160 – 169

160. A pászkák letakarásának oka

Hallotttam

Okát mondta annak, hogy miért szokás mindig letakarva helyezni az asztalra a pászkákat, azaz hogy, pászka-takaróba vagy valamilyen más fedett dologba {téve}.

Írva van: „És a nép az ő tésztáját mielőtt megkelt volna, sütőteknőivel együtt ruhájába kötve a vállára vette”. Mert Peszách-kor még nem voltak az edények kellőképp kijavítottak. Ezért is jön az {ómer-}számlálás dolga, hogy {általa} javítsa ki az edényeket.

Ez a jelentése a {a következő} mondottaknak: „egy cseppnyi rózsa-vörös [vért] láttam”. Vagyis hogy Peszách éjjelén csoda volt, mert bár lehetett volna valami megkapaszkodás, ám mindenesetre nem volt, mivelhogy le volt takarva, és semmi nem látszódott ki. S erre utal az, hogy a „ruhájába kötve”.

161. A Tóra-adásról

Sávut {ünnepének} lakomáján hallottam

A Tóra-adásról, amely a szináj-hegyi kinyilatkoztatásnál történt. {Noha} ez nem azt jelenti, hogy {csak} akkor lett átadva a Tóra, most viszont már nem ígyen van. Hanem {ellenkezőleg}, a Tóra-adás egy örök dolog. Mivelhogy az áldott Örökkévaló mindig is ad. Csak mi {magunk} nem vagyunk alkalmasak arra, hogy kaphassunk. De akkor, a szináj-hegyi kinyilatkoztatásnál, a Tóra átvevői voltunk. Mert akkor megvolt az az egyedüli érdemünk, hogy „egy emberként, egy szívvel” {álltunk ott}. Vagyis hogy akkor mindegyőnkben {kizárólag} csak egy gondolata volt, nevezetesen, a Tóra megkapása.

De az áldott Örökkévaló felől {nézve} Ő mindig is ad, ahogy azt Ribás-tól [Rabbi Itzchák ben Seset (1326-1408)] idézik, miszerint „Az ember mindnen nap köteles meghallgatni a Tízparancsolatot Szináj hegyén.”

A Tórát „az élet orvosságának, és a halál orvosságának nevezik”. S {itt} fel kell tegyük a kérdést: hogyan lehetséges két {egymással} ellentétét{es kép} egyazon témában? Mert mindaz, amit a szemeinkkel látunk, nem több mintsem érzések. Mígnem a valóság, ahogy az önmagában van, nem érdekel bennünket. Ezért mikor az ember Tórát tanul, és a Tóra távolabbra viszi őt az Örökkévaló szeretetétől, akkor ezt a Tórát ugye nyilvánvalóan a halál orvosságának nevezik. Ha pedig a Tóra közelebb viszi őt az Örökkévalóhoz, {akkor} ezt nyilván az élet orvosságának nevezik.

Ámde a Tórát önmagában – vagyis ahogy a valóság önmagában van – nem vesszük számításba. Mivelhogy az érzések azok, amelyek meghatározzák a valóságot minálunk letre. A Tóra önmagában viszont {annyit jelent}, hogy az {azt} átvevők nélkül {viszonyulunk Hozzá}. {Ezért} úgy tűnik, ezt úgy kell magyarázni, hogy a Tóra önmagában véve „Klí nélkül levő Fénynek” minősül, amit semmiképp nem tudunk elérni. Tekintve, hogy ez anyag nélküli esszenciának minősül. Az esszenciából pedig semmit nem tudunk elérni, de még csak az anyagi esszenciából sem. Még annyire sem spirituális {esszenciá}ból.

S mikor az ember a saját haszna végett dolgozik, ezt nevezik „Lo Lismá”-nak [magyarul, „nem az Őnevéért”-nek]. S a „’Lo Lismá’ {állapotából} jut el az ember a ‘Lisma’ [„az Őnevéért”] {állapotába}”. Ezért ha egy ember még mindig nem nyerte azt el, hogy megkapja a Tórát, akkor reméli, hogy majd jövőre megkapja. S mikor teljességgel megkapta a „Lismá” állapotát, akkor már nincs is mit csinálnia ebben a világban.

