23. Te, aki szereted az Urat és gyűlölöd a gonoszt

23. Te, aki szereted az Urat és gyűlölöd a gonoszt

 

Hallottam Sivan hónap 17-én, azaz 1931.június 2.-án

 

A versben írva van, “ó igen, te, aki szereted az Urat és gyűlölöd a gonoszt: Ő megtartja Szentjeinek lelkeit, kivezeti őket a bűnösök kezei alól,” és ezt ő úgy magyarázza, hogy nem elegendő szeretni a Teremtőt, és akarni a Vele való összetapadást, hanem az embernek a gonoszt is gyűlölnie kell.

A gyűlölet lényege a gonosz gyűlöletében fejeződik, amelyet megszerzési vágynak neveznek. Ekkor az ember azt látja, hogy semmilyen csellel nem tudja a gonoszt kirúgni, ugyanakkor viszont nem akarja elfogadni a helyzetet. Azt érzi, hogy a gonosz elveszettség érzését okozza benne, és azt is látja annak az igazságát is, nem tudja a gonoszt egymagában semlegesíteni, mivel ez egy természeti erő, amely a Teremtő által nyilvánul meg, aki beültette a megszerzési vágyat az emberbe.

Erről az állapotról, a vers elmondja, hogy mit tehet az ember, ami a gonosz gyűlöletét jelenti. Ezáltal a Teremtő távol tartja az embert a gonosztól, ahogy az írva van, „Ő megtartja Szentjeinek lelkeit,” Mit jelent az, hogy megtartja őket? „Kivezeti őket a bűnösök kezei alól.” Ebben az állapotban, az ember sikeresnek tekinthető, mivel kapcsolatban van a Teremtővel, még ha az csak egy gyenge kapcsolat is.

Tény, a gonosz lényege megmarad, és mint Achoraim (hátat fordított állapot) szolgálja a Partzufot. De ez az egyetlen, amit az ember korrigál, a gonosz őszinte gyűlöletén át, azt korrigálja az Achoraim formájába. A gyűlölet megjelenik, mert ha valaki eléri a Teremtővel való összetapadást, akkor egy erős kötelék van a barátok között: ha két ember felismeri, hogy azt gyűlöli, amit a barátja gyűlöl. és azt szereti, amit a barátja szeret, akkor eljutnak a folyamatos kapcsolathoz, ami egy olyan pillér, ami soha nem omlik össze.

Ezért, mivel a teremtő szereti az adakozást, az alsó szintnek szintén az adakozáshoz kell igazítania magát. A teremtő gyűlöli a megszerzőt, mivel Ő teljes, és nincs szüksége semmire. Így az embernek is gyűlölnie kell az önző megszerzés anyagát.

A fentiekből következően, az embernek keserű gyűlöletet kell éreznie a megszerzési szándék irányában, mert a világban az összes rombolás, ebből származik. A gyűlöleten keresztül, az ember korrigálhatja ezt a szándékát, és a Kedusha, azaz a Szentség alá rendeli.