150 – 159

 

150. Daloljatok az Örökkévalónak, mert büszkeségre okot adó dolgot tett

Svát {hó} 14-én hallottam

„Daloljatok az Örökkévalónak, mert büszkeségre okot adó dolgot tett” versről.

Úgy tűnik, azt kell mondjuk, hogy a „daloljatok” jelentése akárcsak az „én erőm és metszésem1” {versrészletnek a jelentése}. Vagyis hogy meg kell metszeni és ki kell irtani a tüskéket az Örökkévaló szőlőséből. De még akkor is, ha {az ember már} teljesnek érzi magát és úgy tűnik neki, hogy már kiirtotta a tüskéket, a vers azt következteti, hogy {ez azért van} „mert büszkeségre okot adó dolgot tett”. Ami annyit jelent, hogy látszólag azért teremtett büszkeséget ebben a világban, hogy az ember szeressék hű és egyenes lenni önmaga szemében. Az pedig, hogy azt érzi magában, hogy már kiirtotta a tüskéket és hogy ő már egy teljes ember, ez egyfajta büszkeség.

Mindazonáltal, az embernek mindig át kell vizsgálnia a tetteit és tíz féle ellenőrzéssel ellenőriznie kell {magát}, és nem szabad időleges érzésre bíznie magát, mert ez csak egyfajta büszkeség. Ahogy azt az igazak nevében a „Restek vagytok, restek; Ezért mondjátok: menjünk, áldozzunk az Örökkévalónak” írásversről mondják. Magyarán ő azt mondta Izrael fiainak, ‘amit ti mondtok: {hogy} menjünk, áldozzunk, és a többi’. {Ez akkor van, mikor} ti magatok azt érzitek, hogy már készek vagytok feláldozni magatokat az oltáron az Örökkévaló előtt, csakhogy ez csak lustaság és kelletlenség, mert {valójában} nem akartok tovább dolgozni és örökösen ellenőrizni magatokat, hogy készek legyetek erre a nagy szolgaságra. S ezért tűnik nektek úgy, hogy már tökéletesek vagytok ebben a szolgaságban, ahogy azt a vers végén magyarázták: „mert büszkeségre okot adó dolgot tett”

151. És látta Izrael az egyiptomiakat

A Besálách {hetiszakasz hetében} hallottam

Írva van: „és látta Izrael az egyiptomiakat, holtan a tenger partjánál […] és félte a nép az Örökkévalót; és hittek az Örökkévalóban és Mózesben, az Ő szolgájában”. Eme írásvers kapcsán meg kell érteni: hogy vajon miért lett megemlítve itt az, hogy „és hittek {az Örökkévalóban}”, hiszen {magától} érthetődő, hogy az egyiptomi kivonulás és a tenger kettészakadásának csodája nagyobb hithez vitte el Izraelt, mint ahogyan korábban hittek. Elvégre Bölcseink mondták az „ez az én Istenem, Őt dícsérem” vers kapcsán, hogy {még} egy szolgáló(nő) is többet látott a tengernél mint akár {maga} Jechezkel próféta. Ezért ebből az következik, hogy az egyiptomi kivonulás feltárult csodákról szólt, amelyek az Örökkévaló megismeréséhez vezettek, ami viszont ellentétes a „hit” jelentésével, mivelhogy ez nem józan ész feletti hitet jelent. S mikor az ember feltárulkozó csodákat lát, nagyon nehéz ilyenkor {továbbra is} hitben lenni. Mert ilyenkor épp ellenkezőleg, a józan ész az, ami terjeszkedik. Tehát ezért aztán mi a jelentése az „és hittek az Örökkévalóban” írásnak?

