Felkészülés a Sabbath leckére

Felkészülés a Sabbath leckére

2014.Április.05

Baal HaSulam, levél 8

Látjuk, hogy mennyi ember – egész generációk – gyötörte magát megpróbáltatásokkal és önkínzással, kizárólag annak érdekében, hogy találjon valami rímet, vagy okot a Teremtő munkájában, vagy, hogy megtudja, ki a világ befektetője.

Még is, mindannyian elvesztegették az életüket, úgy hagyva el a világot, ahogy beléptek abba, anélkül, hogy nyomot hagytak volna benne. Miért nem válaszolt a Teremtő egyetlen imájukra sem? Miért volt annyira gőgös és könyörtelen velük? Mi az Ő neve? „Büszkébb minden büszkénél.” Ez az Ő neve (lásd a versemet, melyet becsatoltam a levelem mellé neked, és amely azoknak kér, akik bevetették a mezőt, akiknek megadtam a helyes választ). De azok, akik szenvednek a terrortól és érzékelik azt, hogy az eltörölt büszkeség biztosan tudja, a Teremtő törölte azt el, bár azt nem tudják, miért törölte el.

Mit mondanak a költők erről? Azt, hogy van egy felsőbb oka mindannak, ami ebben a világban történik, és ezt nevezzük úgy, hogy az „egység cseppje.” Amikor a sár házak lakói keresztül mennek ezeken a borzasztó dolgokon, azok teljes valójában, melyek a Teremtő büszkeségének részei, mely büszkeséget tőlük vette el, egy lyukat ütve a szívük falán, amely szívek szigorúan le vannak pecsételve a Teremtés által, és így ők alkalmassá válnak arra, hogy az egység cseppjei a szívükbe csepegjenek.

Majd pedig ők invertálódnak, hasonlóan egy lenyomathoz, amiben nyilvánvalóan látni fogják, hogy a pecsétnyomó a lenyomattal  éppen ellentétes – azaz hogy pontosan az a félelmetes terror amit a maga teljességében érzékeltek, volt az, amit az idegen büszkeség eltávolított belőlük. Ott és csak is ott a Teremtő maga megragadja az embert és elhelyezi benne az egység cseppjét… ő az, amiről írva van a versben, „Te körülveszel mindent és kitöltesz mindent.” Az elérés alatt, a bőség érezhető. Az elérés megjelenésével egy időben, megjelenít mindent, de a maga ellentétében. Ez a jelentése annak, hogy borzasztóbb, mint a terror, és hogy „büszkébb minden büszkénél,” és természetesen tölt ki mindent. A költő tudja, hogy a Teremtő tölt ki mindent bőséggel, és senki nem élvezheti az egységet Vele, ameddig annak magját el nem ülteti maga a Teremtő benne, a saját teljességének képével egyetemben, hogy a szenvedések érdemmé, az érték megmentővé, és a Vele való egység örömévé váljanak. Minden szerve és ina a Teremtőnek arról fog beszélni és azt fogja igazolni, hogy minden egyes ember a világban, levágná a saját kezét vagy , lábát akár hétszer egy nap, ha csak egy pillanatra is megtapasztalhatná az életében a Megmentőt.