S ezért minden évben megvan a Tóra megkapásának az ideje, mert az idő {maga} alkalmas a lentről jövő felébredéshez. Ugyanis az idő akkor ébred fel {erre}, mikor a Tóra-adás Fénye fel van tárulkozva az alsóknál. Ezért is van mindig Tóra-adás fentre, hogy az alsók véghez tudják vinni ama tettet, úgy ahogy {azt} akkor, azon időben {tették}. Ezért ha az ember az {ún.} „’Lo Lismá’-ból jutunk el a ‘Lismá’-ba” úton halad, akkor ő a {helyes} rend szerint halad, és remélheti, hogy előbb vagy utóbb elnyeri a Tóra megkapását Lismá {formában} [magyarul, az Ő nevéért]. Ha pedig a cél nincs mindig a szeme előtt, akkor a Tórával ellentétes vonalon halad, mely {Tórá}t az Élet Fájának nevezik. Ezért aztán ez {az út} a halál orvosságának minősül, lévén hogy minden egyes alkalommal egyre jobban eltávolodik az élet vonalától.

Fáradoztam de nem találtam rá, ne hidd el”. Itt meg kell érteni, hogy mit is jelent az, hogy „rátaláltam”. {Vagyis hogy} mire kell rátalálni? Rátalálni, azaz kegyet találni az Örökkévaló szemében.

Nem fáradoztam és rátaláltam, ne hidd el”. Itt meg kell érteni, hogy végül is ő nem hazudik. Mert ő nem saját magáról, mint egyén beszél. Hanem ez a nagy általánosságra {kivetíthető} szabály. Mert ha ő azt látja, hogy kegyet talált az Örökkévaló szemében, miért is „ne hidd el”? S a helyzet az, hogy van úgy, hogy az ember kegyet talál az Örökkévaló szemében az ima útján. Mert hiszen abban az ima egyedisége, hogy képes olyan hatást kifejteni, akárcsak a fáradozás. (Ahogy azt az anyagi világban is látjuk: van aki a fáradozással szerez megélhetést, és van aki az imája által szerez magának megélhetést, mert azáltal hogy megélhetést kér, hagyják, hogy ő maga szerezzen magának megélhetést).

Mígnem a spiritualitásban: habár elnyeri, hogy kegyet találjon, azonban utána meg kell hogy fizesse {érte} az egész árat. Vagyis a fáradozás mértékét, amit mindenki megad. Ha viszont nem, mindent elveszít. Ezért is mondta: „Fáradoztam de nem találtam rá, ne hidd el”, mert mindent elveszít. Mert utána meg kell, hogy fizesse az összes fáradozást.

162. Arról, hogy „Cházák”-ot [„Légy erős!”-t] mondanak a sorozat befejezése után

Ménachem Áv {hó} 2-án, szombaton a reggeli lakoma során hallottam, Tel-Aviv-ban

Az, hogy „Cházák”-ot [„Légy erős!”-t] mondanak a sorozat befejezése után, azért van, mert a befejezésből megerősítést kell kapni ahhoz, hogy az ember befejezhesse az összes szintet. Mint ahogy a testnek 248 testrésze és 365 ína van, ugyanígy a léleknek is 643 része van, amelyek a lélek csatornái, amelyek által továbbítódik a Bőség. És a Tóra által nyílnak meg ezek a csatornák. S mindaddig míg nem nyílik meg az összes, addig még akrá az egyéni szinten is hiány mutatkozik, lévén hogy az egyéni szint is benne foglaltatik az egészben.

Következésképp, ha egy elem hiányzik az egészből, akkor ez a {hiányzó} vetület ugyanúgy az egyén{nek}ben is hiányosságot teremt. És lassan lassan így vándorol végig a lépcsőfokok rendje szerint. S ha a végére értek, minden a korrekció végének {állapotában} lesz. S ezt megelőzően, egymást követően jönnek és javítódnak ki. S ennek fényében tudjuk megérteni amit Bölcseink mondtak, mondván: a Tóra megelőzte a világot. Azaz hogy már azt megelőzően, hogy a világ elhatárolása végbement, a Tóra már létezett.

