Zsoltárok 001-030

1.

1. Boldog a férfi, a ki nem járt gonoszok tanácsán, sem vétkesek útján nem állt, sem csúfolók ülésében nem ült;
2. hanem az Örökkévaló tanában telik kedve és az ő tanáról elmélkedik nappal és éjjel.
3. ”Olyan lesz, mint vízerek mellé ültetett fa, mely gyümölcsét megadja a maga idejében, és levele nem hervad el; És mindenben, a mit tesz, szerencsés lesz.
4. Nem így a gonoszok; hanem mint a polyva ők, melyet elhajt a szél.
5. Azért nem állanak meg a gonoszok az itéletben és a vétkesek az igazak községében.
6. Mert ismeri az Örökkévaló az igazak útját, míg a gonoszok útja elvész.

2.

1. Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,
2. összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?
3. Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!
4. Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,
5. akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:
6. Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –
7. Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.
8. Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;
9. majd megtöröd őket vaspálcával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!
10. Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek bírái;
11. szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.
12. Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!

3.

1. Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől.
2. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
3. Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
4. De te, Örökkévaló, pajzs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
5. Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
6. Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
7. Nem félek a népnek tízezreitől, kik köröskörül nekem szegültek.
8. Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
9. Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.

4.

1. A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól.
2. Mikor fölkiáltok:, hallgass meg, igazságom Istene; a szorultságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
3. Ember fiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
4. Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
5. Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőhelyeteken s csillapodjatok! Széla.
6. Áldozzatok igaz áldozatokat, s bízzatok az Örökkévalóban!
7. Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arcod világosságát, Örökkévaló!
8. Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
9. Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.

5.

1. A karmesternek, a Nechílótra. Zsoltár Dávidtól.
2. Szavaimra figyelj, Örökkévaló, ügyelj elmélkedésemre.
3. Figyelmezz fohászom szavára, királyom és Istenem, mert hozzád imádkozom.
4. Örökkévaló, reggel halljad szavamat, reggel folyamodom hozzád és reménykedem.
5. Mert nem gonoszságot kedvelő Isten vagy, nem időzhet nálad, a ki rossz.
6. Nem állhatnak meg kevélykedők szemeid előtt, gyűlölöd mind a jogtalanság cselekvőit.
7. Elveszíted a hazugság beszélőit, vérontás és csalás emberét útálja az Örökkévaló.
8. De én szereteted bőségében bemegyek házadba, leborulok szent templomod felé a te félelmedben.
9. Örökkévaló, vezess engem igazságodban meglesőim miatt, tedd egyenessé előttem utadat!
10. Mert nincs szájukban, a mi őszinte, belsőjük veszedelem; nyitott sír a torkuk, nyelvüket simává teszik.
11. Bűnhődtesd őket, Isten, essenek el az ő tanácsaik miatt; bűntetteik sokasága miatt taszítsd el őket, mert engedetlenkedtek irántad.
12. S örülnek majd mind a benned menedéket keresők, örökké ujjonganak, megoltalmazod őket és vigadnak benned, a kik nevedet szeretik.
13. Mert te megáldod az igazat; Örökkévaló, kegyeddel, mintegy pajzzsal, környezed.

6.

1. Karmesternek, hárfajátékon a nyolcasra. Zsoltár Dávidtól.
2. Örökkévaló, ne haragodban fenyíts engem, s ne hevedben büntess engem!
3. Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert fonnyadt vagyok; gyógyíts engem, Örökkévaló, mert megrémültek csontjaim;
4. és lelkem megrémült nagyon – te pedig, Örökkévaló, meddig még?
5. Fordulj felém, Örökkévaló, szabadítsd ki lelkemet, segíts meg szereteted kedvéért!
6. Mert nincs a halálban emlékezés rólad; az alvilágban ki ad hálát neked?
7. Elfáradtam sóhajtozásomban, áztatom minden éjjel ágyamat, könnyemmel elárasztom nyoszolyámat.
8. Elsorvadt bosszúságomtól szemem, eltompult mind a szorongatóim miatt.
9. Távozzatok tőlem, ti jogtalanság cselekvői mind, mert hallotta az Örökkévaló sírásom hangját.
10. Meghallgatta az Örökkévaló könyörgésemet, az Örökkévaló elfogadja imádságomat.
11. Szégyenkezzenek és rémüljenek meg mind az ellenségeim, hátráljanak meg, szégyenkezzenek egy pillanat alatt!

7.