Csakhogy ezt a „ mindenki hiszi, hogy Ő a hitnek az Ura” vers magyarázata szerint kell értelmezni: az írásvers Izrael dicsőítéséről beszél, mondván, még azok után is, hogy pedig látták a feltárult csodákat, nem szolgálták kevésbé az Örökkévalót, mely {szolgálat} a hit útján, a józan ész feletti haladt. Ámde ez egy nagy munka, azok után elnyerte hogy a józan ész {támogatása mellett} szolgálhassa az Örökkévalót, ezért ilyenkor kitartani a hit útján és egyáltalán nem lenézni azt {igen nehéz}.

152. Mert az ajándék2 elvakítja a bölcsek szemeit

Tevet {hó} 24-én, 1948. január 6-án hallottam

Mert az ajándék elvakítja a bölcsek szemeit”.

Mikor az ember kritizálni kezdi a munkát és annak feltételeit, akkor annak a kockázatnak van kitéve, hogy nem fogja tudni elfogadni a munkát:

  1. Mivel a munkával járó jutalom nem száz százalékosan biztos. Mivelhogy ő nem látja azokat, akik már megkapták a jutalmukat. S mikor jön kritizálni azokat, akik vállukra vették a munka jármát, mert nem látja, hogy ők már megkapták a munkájukért a fizetséget. Ha felteszi magának a kérdést, {hogy vajon} miért nem kapták ők meg? Ilyenkor, ha sikerül a legemelkedettebb válasszal előálnia, {akkor a válasz az, hogy} azért, mert nem teljesítették a munka feltételeit teljes mértékben. Mígnem aki a teljesen az {előírt} rendnek megfelelően cselekszik, {az igen} megkapja a jutalmát.

S ekkor születik meg a második kérdés: tudja, hogy ő jobban képes lesz megfeleni a munka feltételeinek mint a barátja, mondván {ő jobban} képes alkalmazkodni annak feltételeihez. Ebből követkően ő száz százalékosan biztos benne, hogy őt senki nem fogja kritizálni amiért ő kibújik, hanem {igen,} neki száz százalékosan igaza van.

  1. S ha ez így van, felmerül a kérdés: aki nekikezd a munkának, ugye nyilván átment az összes számításon. Ám ezzel együtt ő mégis magára vette a munkát. Tehát akkor miként magyarázta meg magának a kérdéseket? S a helyzet az, hogy ahhoz, hogy lássa az igazságot, nyitott szemmel kell néznie. Máskülönben csak azt gondoljuk, hogy látjuk kinek is volt igaza: vagy az igaz embernek, vagy a világnak. Ám igazágól nem látja az ember az igazságot. S hogy nyitott szemmel legyen, óvakodni kell a megvesztegetéstől, „mert az ajándék elvakítja a bölcsek szemeit és elferdíti az igazak szavait”.

S a megvesztegetés velejét a kapni akarás teszi ki. Ezért aztán nincs más tanács a számára, mintsem hogy először is fogadja el a munkát annak összes feltételével minden ismeret nélkül, azaz, józan ész feletti hittel. És utána, mikor már megtisztult a kapni akarástól, mikor kritikával fog élni, akkor meglesz számára a remény, hogy képes lesz meglátni a dologban az igazságot. Ezért aki csak a garanciát nézi, nyilvánvaló hogy semmit nem tud kérdezi. Mivel a igazság vele van és a vitákban mindig győzedelmeskedni fog, mivelhogy nem képes meglátni az igazságot.

153. A gondolat a vágy szüleménye

Svát {hó} 7-én, 1948. január 18-án, Tel-Aviv-ban hallottam

A gondolat a vágy szüleménye. Az ember arról ábrándozi, amire vágyat érez. Mert nem fog olyan dologról ábrándozni, ami után nincs vágya. Azaz például: soha nem fog az ember a halál napjáról ábrándozni. Hanem pont ellenkezőleg, mindig is a halhatatlanságáról fog ábrándozni, mivelhogy ez a vágya. Következésképp, mindig is arról ábrándozik, ami után vágya van.