És hogyan lehetséges az, hogy akkor ezután {a Tóra} képes belevilágítani a világba, amely el van határolva? Csakhogy a Tóra {az ún.} egyik a másik után formában világít. S mikor már az összes vetületnek a végére ért, kénytelen elhagyni a világot, mivelhogy minden vetületét learatta a Tórának. S ezért minden befejezéstől megerősítést kell kapni, hogy tovább tudjunk haladni. S a Tóra öt könyve hét szfirának feleltethető meg, melyek lényege öt, mivel Jészod és Málchut nem a lényegi részük, csak

ואיך אפשר שתוכל להאיר אחר כך בתוך העולם, שהוא בחינת גבול? אלא שהתורה מאיר בבחינת זה אחר זה. וכשנגמרו כל הבחינות, הוא מוכרח לצאת מהעולם, יען שקצר מהכל את בחינת התורה. לכן מכל הסיום צריכין לקבל חיזוק, בכדי שיוכלו לילך הלאה. וענין החמשה חומשי תורה הם נגד זספירות, שעיקרן הם ה‘. משום שיסוד ומלכות אינם עיקרן, רק כוללים.

163. Arról, amit a Zohár szerzői mondtak

A Mászáé hetiszakasz szombatjának a kimenetelekor, 1948. augusztus 7-én, Tel-Avivban hallottam

Az, hogy a Zohár szerzői a mondottaikat az erkölcs{tan} útján fejezték ki, nem egy szükségszerű dolog, mert a titkaikat más öltözékek által is feltárhatták volna ugyancsak. Csakhogy ők azért akarták az erkölcs{tan} öltözékét adni a titkaikra, hogy világos legyen a {Könyvet} tanulmányozó számára, hogy a lényeg az nem a Tórában levő bölcselet, hanem az, ki a Tórát adja. Hogy a Tóra és a Parancsolatok lényege nem másért van, mintsem hogy hozzátapadjunk a Tóra Adójához.

Ezért, miután az erkölcs öltözéke jobban emlékeztet erre, ezért aztán ebbe az öltözékbe rendezték el. S az, hogy számos alkalommal a bölcsesség öltözékét adják, az azért van, hogy nem tévedjenek {az emberek} és mondják azt, hogy nincs semmi több az erkölcsön kívül, hogy ott semmi bölcselet nem rejtőzik, ellenben csak egyszerű erkölcs{tan}. Ezért írták meg két öltözékben, hogy az egyik magyarázza a másikra.

164. Különbség van anyagiság és spiritualitás között

Ménachem Áv {hó} 3-án, 1949. augusztus 8-án hallottam

Különbség van anyagiság és spiritualitás között:

Mert az anyagiságban az erő megelőzi a tettet, miként az írva van: „mielőtt kiáltanának, én felelek”. Mert a sorrend ott már a korrekció vége szerint van. Mikor is semmit nem tesznek azt megelőzően, hogy {előtte ne} rendelkeznének a megtételhez szükséges erővel.

Mígnem a spiritualitásban, ahol az még mindig nem a {korrekció} végének megfelelően elrendezve, ellenben a felülvizsgálatok rendje szerint. Ezért itt a munkát még azt megelőzően kénytelenek elkezdeni, hogy elérnék {a teljesítéséhez szükséges} erőt, ahogy az írva van: „kik teljesítitek az Ő szavát, hallgatván az Ő szavának hangjára”.

165. Magyarázat Elijáhu Elisához intézett kéréséről

Hallottam

Elijáhu kérdezte őt [Elisát]: „Mit tegyek érted?” És ő azt felelte: „[Legyen, kérlek,] a benned levő léleknek kettős mértéke [rajtam]”. S ő {erre} azt felelte neki: „Nehéz dolgot kértél”.

