Rabash 1984. 1. cikk

Rabash 1984. 1. cikk

A közösség célja (1)

Mi azért gyűltünk össze itt, hogy létrehozzunk egy közösséget mindazok
számára, akik Baal HaSulam útját és módszerét kívánják követni, azt az utat,
amely által felemelkedhetünk az ember szintjein és amelynek
eredményeképpen nem maradunk meg állatként, ahogy azt bölcseink
mondták (Yevamot, 61a) a verssel kapcsolatban: „És ti vagytok az Én
bárányaim, az Én legelőim bárányai, ti emberek vagytok”. Rashbi azt mondta:
„Titeket “embernek” nevezünk és a bálványimádók nincsenek embernek
nevezve.”
Hogy megértsük az ember érdemét, most nekünk egy verset kell hozzunk
bölcseink szavaiból (Berachot, 6b), azzal a verssel kapcsolatban, „A dolog
lényege, melyet mindannyian meghallottunk: Féljed az Istent és tartsd meg
az Ő parancsolatait; mivel ez a teljes ember” (Ecclesiastes, 12:13). És a
Gemarah megkérdezi: „Mit jelent az, hogy “mivel ez a teljes ember”?
Rabbi Elazar azt mondta: “a Teremtő azt, mondta ‘a teljes világ csakis ezért
lett megteremtve’. Ez azt jelenti, hogy a teljes világ csakis az Isten félelmére
lett megteremtve.”
Mégis, nekünk meg kell értenünk, mit is jelent az Isten félelme, mi ez az ok,
amelynek érdekében a világ meg lett teremtve? Mivel a bölcseink összes
szavaiból mi megtanuljuk, hogy a Teremtés célja az volt, hogy a Teremtő
hasznot hajtson teremtményei számára. Ez azt jelenti, hogy a Teremtő
boldogságot akart adni a teremtményeknek, hogy ők boldognak érezzék
magukat a világban. És itt a bölcseink azt mondják ezzel a verssel
kapcsolatban „mivel ez a teljes ember”, azaz, hogy a világ Teremtésének az
oka az Isten félelme volt.
De annak megfelelően, ami a „Matan Torah”, című esszében lett
elmagyarázva, az oka annak hogy a teremtmények nem képesek megkapni
az élvezetet és a boldogságot, még akkor is ha ez volt a Teremtés alapvető
oka, az a formák különbsége a Teremtő és a teremtmények között. A Teremtő
az egy adakozó és a teremtmények pedig megszerzők. De létezik egy
szabály, hogy az ágak hasonlóak ahhoz a gyökérhez, amelyből megszülettek.
És mivel nincsen megszerzés a mi gyökerünkben, mivel a Teremtőben
semmilyen hiányosság nem található és nincs semmire szüksége, hogy
valamifajta hiányt, vágyat kielégítsen magában, az ember kellemetlenséget
érez, amikor neki megszerzőként kell viselkednie. És ezért van az, hogy
minden egyes személy szégyent érez, amikor a szégyen kenyerét eszi.
Hogy ezt korrigáljuk, a világnak meg kellett teremtődnie. Olam, (világ) azt
jelenti He’elem (rejtettség), azaz a boldogságnak és gyönyörűségnek
rejtettnek kell maradnia. Miért van ez így? A válasz erre az, a félelem
számára. Más szóval az történik hogy az ember féljen felhasználni
megszerzés iránti edényeit, melyeket úgy hívunk, „önszeretet”. Ez azt jelenti
hogy a személynek meg kell akadályoznia azt, hogy élvezeteket kapjon,
mivel azokra epekedik, és erőt kell gyűjtenie, hogy felülemelkedhessen
epekedésén, vágyakozásának vágya tárgya, célja fölé.
Ehelyett a személynek olyan élvezeteket kell kapnia, mely elégedettséget
okozhat a Teremtő számára. Ez azt jelenti hogy a teremtmény adakozni akar
majd a Teremtőre, és félni fogja a Teremtőt, fél attól, hogy saját maga
számára szerezzen meg, mivel az élvezet megszerzése – amikor a személy
a saját érdekében szerez meg – az eltávolítja őt attól hogy a Teremtőhöz
csatlakozhasson.

Ennélfogva amikor egy személy végrehajtja a Teremtő Mitzváját,
(parancsolatát) akkor arra kell irányulnia, hogy ez a Mitzva számára tiszta
gondolatokat hozzon, hogy ő adakozzon a Teremtő számára azáltal hogy
megtartja az Isten parancsolatát. Ez úgy van, ahogy a bölcseink mondták,
„Rabbi Hanania Ben Akashia mondja, ‘a Teremtő meg akarta tisztítani Izraelt;
ezáltal Ő nekik számtalan Tórát és Parancsolatokat adott.„
És ezért van az hogy mi összegyűlünk itt – hogy létrehozzunk egy olyan
közösséget, ahol mindannyian a Teremtő számára való adakozás szellemét
követjük. És hogy elérjük a Teremtő számára való adakozást, nekünk az
ember számára való adakozással kell kezdjünk, amelyet úgy hívunk, hogy
„mások szeretete”.
És a mások szeretetét csakis saját magunk énjének a visszavonásával tudjuk
elérni. Ezáltal egyrészről minden egyes személynek alacsonynak kell éreznie
magát, és másrészről büszkének kell éreznie magát azáltal, hogy a Teremtő
megadta nekünk ezt a lehetőséget, hogy egy olyan közösségben legyünk,
ahol mindegyikőnknek csak egyetlen célja van: hogy az Istenség közöttünk
legyen.
És bár mi még nem értük el ezt a célt, már rendelkezünk a vággyal annak
elérésére. És ezt ugyancsak értékelnünk kell, mivel bár mi az út kezdetén
vagyunk, mi reménykedünk abban hogy elérjük a magasztos célt.

Napi szándékot küldte: Hermann Zsolt