Azonban a gondolat különleges szereppel bír, merthogy ő növeli meg a vágyat, {hiszen máskülönben} a vágy csak leragadna a maga helyén és nem volna ereje terjeszkedni és véghezvinni a tetteit. Azonban miután gondolkozik és elábrándozik az {adott} dologról – vagyis a vágy kéri a gondolattól, hogy adjon neki valami tanácsot vagy fogást, hogy lépni tudjon –, akkor a vágy megnagyobbodik és kiterjeszkedik és ténylegesen végrehajtja a tettét.

Ennek pedig az az eredménye, hogy a gondolat a vágyat szolgálja, a vágy pedig {ugye} a ember veleje. S létezik nagy lényegi való és kis lényegi való. Ilyenkor a nagy lényegi való dominál a kis elemi valók felett. S aki kis elemi valót képvisel, és nincs semmi uralma, a tanács, ami révén meg tudja növelni az elemi való{ját} az az adott dologra irányuló kitartó gondolkodás. Mikor is amilyen mértékben ábrándozik a gondolatról, olyannyira növekszik meg az. S ezért „a Tórájáról elmélkedik nappal és éjjel”. Mert akkor azáltal, hogy kitartó{an tovább ábrándozik} a gondolatról, {ez} a gondolat nagy elemi valóvá növi ki magát, odáig, hogy aztén ő {maga} válik a tényleges uralkodóvá.

154. Nem lehet üres űr a világban

Svát {hó} 7-én, 1948. január 18-án, Tel-Aviv-ban hallottam

Nem lehet üres űr a világban. S mivel az ember lényeg{i volta maga} a vágy, lévén ez a teremtés lényege, s ebben mérik az ember nagyságát és kicsinységét, következésképp szükségszerűen rendelkeznie kell valamilyen vággyal – vagy az anyagiságra vagy a spiritualitásra {irányulóan}. S akitől ez a vágybéliség meg van vonva , az halottnak minősül, mivel a teremtés egésze {nem más mint} csakis vágy, {mely vágy} „Jes-mi-Ájin”-nak [magyarul, semmiből való létnek] minősül. S mivel {ha az ember} ennek az anyagnak hiányában van, amely a teremtés egészének anyaga, magától érthetődő hogy halvaszületettnek számít és nem pedig életképesnek.

Ezért az embernek arra kell törekednie, hogy legyen vágya, mivelhogy ez a teremtés egészének anyaga. Azonban ezt a vágyat jól át kell vizsgálja, mert a természet {olyan}, hogy minden állat érzi a neki kárt okozó dolgot. Továbbá, gondosan oda kell figyeljen arra, hogy a vágy miféle dologra is irányul.

155. A test tisztasága

Svát {hó} 13-án, az egyik szombati lakoma alkalmával hallottam

A test tisztasága az elme tisztaságára mutat rá. Az elme tisztaságát igazságnak nevezik, amibe nem keveredhet hazugság. Ám ebben nem mindenki egyenlő, mert vannak akik különösképp gondosan odafigyelnek erre. Viszont a test tisztaságával nem érdemes annyira pedánsnak lenni. Mivel a piszok, amit mi olyannyira útálunk benne, azért {útálatos}, mert a piszok káros. S nekünk őrizkedni kell a kár okozóktól. Ezért aztán a testnél nem érdemes annyira pedánsnak lenni, mert előbb vagy utóbb ígyis-úgyis megszűnik, még ha különféle odafigyelésekkel is viseljük gondját.

Mígnem a lélek dolgában, mely örökéletű, ott {már igen} érdemes odafigyelni arra a különféle odafigyelések által, hogy semmi{féle} piszok ne legyen {benne}, mivel minden piszok káros.

156. Nehogy vegyék az élet fájáról

Svát {hó} 15-én, 1945. január 29-én hallottam

Nehogy vegyék az élet fájáról [is], s egyék, és örökké éljen”.

