Shamati 190

190. Minden tett nyomot hagy

Peszách {ünnepének} első napján (1949. április 15-én) az ünnepi étkezés alatt hallottam

 

Feltette a kérdést: vajon földünk felszabadítása az elnyomók kezei alól hatással van ránk? Elnyertük, hogy szabaddá lehessünk a népek jármától, s olyanokká lettünk mint minden más nép, hol senki nincs a másik szolgaságában. S ha ez a szabadság hatással volt reánk, akkor ugye rendelkezünk bizonyos fajta érzéssel {arra vonatkozólag, hogy milyen is} a Teremtő szolgálata.

S {erre} mondta, hogy ne gondoljuk azt, hogy nem volt ránk hatással. Vagyis {nehogy azt gondoljuk} hogy a szolgaságban semmi változás nem volt kivehető ezen szabadság nyomán. {Mert} ez lehetetlen, hisz az Örökkévaló nem cselekszik feleslegesen. Merthogy mindaz, amit tesz, benyomást hagy {maga után} bennünk, legyen az jóra, legyen az rosszra. Vagyis minden tettből, amit Ő tesz – s legyen ez akár pozitív vagy negatív, más szóval, akár a Fény, akár a sötétség – többlet erő húzódik felénk. Avagy, felemelkedéshez jut a tett révén. S ez így van, mivelhogy a spiritualitásban nincs olyan, hogy mindig van engedély és erő, mi erő hatására kénytelen az ember folytatni. Ezért nem is tudja azt mondani az ember, hogy a szabadság, amit elértünk, semmi változást nem ejtett rajtunk. Mígnem ha nem érzünk jó irányú változást, akkor kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy rossz irányú változás van itt, még ha ezt nem is érezzük.

Ünnep-kimenetelkor a Havdala[1] után hozott erre egy magyarázatot, a szombati- és az ünnepnapi étkezés példájával {szemléltetve, mondván}, az anyagi élvezetek által, az ág és gyökér {elv} alapján az ember felébreszti a spirituális élvezeteket, amely maga egyfajta eljövendő világ. S így nyilván, az által, hogy megízleli ennek az egyfajta eljövendő világnak az ízét, többlet előkészületre van szükség a hét hat napja során. S megfelelően annak ahogy előkészíti magát, tud majd érezni.

Ám minden helyes előkészület nélkül {próbálni} tovább vinni a spirituális szombatnak az ízét, {nos, ez} pont az ellenkezőjé{t eredményezi}. Mert az anyagi élvezetek által rosszabbá válik. Mert az anyagi lakomák után csak alvás vonzza őt, és semmi több. Mert evés után alvásra jön meg az embernek a kedve. Következésképp, az evése még mélyebbre emelte őt le.

Ámde ahhoz, hogy az anyagi élvezetek által spiritualitáshoz jusson az ember, már többlet igyekezetre van szükség. Mert eképp volt a Király akarata. Mégha ellentmondásban is vannak egymással , nevezetesen, a spiritualitás az adományozás vonala alattra van, az anyagiság pedig a megkapás alatt – lévén hogy ez volt a Király akarata, emiatt a spiritualitás az anyagi élvezetek után vonzódik, amelyek az Ő parancsolatai – azaz, a szombati- és az ünnepnapi élvezet – alá vannak helyezve.

Továbbá azt is látnunk kell, hogy eme szabadságban, mit elnyertünk, rengeteg előkészültre és szándékra van szükség, ahhoz, hogy hogy tovább hordozhassuk a spirituális szabadságot, amit úgy nevezünk hogy „szabadság a halál angyalától”. Magyarán ekkor nyerjük el, hogy „tele a föld az Ő dicsőségével”, amit Mochin dé Ábá ve Imá-nak nevezünk. Ami annyit jelent, hogy nem látunk semmi olyan helyet és időt, melyekbe ne tudna beleöltözni az áldott Teremtő, hogy ne tudjuk azt mondani, hogy ezen és ezen a helyen, ebbe és ebben az időbe nem tud a Teremtő beleöltözni. Hanem {igen,} „tele a föld az Ő dicsőségével”. S ezt megelőzően, megkülönbözteti és elkülöníti „a fényt a sötétségtől, és Izraelt a népektől”[2].  Úgy, hogy a Fény helyén az Örökkévaló lakozik, ámde a sötétség helyén ez nem ígyen van.

Illetőleg, Izraelnél megvan a hely arra, hogy Izrael isteni Fénye bennük lakozzék. Mígnem a világ nemzeteinél, nem öltözik beléjük az áldott Teremtő.  „ … és a hetedik napot a cselekvés hat napjától”. Mígnem mikor elnyerik a Mochin dé Ábá ve Imá-t, akkor nyerik azt el, hogy „tele a föld az Ő dicsőségével”. Vagyis hogy nincs különbség az idők között, hanem minden helyen és minden időben ott lakozik az Ő áldott Fénye.

S erről szól Peszách {ünnepe}, mert ekkor nyerte el Izrael a szabadság állapotát, vagyis a Mochin dé Ábá ve Imá-t, amely a „tele a föld az Ő dicsőségével” állapot; mikor már eleve nincs hely a rossz ösztön számára, mivelhogy az nem viszi az embert meszebbre a ténykedései által a Teremtő szolgálatától. Hanem épp ellenkezőleg, {pont hogy azt} látják, hogy miként is vitte az közelebb az embert a Teremtő szolgálatához. De ez az állapot csak a{z ún.} fentről jövő ébresztés felől létezett. Erre fel mondták, hogy a szent S’chiná [istenség] azt mondta: „egy cseppnyi rózsa-vörös vért láttam”, vagy is látta, hogy van {még olyan} hely, amit ki kell javítani, mert nem tud Ő ezen ezen a helyen világítani. Ezért kellett számlálniuk az ómer-számlálás hét hetét; {vagyis} hogy kijavítsák eme helyeket, hogy lássa {az ember}, hogy „tele a föld az Ő dicsőségével”.

S ez egy olyan királyhoz hasonlít, akinek van egy minden jóval teli tornya, ámde nincsenek vendégei. Ezért teremtette az embereket, hogy azok jöjjenek és fogadják el az Ő mindmegannyi javát. Viszont mi nem látjuk ezt a minden jóval teli tornyot, hanem pont ellenkezőleg, {azt látjuk,} hogy a világ tele kínokkal. S ez a jelentése annak, hogy: „bőséges a királyi bor”. Vagyis hogy a Málchut [a Királyság] felől nincs igény a borra. Azaz, a borral példázott élvezetekre. Mert hiányérzet csak az edények felől létezik, minekután nem rendelkezünk a Bőség befogadására alkalmas befogadó-edényekkel. Mert pont hogy az adományozós-edényekbe tudnak kapni. S minél nagyobb az edény, annál nagyobb a Bőség. Következésképp, az összes változás kizárólag csak az edényekben és nem pedig a Fényekben {megy végbe}. S ez az üzenete az írásversnek: „[Ittak pedig arany poharakból és] a különbnél-különebb poharakból, és királyi borból [bőven volt,] királyi módra”. Vagyis ahogy az a Teremtés Gondolatában volt, azaz hogy jót tegyen a teremtményeivel, amennyire csak Ő képes.

 



[1] Az ünnepnap és a hétköznap rituális elválasztása.

[2] A „Havdala”-kor mondott záróáldás: „Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki elválasztja a szentet a hétköznapitól, és a fényt a sötétségtől, és Izraelt a népektől, és a hetedik napot a cselekvés hat napjától”.