A végső határ

 

A végső határ

Nem vagyunk képesek önző módon tovább fejlődni. Önzőségünk hirtelen ellenségünkké vált. Csodálkozhatunk: “Hogyan lehetséges mindez? Folytassuk tovább fejlődésünket a technológiában, kultúrában és tudományban, utazzunk más bolygókra. A végső határok keresése végtelenül lehetséges”. A probléma az, hogy a végcél, a szándék, a Teremtés alapgondolata az valami más. A Természet úgy működik, hogy azok után hogy elértük végső egoisztikus állapotunkat, mi elkezdünk kimondhatatlan módon szenvedni önzőségünktől, és nem akarjuk azt már tovább fejleszteni többé. Más szóval mi eljutottunk egy bizonyos válsághoz, mely azt mondja nekünk, hogy az önzőség az véges. Ez a mi végünk, semmi mást nem tehetünk. Nem leszünk képesek tovább fejlődni azon belül, és nem leszünk képesek kielégíteni magunkat többé, nem leszünk képesek azon keresztül egy kényelmes állapotot elérni. Csak üresnek, végesnek és átmenetinek érezzük magunkat. Ez egy kihívás annak érdekében, hogy felemelkedjünk a következő szintre – a Teremtő szintjére, a Felső Természet szintjére. Ez az a küszöb melyet a világ elért mára, az összes Kabbalisták korábbi jóslatainak megfelelően. Akár tetszik ez nekünk vagy sem, önzőségünk demonstrálja majd nekünk saját jelentéktelenségét, és képtelenségét, hogy nekünk beteljesülést adjon, az válik a “segítséggé magunk ellen”. Nem adja majd az meg nekünk amit akarunk sem a munkánkban, vagy otthon, sem egészséget sem biztonságot nem biztosít majd. Legfontosabb az, hogy nem segít minket a legnyomasztóbb kérdésünk megválaszolásában: “Mi az értelme életünknek?” Ezzel a kérdéssel szemben állva, a mi teljes “énünk” el lesz söpörve. Ez a legfontosabb, legdrámaibb kérdés, mely lenullázza az ember “énjét”, büszkeségét, létezését, és esszenciáját: “Mi vagyok én, minek érdekében létezem?” Egy apró rovar, vagy állat nem foglalkozik mindezzel, azok csak élnek, beteljesítik magukat, elvégezve azt a programot ami bennük van. Mi nem vagyunk minderre képesek, mi sokkal rosszabbul, szerencsétlenebbül érezzük magunkat náluk. Ha nem létezne a fejlődés felső programja, folytatnánk létezésünket ahogy azelőtt. Az Egyesült Államok fogyasztói társadalma, és Hollywood végtelen lehetőségei tökéletesen természetesnek tűntek, az emberiség azt hitte hogy ez a mi jövőnk, és semmi sem korlátoz minket. Kiderült, hogy a vég nagyon gyorsan, és meghatározó módon érkezett el. Ez az a tény melyre rá kell ébredjünk, melyet nem hagyhatunk többé figyelmen kívül: mi egy globális válságban vagyunk, a mi saját attitűdünk válságában magunkkal és a Természettel szemben. Ez nem átmeneti, nincsenek alternatívák. Mi korábban forradalmakat bujtottunk, szociális reformokat végeztünk: megpróbáltunk valamit kezdeni magunkkal vagy a környezettel, hogy valamit jobbra változtassunk. De most már nincs hová fordulnunk. Mi érezzük, hogy már vágyunk sincs arra, hogy bármit is megváltoztassunk. Igazából erről szól a válság. Másrészről, azonban ez az a szint, ahonnan mi elkezdünk felemelkedni a felső világba. Az Emberiség, egyik szociális réteg a másik után elérkezik majd ehhez a felfedezéshez, elkezdi majd ezt érezni, és apránként megközelíti majd a felismerést, és a következő állapotba való átlépést Igazából mi vagyunk az elsők akik átlépnek ebbe az új állapotba. Mások követnek majd minket, és láthatjuk, hogy minden egyes nappal egyre több ember kezdi el legalábbis megérteni célunkat, és ha nem is fogadják azt el, legalább elgondolkoznak azon. A világ problémája és megoldásunk egyre közelebb kerül egymáshoz, és ez a megoldást egyre érthetőbbé teszi, az emberek már hajlandóak azt meghallgatni. És bár a változás egy hatalmas belső forradalmat kíván meg a személy szívében és értelmében, hogy az emberiséget egy új állapotba hozhassa, a folyamat nagyon gyorsan fejlődött tovább az elmúlt évek alatt. A Emberiség soha nem élt át olyan éles változásokat mint most. A Kabbala csak egy évtizede lépett be a köztudatba, és nézzük meg mi történt. Az események őrült sebességgel fejlődnek tovább. Mégis, még egy pár évnek el kell telnie ameddig úgy leszünk képesek a világhoz fordulni, hogy az elkezdjen odafigyelni ránk.