Apám-, Mesterem-, és Tanítóm {ezt úgy,} magyarázta, hogy: talán venni fog a lefedett Hászádim-ból, ami a Házé-tól fentre levő vetületet jelenti. S mivel ebben teljes kielégülésre {talál, ezért} a tudás fájának bűne ez által nem kerül kijavításra, amely a Házé-tól lentre levő vetületet. Így, ezek alapján az Élet Fáját a Házé-tól fentre levő vetületnek nevezik, ahol is a lefedett Hászádim található. S nekem úgy tűnik, hogy ezek alapján kell magyarázzuk, amit mondani szoktunk, {nevezetesen,} „{van olyan} élet, amelyben Égtől való félelem van; és {van olyan} élet, amelyben bűntől való félelem van”.

S a különbség közöttük az – ahogy azt Apám-, Mesterem-, és Tanítóm magyarázta –, hogy az életet a bűntől való félelem miatt veszi magához, mivel nincs más tanács a számára. Viszont Égtől való félelemnek azt nevezik, ahol bár van más tanács a számára – azaz, még ha nem is veszi el ezt a vetületet, akkor sem fog vétkezni –, ő mindenesetre az Őrőkkévaló iránti félelem miatt ezt választja.

De ezek alapján nem lehet azt mondani, hogy a lefedett Hászádim Kátnut állapotot jelölne. Mert ez pont hogy akkor van, mikor nincs más tanács a számára. Azonban amikor eléri a feltárt Hászádim-ot Ráchel vetülete felől, akkor Lea vetületét is – mely a lefedett Hászádim – GáR-nak és Gádlut állapotnak nevezik.

S ezt nevezik Égtől való félelemnek, azaz, bár van neki a feltárt Hászádim vetületéből, ő mindenesetre a lefedett Hászádim-ot választja. Következésképp, két féle lefedett Hászádim létezik: (1.) mikor nem rendelkezik Ráchel vetületével, és ekkor VáK állapotnak nevezik. (2.) mikor {igen} rendelkezik Ráchel vetületével, és ilyenkor Leá-nak, GáR állapotnak nevezik.

157. Én alszom, de a szívem éber

Niszán {hó} 9-én, 1948. április 18-án hallottam

A Zohárban, {az} Emor {hetiszakasznál írva van }: „Izrael Gyülekezete {a következőt} mondta: ‘Én az egyiptomi számüzetésben alszom, hol gyermekeim kemény szolgaságban voltak.” Mert a Mochin(,) alvás állapotban voltak. Ahogy azt a „van {egy nép …}3” írásversről magyarázták: ‘az ő Istenük alszik’.

De szívem éber, hogy megvédjem őket attól, hogy elvésszenek a számüzetésben”. Vagyis amikor a Mochin dé Achoráim-ot megkapják, ők általuk védve vannak. Annak ellenére, hogy {ezen Mochin dé Achoráim} egyenlőre még nem világítanak benne, és ők még számüzetésben vannak. Mindazonáltal, ébernek nevezik, amely a „szív nem tárja fel a szájnak” {mondást} jelöli. Mikor is a „szív” a VáK állapotot jelöli, mert amott VáK-dé-Hochmá állapotban van, olyannyira, hogy még a Gadlut {állapot} idején sincs ott más Hochmá, ellenben csak az, amit itt ebből az állapotból kapott.

Kedvesemnek hangja zörget”. Ez az ütés, a Mászách dé Hirik, ami a ZÁ vetülete.

És megemlékezem a szövetségemről”, amelyet a körülmetélés jelöli, amely a Dinin dé Nukvá-t [a női ítéleteket] jelöli, amelyek eltörlik a Dinin dé D’churá-t [a hím-ítéleteket]. Mivelhogy a Dinin [az ítéletek] olyan vetületet képeznek, amelyek eltörlik a GáR-t, vagyis erre utal a lemetszés.

