BHS A cselekvő elme

A cselekvő elme

 

Minden ember kötelezve van saját lelke gyökerének elérésére. Ez egy törekvést jelent arra, hogy a teremtett lény elérje a célját, azaz a Teremtő minőségeivel való összetapadást, “mivel Ő Kegyelmes, stb.” Az Ő minőségei a Szent Sefirák, és ebben nyilvánul meg a Cselekvő Elme, amely irányítja a Teremtő Világát, és amely által teremtényei megkapják az Ő bőségét és jóságosságát.

Azonban meg kell értenünk, miért nevezzük ezt úgy, hogy összetapadás a Teremtővel, miközben kizárólag tanulásnak tűnik az egész. Egy példázattal magyarázhatom ezt meg: a világban minden cselekedet, a világ Működtetőjének elméjében lezajló tett. Egy asztalban az ember megtapasztalhatja az asztalos szakmai rátermettségét és jártasságát, legyen az hatalmas, vagy csekély. Azaz, miközben az asztalos dolgozik, az elméje minőségeivel egyezésben építi fel a keze cselekedeteit. Aki ezeket a cselekedeteket vizsgálja, és tekintetbe veszi, hogy az elme lenyomata jelenik meg a cselekedetekben, ezáltal hozzákapcsolódik ehhez az elméhez, amely beöltözik a cselekedeten keresztül az asztalba, azaz, a megfigyelő és a cselekvő elme egységre lépnek egymással.

Ez így van, mert tény, hogy a spirituális objektumok között nincs távolság vagy és egymás irányába való megszűnés, még akkor sem, ha különböző testekben vannak. Azonban a bennük lévő elme megkülönböztethetetlen, mivel milyen fajta kés szabdalhatna fel egy spirituális objektumot, és szeparálhatná egymástól a két felet? Sokkal inkább kijelenthetjük, hogy két spirituális objektumban a különbség, a minőségeikben rejlik – melyek lehetnek dicséretesek vagy elítélendőek – valamint az összetételükben, mivel az elme, amely asztrológiai számításokat végez, nem fog kapcsolódni valakihez, aki természettudományos megfontolásokat alkalmaz.

Hatalmas eltérés lehet ugyanazon tanításon belül, ha az egyik túllép a másikon akárcsak egy részletben is, ez spirituális értelemben elválasztja őket egymástól. Azonban amikor két bölcs ugyanazt a tanítást tanulmányozza, és a bölcsességnek ugyanazt a mértékét hordozza magában, akkor ők tényszerűen egységben vannak, mert mi választaná el őket egymástól?

Ezért, amikor valaki, egy másik ember cselekedeteit szemléli, és eléri a azt a bölcs elmét, amely megnyilvánul a cselekedetben, akkor belefoglalja magát ebbe az elmébe és annak cselekvő erejébe. Így ők most teljes egészében egyesültnek tekinthetők, hasonlóan ahhoz, aki találkozik szeretett barátjával az utcán, átöleli és megcsókolja őt, és a teljes egység miatt nem tekinthetők semmilyen értelemben elválasztottnak egymástól.

Ezért a szabály az, hogy a Beszélő szinten, az elme a legjobb forma egyezést beállító erő a Teremtő és teremtményei között. Ez tekinthető az átvezető közegnek, ami azt jelenti, hogy a Teremtő ráöltözik ennek az erőnek a szikrájára, és ezen keresztül mindent visszavezet magához.

Írva van,  „Mindent a bölcsességben teremtettél,” azaz a Teremtő teremtett minden a bölcsességén keresztül. Ezért, akit megjutalmaz az elérésnek azzal a módjával, amely által megteremtette a világot és amellyel irányítja, az összetapad a Felső Elmével, ami mindezeket végrehajtotta. Ezáltal pedig a Teremtőhöz tapad.

Ez a jelentése a Tórának, amely a Teremtő összes neve, melyek a teremtményeihez tartoznak. Az érdemei által a teremtmény eléri az Elmét, amely mindenre hatással van, mivel a Teremtő a Tórába zárta be magát, amikor megteremtette a világot, és az ember elérheti a megvilágosodást a Teremtésen keresztül, és örökké ehhez az Elméhez tapadhat, így magához a Teremtőhöz tapad.

Most már megérthetjük, hogy a Teremtő miért mutatja meg a számunkra az Általa használt teremtési eszközöket. Ehhez nekünk is világokat kell teremteni? De ahogy azt már említettük, megszerezzük mindazt, amit a Teremtő melyeket megmutat az irányítási eszközeiből, és ezáltal megismerjük, hogyan tapadhatunk hozzá, amely a minőségeivel való összetapadást jelenti.