S a helyzet az, hogy létezik az {ún.} RáPáCH-nak {magyarul, 288-nak} az átvizsgálása, illetőleg van az {ún.} Kőszív [Lév Há-Even], amelyet viszont nem lehet levizsgálni. Hanem, mikor az ember átizsgálja a RáPáCH-ot, akkor ezáltal egyúttal világossá válik a Kőszív is. Azonban magához {a Kőszívhez} tilos hozzányúlni. És aki átvizsgálja ezen RáPáCH-ot, ilyenformán átvizsgálja a Kőszívet is.

166. Két nézőpont az elérésben

Hallottam

Két nézőpont létezik:

A világok fentről lentre történő {láncszerű} leereszkedésének a nézőpontja,

A lentről felfele {emelkedés} nézőpontja.

Első nézőpont – „amit teremtett Isten, hogy megtegyék”. Vagyis, az áldott Örökkévaló helyet készített nekünk a munkavégzéshez.

Második nézőpont – mikor elkezdünk foglalatoskodni és felöltöztetni lentről fentre. Azonban azt megelőzően, hogy eljutnánk a{z adott szint} teljességéhez, semmit nem tudhatunk bizonyossággal. Erre mondják, hogy „először megtanulni, utána értelmezni”.

Ez egy kicsi {gyermek}hez {hasonlítható}, aki {mikor} elkezd kenyeret enni, {még} semmiről nincs fogalma, csak {pusztán} a kenyérről. S mikor {már} kezd serdülni, kezdi megérteni, hogy a kenyérnek is megvan a {maga kiváltó} oka, amely előidézi a kenyér formáját. Vagyis hogy megkapja azon formáját, amely a szemei előtt meg {szokott} jelenni. Vagyis hogy az fehér legyen, hogy puha és finom legyen, és ehhez hasonló. S akkor hozzájut a kenyér formájához – azután hogy kivették a kemencéből: de ekkor a kenyér túlságosan is puha és forró volt ahhoz, hogy alkalmas legyen evésre, és hiányzott hozzá valami {még további} tett, nevezetesen, hogy egy bizonyos időre magára hagyván kiszáradjon és hogy kihűljön, hogy a levegő alkalmassá tegye kenyérnyek, hogy a kenyér olyan formát kapjon, mint amilyen {akkor szokott lenni} mikoron azt az asztalra érkezik.

De utána még tovább kezd kutatni, s akkor egy még további formát lát meg. Vagyis, bár mielőtt a kemencébe helyezték volt, a formája körülbelül ugyanolyan {mint előtte}, ám mégis nagy változások {történtek}. Nevezetesen, a kemence melege által a kenyér nagyobb lett, és szilárdabb lett, és a héja megkeményedett, és most más színe van.

S mikor kutatni kezdi, akkor látja, hogy a kenyér még mielőtt a kemencébe tették volna {már} megkapta a formáját és a súlyát. S így t{kutat}ovább, mígnem eljut ahhoz az állapotig, mikor veszik a búzaszemeket és a földbe vetik őket. De odáig csak a kapni tud a kenyérből, vagyis csak elvenni tud azon kenyerekből, mik a világban léteznek. De utána már tudja hogyan tegyen hozzá.

Ugyanígy a spiritualitásban: először kapnia kell lentről fentre. De ilyenkor csak kapni tud, s nem pedig hozzátenni. Ám utána, a második állapotban, már hozzátenni is képes.

167. Az ok, amiért a Megtérés Szombatjának nevezik

1948. Október 9-én, Sábát T’súvá-n, Tel-Aviv-ban hallottam

Az ok, amiért {az az Engesztelés Napja előtti szombatot} a „Megtérés Szombatjának” nevezik, {az az,} mivel (a Tíz Bűnbánó Nap végén, az Engesztelés Napján) ugye mondani szoktuk, hogy „a bűnért, [amit vétkeztünk stb]”1. {Ám ilyenkor} mindenki, ki erre a „bűnért …stb” {imarészre} tekint, annak hatvan százalékát nyilvánvalóan nem találja rá vonatkozónak. Negyven százalékát pedig igy vagy úgy kimagyarázhatja és helyre teheti, talán az is kétséges hogy ő ezekben érintett, mivel ő nem érzi ezeket {így}. De a {többi} hatvan százalék esetében {már} semmiképp nem találja {úgy, hogy azok őrá is vonatkoznának}.

