A szem megnyitása

Látnunk kell, hogy minden ami valóságérzékelésünkben történik annak érdekében történik, hogy mi azokat az adatokat amit érzéseinken és megértésünkön keresztül megkapunk, a barátok szeretete segítségével dolgozzuk fel. Azaz először is én behunyom szemeimet és semmit sem akarok látni.

Mit akarok majd látni amikor végül szemeimet kinyitom? Hogyan látom majd mindazt? Mi az én élethez és a világhoz való hozzáállásom? Én felkészítem magam mielőtt szemeimet kinyitom. Én ezt a képet akarom látni, ezt akarom tanulmányozni, ahhoz közelebb kerülni, azt akarom analizálni úgy, hogy megérthessem, a látott kép melyik része képes engem abban segíteni, hogy a barátok szeretetét növeljem? És akkor látom, hogy valami nem stimmel, hibákat, akadályokat látok, mindez nem azt jelenti hogy valami valóban nem stimmel, vagy, hogy én bizonyos változásokon megyek keresztül, nem, minden a vágyamon belül történik, a “Nincsen más Rajta kívül” rajzolja mindezt vágyamon belül.

És akkor a világot egy nekem adott lehetőségként látom. Akkor magamhoz veszem ezt a képet, ezeket a filmkockákat egyiket a másik után annak érdekében, hogy tovább lépjek annak felfedésében, hogy “Nincsen más Rajta kívül”, és, hogy “Ő jó, aki csak jót cselekszik”. Nem kell mindent lefednem munkámban, erőfeszítésemben (és az sem számít milyen cselekedeteket hajtok végre). Esetleg a negatív dolgokat a pozitív dolgoktól eltérő módon kell kezelnem. Azok csakis a cél szempontjából számítanak pozitívnak vagy negatívnak, nem pedig egóm szempontjából, de mindenesetre nem felejtem el azt, hogy minden egyetlen forrásról ered.

Végül is mindez csakis azért történik, hogy én Ő neki tulajdonítsak mindent. Azonban én csak akkor lehetek képes minden Ő neki tulajdonítani, amennyiben a pozitív és negatív dolgokat ugyanúgy ítélem meg, azaz csakis abból a szempontból megítélve őket, hogy mennyiben segítik előrehaladásomat. Én a jót ugyanúgy áldom meg mint a rosszat. Amennyiben mindaz egyetlen forrásból származik, és amennyiben én mindazt nem az egóm alapján mérem le, akkor azok mind egyformán számítanak. Ennél fogva egész munkánk abból áll, hogy az életet, a valóságot helyesen ítéljük meg, és hogy a képet csak arra használjuk fel hogy eljussunk oda, hogy “Nincsen más Rajta kívül”, és Ő jó és csak jót cselekszik”. Én ezt mindig képes vagyok elérni a barátok szeretetének növelésén keresztül.

 Shabbat lapról; október 18.

Reggeli lecke, 2013 október 11.

ford: Dr Herman Zsolt

Sz I