13-as levél

13-as levél

 

1925, Varsó

 

Én Kedves „xy”-om lángoljon a gyertyád örökké:

Megkaptam a teljes szívvel, az előlem való elrejtőzésre vágyódással áthatott soraidat. Mégis a nekem szóló írásod nagyon beszédes.

Amit írtál, abban az Egyiptomi száműzetést tudatot velem, csodálkozom, mert ez egy általánosan ismert dolog. „Felsírtak a munkától, és sírásuk felért a Teremtőhöz. Majd „Isten tudta.” Ha a száműzetésben nem tárul fel a Teremtő megismerése, a megváltás lehetetlen. Ha ez feltárul, a száműzetés maga az oka a megváltásnak, akkor miért tudatod velem a megváltás idejét?

Sajátosan a maga módján tárul fel annak az igazsága, hogy aki sajnálkozik valami miatt, az a sajnálkozását kimutatja. Nem tudja magában tartani vagy elrejteni. Valójában, én mindannyiótokat együtt érezlek, hogy a ma a számotokra hogyan cserélődött le a holnappal, és hogy a „most” helyett ti azt mondjátok, hogy „később.” Erre nincs gyógyír, de ennek a hibának és torzulásnak a megértésére tett erőfeszítés rámutat, hogy az, aki megmenekül a Teremtő által, az csak akkor menekül meg, ha ma van szüksége a megmentésre. Az, aki képes ezzel holnapig várni, az könnyen lehet, hogy csak éveinek letelte után éri majd el a megmentést, de ettől Isten mentsen.

Ez veled annak a kérésemnek az elutasítása miatt történt meg, hogy tegyél erőfeszítéseket a barátok szeretetére, ahogy azt minden lehetséges módon magyaráztam neked, ez a gyógyszer az, amely képes kompenzálni az összes hibádat. Ha nem tudsz a mennyekbe emelkedni, akkor én feladatokat adok neked itt a földön.

Ezen a hatalmas gyógyító erőn túl, ami a barátok szeretetében rejlik, amelyet nem is tudok megmagyarázni, tudnod kell, hogy a szentségnek több szikrája van, a csoport minden tagjában. Amikor összegyűjtöd a Szentség összes szikráját egy helyre, mint Testvéreket, szeretetben és barátságban, akkor természetesen egy nagyon magas szintjét nyered el a Szentségnek mindeközben, az Életek Életétől, ahogy azt már kifejtettem az összes, a barátokhoz írt levelemben.

Azt is kérem, hogy mindenki mutassa meg levelét a barátjának, ahogy annak lennie kell.  Teszteljetek engem a mai naptól fogva, és értsetek, illetve halljatok meg engem, legalább azt, amit nektek kell megtenni, azért, hogy „az Úr felnyissa a számotokra a Jóságának kincsestárát.”

Mondhatom, hogy neki magára kell gondolnia. Mit vesztene, a velem való egyezés által? Miért rejti el magát előlem? Azt kérem neki, hogy kapjon erőt a barátai érdemeinek meglátásához, és hogy egyáltalán ne lássa a hibáikat, és igaz szeretetben kapcsolódjon hozzájuk, olyan mértékben, hogy a szeretet lefedjen minden bűnt. Láthatjátok, hogy minden levelemben, amit küldtem a barátoknak ott van ő, mert ahogy azt tanuljuk,„hogy többé ne kelljen a semmittevés kenyerét ennie.”

Hol van XX és YY? Régóta nem hallottam róluk. Mondjátok meg nekik, hogy végső soron viseljék a barátaik köpönyegét, és olvassák leveleiket annyiszor, ahányszor csak szükségük van rá, és ne feledjék, hogy az első kérdés mindig az, „Elvárod a megváltást?”

Ha elvárják a megváltást, lehetséges, hogy azt fogják mondani, „ez az a munka, amit a Teremtő elvár tőlük?” Ha nekem kellene bármelyikük életét megmentenem, természetesen minden erőfeszítést és munkát megtennék, hogy úgy mondjam, többet, mint bárki, de sokkal kevesebbet, mint az Élet Királya.

Ezért, sok ajándékot és hozományt adva a világ Királyának, az ember egy szempillantás alatt elnyerheti a Király lányának kezét, és az Úr megváltását.