És vannak még {további} korrekciók, amit „felfedésnek” neveznek. „Nyissatok nekem egy tűfoknyi bejáratot”, miszerint a Z”Á azt mondja a Málchut-nak, hogy továbbítson csak {nyugodtan} Hochmá-t, mégha nem is tud a Hochmá világítani Hászádim nélkül. S emiatt nevezik csak „tűfoknyinak”, {majd aztán} „és megnyitom számodra a felső kapukat”. Mert a csekélyke megnyitás a vékony utakat jelöli, mert a Hochmá Hászádim nélkül csak vékonynak számít. És csak azután, hogy a Hászádim vonzásra kerül, és a Hochmá részévé válik a Hászádim-nak, a VáK-nak, a széles utaknak. A felső kapuk az Ábá ve Imá felőli Hászádim-ot jelöli, amit „tiszta levegőnek” [Ávirá Dáchjá-nak] neveznek. Mikor is csak azután, hogy már rendelkezik Hochmá-val és továbbítja a Hászádim-ot, nevezik ezen Hászádim-ot „Ávirá Dáchjá-nak” [tiszta levegőnek], mivel előnybe részesíti a Hászádim-ot szemben a Hochmá-val.

Mígnem ha Hochmá nélküli Hászádim-mal rendelkezik, akkor ezt az állapotot Katnut-nak [a kicsinység állapotának] nevezzük.

Nyiss nekem”, mert a Z”Á és az ő lánytestvére, a Málchut, Hochmá minőségben vannak, mikor is {a Málchut} Hochmá-t továbbít.

Mert a Nálam való gyülekezés bejárata benned van”. Csak mikor rendelkezni fogsz a Hochmá állapotával, akkor lesz nálam bejárat, hogy beléphessen a Hászádim állapotába, amivel az Ábá ve Imá felől rendelkezem, amit „Ávirá Dáchjá-nak” neveznek.

Gyere és lásd meg, azon órában, mikor az Örökkévaló megölte Egyiptom elsőszülötteit … és leszállította a fent levő szinteket”, ahol Egyiptom a bal vonalat jelöli. Azonban a Klipa felől, {olyan módon, hogy} a jobból semmi nincs belé foglalva. S mikor Izrael {fiai} Egyiptomban voltak, {az Egyiptomiak} uralma alatt voltak, amiért ők is kénytelenek voltak elfogadni a bal vetületét. Az elsőszülöttek csapása pedig, vagyis ami eltörölte a bal GáR-jának az uralmát, jelentette azt, hogy „és { azon órában , mikor} leszállította a fent levő szinteket, ugyanezen időben Izrael a szent jel szövetségébe lépett”, mikor is a a körülmetélés a Dinin dé Nukvá-t [a női ítéleteket] jelöli – amely a Mászách dé Hirik, amely eltörli a Dinin dé D’churát [a hím ítéleteket] –mely ezáltal törli el a bal GáR-ját, és {aminek következtében} csak a VáK vetület világít. Következésképp, azáltal, hogy az Örökkévaló csapást mért az elsőszülöttekre, erejük volt arra, hogy megtartsák a szövetséget, „akkor ama vért megmutatták a bejáraton”. „S két {féle} vér volt: egy a peszách{i áldozaté} és egy a körülmetélés vére”. A peszáchi vér, másnéven a bal vonal belefoglalásának korrekciója. Illetve a körülmetélés vére a Dinin dé Nukva korrekciója, amely a Hirik. Mert a peszáchi vér …

158. Az ok, amiért nem szokás egymásnál enni Peszach-kor

Peszách ünnepének reggeli lakomájánál hallotam, 1948-ban

Arról a szokásról beszél, miszerint nem szokás egymásnál enni Peszach-kor, kóserságra való tekintettel. No de {akkor} miért nem .teszünk így az év egészében? Még annál is, akiről pedig tudják hogy nála { minden étel} abszolút kóser, méghozzá olyannyira, hogy még a nála otthon találhatónál is jobb, mindazonáltal nem szokás {másnál} enni, mivel a kovász tilalma „bármilyen {mérték esetében}” fennáll. És lehetetlen, hogy „bármely {mértéktől}” képes legyen megvédenie önmagát. Mert csakis az Örökkévaló tudja őt megőrizni attól, hogy ne szegje meg {ezt} a bármilyen {mértéket}.

