő, aki Nemzetét Izraelt szeretettel választja ki”.

Ebből az következik, hogy a személynek egy hiányosságot kell éreznie, éreznie kell, hogy szüksége van a Teremtő segítségére annak érdekében, hogy elérkezhessen abba az állapotba, amikor összes cselekedete csakis az adakozásra irányul…”

ford: H Zs