[No de] evégett a szombat egyedisége, ugyanis a Szombat Fényével lehetősége van arra, hogy világítson, hogy {általa} lássa, hogy száz százalékosan őrá vonatkozik {eme} „a bűnért, [amit vétkeztünk stb] {imarész}. Hogy ezt a dolgot kizárólag őérette jelölték ki, és nem pedig másokért. Mert Fény nélkül nem érzi {ezt az ember}. S ezért is nevezik a Megtérés Szombatjának. Mert a szombat segít a megtérésben, hogy az ember képes legyen érezni a bűnt. Mert {először is} el kell ismerni a bűnt. És {csak} akkor lehet bocsánatot kérni. Mert mégha az ember el is mondja azt, hogy „a bűnért, [amit vétkeztünk stb], de a bűnt {magát} nem érzi, akkor miféle beismerésről tudunk beszélni. Mert a szívében ő azt mondja, hogy nem vétkezett. S amit {az ember pusztán csak} a szájával mond, a szíve viszont nincs vele, nyilván hogy semmit nem ér az ilyen beismerés.

168. Izrael szokásai

Hallottam

Izrael szokásai olyannyira fontosak, hogy azt tudjuk mondani, hogy több spiritualitást adnak az embernek, mint maguk a Parancsolatok. Annak ellenére, hogy azért ha az ember a szokásokat szegi meg, nem jár büntetés. Mígnem ha az ítéleteket szegi meg, igen büntetés kap. Mindenesetre ha abból a szempontból nézzük, hogy {mennyi} haszot hoz, vagyis hogy {mennyi} Ég iránti félelmet hoz, akkor a szokások több spiritualitást hoznak. Mert a nagyok, kik bevezették a szokásokat, ők rendezték {úgy} el, hogy a spiritualitás világítson általuk.

Ezért is mondta, hogy aki megvonja magát ama szokástól, hogy szombaton húst és halat egyen, az a spiritualitást vonja meg magától. De ezt pont hogy arról az emberről mondja, aki még nem jutott el a teljességig, azaz hogy lássa, amit tesz. Vagyis, ha még nem nyerte le a Parancsolatok ízét, akkor meg kell tartsa a szokásokat.

Ahogy azt a példázat { is mondja}: egy alma, azt megelőzően hogy elrothadna, megromlik. S ha {egyszer} megromlott, akkor a rothadás {már} biztos. Ugyanígy, azt megelőzően, hogy az ember szabaddá válna, elveti a szokásokat. S ezen elutasítást követően, vagy ő maga válik szabaddá, avagy a fiai válnak szabaddá.

169. A tökéletes igaz-ember

Hallottam

A „tökéletes igaz-ember”, vagyis aki nem vétkezett. No de nem az van írva, hogy „nincs olyan igaz-ember a földön, aki {úgy} tesz jót, hogy {azt megelőzően} ne vétkezett volna”.

S {erre} feleli, hogy minden egyes szintnek megvan a {maga} „tökéletes igaz-ember” állapota, ahol is nincsen bűn. S ezen a szinten soha nem vétkezett. Vagyis minden szintnek a Házé-tól fentre levő vetülete, ahol az Élet Fájának és lefedett Hászádim-nak minősül. {Ezzel szemben} a Házé-tól lentre levő vetületnél {már} beszélni lehet bűnről és megtérésről. S mikor ezt az ember kijavítja, akkor egy {még} magasabb szintre jut. S ott szintén kezdetét veszi ez a rend, nevezetesen hogy: „nincs olyan igaz-ember a földön, aki {úgy} tesz jót, hogy {azt megelőzően} ne vétkezett volna”

1 Örökkévaló Istenünk … bocsáss meg valamennyi bűnünkért …a bűnért, amit vétkeztünk Előtted akaratlanul és szándékosan … megátalkodottan … tudattalanul … ajkunk szólásával …nyíltan és rejtve … tiltott nemi kapcsolatban … beszéd által …tudatosan és rászedéssel … szívünk ábrándozásával … csalással stb.” (összesen 53 vétkezési forma)