Eszünkbe jut

Shabbat Lap 2o13. Július 25.

Eszünkbe jut

A lényeg, ahogy azt Báál HaSzulám írja az, hogy állandóan, megállás nélkül annak a helynek a megvalósítására kell, aspirálnunk ahol éppen állunk, és arra hogy mi az, amit éppen tennünk kell, hogy ki az aki képes erőnket megsokszorozni, mik annak eszközei, és, hogy mi a cél. Állandóan  ellenőriznünk, erősítenünk, kritizálnunk kell, egyesülnünk kell, és el kell, érjük azt a formát ahol már képesek lehetünk a Teremtő felfedni az ellentétes forma helyett. A legfontosabb az, hogy számláljuk a kapcsolat pillanatait, és igazoljuk, azokat mivel azok felülről érkeznek. És az egységnek erre válaszul alulról kell érkeznie. Mindezt egy tangó formájában kell látnunk, kölcsönös táncként, egy közöttünk levő viszonyként, és a mi és a Teremtő közötti viszonyként, amint mindannyian közösen együtt vagyunk Ő vele, valamint mindegyikőnk egyenként is. Mindezt érzékelnünk kell. Ő eltávozik és én visszatérek, és ez így történik minden egyes alkalommal. és ne higgyük azt, hogy Ő nem hagy el minket, mivel akkor nem vagyunk képesek a helyes hozzáállásra azzal szemben, ami történik. Ha én megértem azt, hogy mindig kizárólag a Teremtővel van dolgom, hogy Ő az, aki a záporesőn belül található, az akadályokon belül, akkor az, hogy “Nincsen más Rajta kívül” megtalálható mindenben, ami történik. Akkor már elkezdek az Ő arcával, és hátulsójával játszani. Elkezdem megérteni, hogy mindez ugyanazon erő, mely egyszer ilyen módon viselkedik velem, és más módon egy másik alkalommal. Ennek megfelelően kell helyesen felépítenem magamat Ő vele kapcsolatban. Annak érdekében, hogy én ezt a munkát helyesen végezzem, látnom kell, hogy ezen, munka beteljesítése miben is fejeződik ki. Mindez abban fejeződik ki, hogy közelebb kerülhessek Ő hozzá a teljes formával. Hogyan kerülhetek közelebb Ő hozzá amennyiben én csak egy pont vagyok, míg Ő az egész világot magába foglalja? Hogyan válhat egyetlen pont egyenlővé az egész világgal? Nekem egységre kell lépnem az összes többi ponttal, és ennek segítségével megkapom az Ő tulajdonságait is. Valójában ez csak egyetlen tulajdonság, azaz az adakozás és szeretet tulajdonsága. Ezáltal a Teremtőhöz való visszatérés, magunk felébresztése, egy olyan környezet építését jelenti, mely segíthet engem abban, hogy visszatérjek a jóhoz minden egyes alkalommal. Én mindent ezen a környezeten keresztül kapok meg, ez az én jövőbeli formám “egy ember egy szívvel”, és akkor el kell, érjük mindezt, ezt meg kell, valósítsuk magunk által. És akkor erre alapozva, mi belekezdünk, még akkor is, ha még nem kapcsolódtunk a Teremtőhöz mindeddig, mi elkezdünk egy olyan közösséget építeni mely továbbra is úgy viselkedik, mint a Teremtő, és emlékeztet minket arra mi az, amire szükségünk van. Mi olyan dolgokat követelünk a csoporttól, melyeket a Teremtőtől akarunk megkapni, a csoportnak minket egységre, a spirituális szintre, egymással való helyes hozzáállásra kell emlékeztetnie. Ez az, amit építenünk kell. Ilyen módon ellenőrizzük le, hogy építésünk mekkora mértékben egyezik a Teremtővel. Mi korrigáljuk a csoportot minden egyes alkalommal.  Mi megértjük azt mit kell, még hozzáadni és milyen módon, hogy a forma megfeleljen a Teremtőnek, a szeretetnek, színtiszta adakozásnak, stb.

Ez az egyetlen módja annak, hogy emlékezhessünk arra, hogy a Teremtő újra és újra elhagy minket, és ha én nem térek, vissza Ő hozzá állandóan mindez azt jelenti, hogy nem rendelkezem a helyes környezettel, mely képes engem azonnal figyelmeztetni arra hogyan térhetek vissza a jóhoz. vagy én már úgy érzem, hogy a reformáló fény már működik a csoporton belül, és a Teremtő már a gyakorlatban megjelenik benne. Vagy esetleg én még mindig azon a szinten vagyok, amikor a Teremtő még nem jelent meg, de a csoport emlékeztet engem erre amennyire csak képes, mindenfajta más eszközökkel.

Reggeli lecke 2o13. július 2o.

ford: H Zs