S ezért van írva a kovászról, hogy „bármely {mértékkel}” vigyázni kell. Ezért is van megparancsolva az embernek a gondosság, és hogy nézzen tanács után, hogy nehogy {ezen ún.} bármilyen {mérték vétségébe} essen. Azonban az ember maga képtelen megőriznie magát, ezért csakis az Örökkévaló az örző. S az őrzés nyilvánvalóan annak figyelembevételével van, hogy nem mindenki egyforma. Mert van, akit az Örökkévaló jobban őriz, illetve van olyan, akit nem annyira őriz. És ez, az ember rászorultságán múlik. Mert vannak emberek, akik {pontosan} tudják, hogy nagyobb őrzésre van szükségük. {S ezért } ők ilyenkor nagyobb őrzést vonzanak. És vannak emberek, akik úgy érzik, hogy nincs annyira szükségük Fentről {jövő} őrzésre. Ám ezt nem lehet megmondani, mert ez az érzésen múlik. Mert van aki hiányosnak érzi magát, és az ilyennek nagyobb őrzésre van szüksége.

 

Shamati 159. És lőn azon hosszú napok során

Hallottam

“És lőn azon hosszú napok során, amikor Egyiptom királya meghalt, és Izrael gyermekei fohászkodtak és felzokogtak a rabságból, és rabságuk miatti zokogásuk eljutott a Teremtőhöz. És az Isten hallotta jajkiáltásukat.” (Exodus 2:23-4). Ez azt jelenti, hogy annyit szenvedtek, hogy többé nem tudták elviselni. Imával esdekeltek, hogy „sírásuk eljusson az Istenhez.”

De láthatjuk, hogy akkor ők azt mondták, „hogy bár meghaltunk volna az Úr keze által… hogy akkor húsos fazekak körül ültünk, és kenyérrel laktunk jól,” Azt is mondták, hogy „emlékszünk a halra, melyet Egyiptomban ehettünk, szinte semmiért; az uborkára és a dinnyére, a póréhagymára és a hagymára és a fokhagymára.”

Az igazság az, hogy ők valójában nagyon szerették a munkát Egyiptomban. Ez a jelentése annak, hogy „de ők összekeveredtek a nemzetekkel, és eltanulták tetteiket tőlük.” Ez azt jelenti, hogy ha Izrael egy bizonyos nemzet uralma alá kerül, akkor adott nemzet gyakorol ellenőrzést felette, és ők nem tudnak kikerülni az uralmuk alól. Ezáltal ők elegendő módon megízlelhették az Egyiptomiak cselekedeteit, és nem tudták kiváltani magukat ez alól.

Tehát mit tett a Teremtő? “Egyiptom királya meghalt,” azaz ők elvesztették a szolgálatot. Így többé nem tudták az uralkodó nemzet cselekedeteit végezni, megértették, hogy ha nincs meg a Mochin teljessége, akkor a szolgálat sem lehet teljes. Ezért van mondva, hogy „Izrael gyermekei felnyögtek a rabszolgaságban végzett munkától.” Ami azt jelenti, hogy nem leltek megelégedettségre a rabszolgaságban végzett munkában, mert az élettelen volt.

Ez a jelentése annak, hogy Egyiptom királya meghalt, azaz hogy Egyiptom királyának egész uralma, aki táplálta őket és ellátta, meghalt. Ezért tudtak magukban helyet találni az imának, amely által azonnal ki lettek mentve a szolgaságból. Ez után, mikor a pusztaságban mentek és eljutottak a Katnut [a kicsinység] állapotához, azon szolgaság után vágyakoztak, amelyben még Egyiptom királyának a halálát megelőzően voltak.