Shamati 190. Minden tett nyomot hagy

Reggeli Lecke Felkészülés 2014.04.01

190. Minden tett nyomot hagy

Peszách {ünnepének} első napján (1949. április 15-én) az ünnepi étkezés alatt hallottam

Feltette a kérdést: vajon földünk felszabadítása az elnyomók alól hatással van ránk? Elnyertük, hogy szabaddá lehessünk a népek jármától, s olyanokká lettünk, mint bármely más nép, ahol egyik sincs a másik szolgaságában. S ha ez a szabadság hatással volt reánk, akkor ugye rendelkezünk bizonyos érzéssel – arra vonatkozólag, hogy milyen is – a Teremtő szolgálata. S erre mondta, hogy ne gondoljuk azt, hogy a szabadság nincs ránk hatással, vagyis, hogy a Teremtő szolgálatában is létrejön változás, a szabadság nyomán. Ez lehetetlen lenne, hisz az Örökkévaló nem cselekszik feleslegesen. Merthogy mindaz, amit tesz, befolyásol minket, jó, vagy rossz benyomásokat hagyva maga után bennünk. Vagyis minden tettből, amit Ő tesz – s legyen ez akár pozitív vagy negatív, más szóval, akár a Fény, akár a sötétség – többlet erő húzódik felénk. A Teremtő cselekedetei által, mi felemelkedéshez jutunk, mivel a spiritualitásban nincs olyan, hogy mindig van engedély és megerősítés, miközben nekünk folytatni kell a munkát, a Felső Erő befolyása alatt.

Ezért nem is tudja azt mondani az ember, hogy a szabadság, amit elértünk, semmi változást nem okozott benne. Mégis, ha nem érzünk jó irányú változást, akkor kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy rossz irányú változás történik, még ha ezt nem is érezzük.

Erre adott egy magyarázatot, egy ünnepnap után, a Havdala1 után (az ünnepi áldás vége).  Ez olyan, mint a szombati- és az ünnepnapi étkezései, ahol az anyagi élvezetek által, az ágak és gyökerek elvének megfelelően, az ember spirituális élvezeteket ébreszt fel. Ez egyfajta eljövendő világ. Természetesen, az eljövendő világ ízeinek érzékeléséhez, előkészületre van szükség a hét első hat napja során. Az ember, a felkészülésének megfelelő mértékben tudja az aktiválni az érzékeit..

Azonban a Shabbat ízeinek megfelelő mértékű felkészülés nélkül, éppen az ellenkezője történik, a rossz fog növekedni, a fizikai örömök élvezete miatt. Mert az anyagi lakomák után csak alvás vonzza őt, és semmi több, evés után ugyanis, az ember könnyen elalszik. Következésképpen, az egyén az evés által még mélyebbre zuhant.

Ámde ahhoz, hogy az anyagi élvezetek által spiritualitáshoz jusson az ember, már többlet igyekezetre van szükség, mivel ez volt a Király akarata. Még ha ezek (anyagi élvezetek, és spiritualitás) ellentmondásban is vannak egymással, nevezetesen, a spiritualitás az adományozás vonala – jobb vonal – alatt van, az anyagi élvezetek pedig a megszerzés vonala alatt – bal vonal – lévén hogy ez volt a Király akarata, emiatt a spiritualitás az anyagi élvezetek után vonzódik, az Ő parancsolatai alapján – azaz, a szombati- és az ünnepnapi élvezet – alá van helyezve.

Továbbá azt is látnunk kell, hogy ebben a szabadságban, amit elnyertünk, rengeteg előkészültre és szándékra van szükség, ahhoz, hogy hogy kiterjeszthessük a spirituális szabadságot, amit úgy nevezünk, hogy „szabadság a halál angyalától.” Azaz, ekkor elnyerjük el, hogy „az egész Földet kitölti az Ő dicsősége,”, amit Mochin dé Ábá ve Imá-nak nevezünk. Ami annyit jelent, hogy nem látunk olyan helyet és időt, melyekbe ne tudna beleöltözni az áldott Teremtő, hogy ne tudjuk azt mondani, hogy ezen és ezen a helyen, ebbe és ebbe az időbe nem tud a Teremtő beleöltözni. hanem kijelenthetjük, hogy „az egész Földet kitölti az Ő dicsősége.”  De ezt megelőzően különbség van a Fény és a sötétség között, ahogy különbség van Izrael és más nemzetek között”2. Úgy, hogy a Fény által megvilágított helyen az Örökkévaló lakozik, ámde a sötétség helyén ez nem így van.

Továbbá Izraelen belül is meg van a helye Izrael isteni Fényének. Ez nem így van a világ nemzetei esetében, a Teremtő nem öltözik beléjük.  Írva van, „a hetedik nap a cselekvés hat napja között, .”

Még is, amikor elnyerjük a Mochin dé Ábá ve Imá-t, akkor azt úgy nyerjük el, hogy „az egész Földet kitölti az Ő dicsősége.”  Ebben a pillanatban nincs különbség egyik vagy másik idő között, hanem minden helyen és minden időben ott lakozik az Ő áldott Fénye.

Erről szól Peszách ünnepe, amikor elnyerte el Izrael a szabadság állapotát, vagyis a Mochin dé Ábá ve Imát, amely úgy tekinthető, hogy „az egész Földet kitölti az Ő dicsősége.”  Természetesen ebben az állapotban már eleve nincs hely a rossz ösztön számára, mivelhogy az nem viszi az embert távolabbra ténykedései által a Teremtő szolgálatától. Éppen ellenkezőleg, azt láthatjuk, hogy ez közelebb viszi az embert a Teremtő szolgálatához, annak ellenére, hogy ez az állapot csak a fentről jövő felébresztés által létezett. Ezért mondva van, hogy a Szentség azt mondta: „egy cseppnyi rózsa-vörös vér képét láttam”, vagy is látta, hogy van még olyan hely, amit ki kell javítani, mert nem tud Ő ezen a korrigálatlan helyen lakozni. Ezért kellett megszámlálniuk az ómer-számlálás hét hetét,  hogy kijavítsák eme helyeket, hogy láthassa az ember, hogy „az egész Földet kitölti az Ő dicsősége.”

S ez egy olyan királyhoz hasonlít, akinek van egy minden jóval teli tornya, ámde nincsenek vendégei. Ezért teremtette az embereket, hogy azok jöjjenek és fogadják el az Ő kincseit. Viszont mi nem látjuk ezt a minden jóval teli tornyot, hanem pont ellenkezőleg, azt látjuk, hogy a világ tele van kínokkal. S ez a jelentése annak, hogy: „bőséges a királyi bor,” vagyis hogy a Málchut felől nincs igény a borra, azaz, a borral példázott élvezetekre. Mert hiányérzet csak az edények felől létezik, minekután nem rendelkezünk a Bőség befogadására alkalmas befogadó-edényekkel, mivel pontosan hogy az adományozó edényekbe tudunk igazán megszerezni. Minél nagyobb az edény, annál nagyobb a Bőség. Következésképp, az összes változás kizárólag csak az edényekben és nem pedig a Fényekben megy végbe. S ez az üzenete az írásnak: „Ittak pedig arany edényekből és ittak egymástól teljesen különböző edényekből, és bőségesen volt királyi bor,”  ahogy az a Teremtés Gondolatában bele volt foglaltatva, azaz hogy a Teremtő jót tegyen a teremtményeivel, minden képességével.