1. Siggájón Dávidtól, melyet énekelt az Örökkévalónak a Benjáminbeli Kús dolgában.
2. Örökkévaló, Istenem, benned keresek menedéket; segíts engem mind az üldözőimtől, és ments meg engem!
3. Nehogy oroszlánként széttépje lelkemet, ragadozva s nincs, a ki megment.
4. Örökkévaló, Istenem, ha én tettem ezt, ha van jogtalanság kezeimen,
5. ha rosszat követtem el a velem békében levővel, – hisz kiszabadítottam azt, ki ok nélkül szorongatott -:
6. üldözze ellenség lelkemet, s érje utol és tiporja földre éltemet, és fektesse porba méltóságomat! Széla.
7. Kelj föl, Örökkévaló, haragodban, emelkedjél szorongatóim dühöngései ellen; és serkenj értem: ítéletet rendeltél.
8. Nemzetek gyülekezete körülvesz téged és fölötte térj vissza a magasságba!
9. Az Örökkévaló népeket ítél, szerezz jogot nekem, Örökkévaló, igazságom szerint és gáncstalanságom szerint, mely bennem van.
10. Szűnjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és szilárdítsd meg az igazat! Hiszen szívek és vesék vizsgálója az igazságos Isten!
11. Paizsom Istennél van, ki segíti az egyenesszívűeket.
12. Isten igazságos bíró, Isten ő, ki mindennap haragszik.
13. Ha ki meg nem tér, kardját feni, íját feszítette és irányította;
14. és ellene elkészített halálos fegyvereket, nyilait égőkké csinálja.
15. Íme vajúdik jogtalansággal; bajt fogant és hazugságot szült.
16. Vermet ásott és kivájta azt, de beleesett a gödörbe, melyet csinált.
17. Visszahárul baja a maga fejére, és az ő feje tetejére száll le erőszaka.
18. Hadd magasztalom az Örökkévalót igazsága szerint, hadd zengem nevét az Örökkévalónak, a legfelsőnek!

8.

1. A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól.
2. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!
3. Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, ellenid miatt, hogy elnémíts ellenséget és bosszúvágyót.
4. Midőn látom egeidet, ujjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:
5. mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?
6. Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;
7. uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:
8. juhokat és ökröket mind megannyit, s a mező állatait is,
9. az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.
10. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!

9.

1. A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól.
2. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatetteidet!
3. Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
4. A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
5. Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
6. Megdorgáltál nemzeteket, elveszítetted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
7. Az ellenségek eltűntek – romok mindéig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
8. De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
9. És ő ítéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
10. hogy legyen az Örökkévaló mentsvárul az elnyomottnak, mentsvárul az ínség idejében.
11. Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
12. Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
13. Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
14. Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyűlölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
15. azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
16. Elsüllyedtek nemzetek a veremben, melyet készítettek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
17. Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
18. Az alvilágba térnek a gonoszok, mind a nemzetek, az istenfelejtők.
19. Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
20. Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, ítéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
21. szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.

10.

1. Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az ínség idejében?
2. A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.
3. Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.
4. A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.
5. Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.
6. Azt mondta szívében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!
7. Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.
8. Ott ül tanyáknak lelőhelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.
9. Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.
10. Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.
11. Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arcát, nem látta soha.
12. Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!
13. Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?
14. Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.
15. Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.
16. Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.
17. Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;
18. hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.

11.

1. A karmesternek. Dávidtól.
Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!
2. Mert íme a gonoszok íjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.
3. Midőn ledöntetnek az alapok, mit mivel az igaz?
4. Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.
5. Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.
6. Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!
7. Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

12.

1. A karmesternek, a nyolcasra. Zsoltár Dávidtól.
2. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltűntek a hűségesek az emberek fiai közül!
3. Hamisat beszélnek ki-ki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.
4. Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;
5. kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?
6. Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.
7. Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kohóban a földön, megtisztítva hétszeresen.
8. Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.
9. Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az ember-fiak hitványsága.

13.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arcodat tőlem?
3. Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?
4. Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.
5. Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.
6. De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segítségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.

14.

1. A karmesternek. Dávidtól.
Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosat cselekedtek; nincs, ki jót tenne.
2. Az Örökkévaló az égből tekintett le az ember-fiakra, hogy lássa, van-e eszes, a ki Istent keresi.
3. Mind elpártolt, egyaránt megromlottak; nincs, ki jót tenne, nincs egy sem.
4. Nemde megtudják mind, a. kik jogtalanságot cselekszenek, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, az Örökkévalót nem szólították!
5. Ott rettegve rettegtek, mert Isten az igaz nemzedék mellett van.
6. A szegénynek tanácsát megszégyeníthetitek; bízony, az Örökkévaló neki menedéke!
7. Vajha eljönne Cziónból Izrael segítsége; mikor az Örökkévaló visszahozza népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél.

15.

1. Zsoltár Dávidtól.
Örökkévaló, ki időzhet sátorodban, ki lakhatik szent hegyeden?
2. A ki gáncstalanságban jár, igazságot mível és igazat beszél szívében;
3. nem rágalmazott nyelvével, nem tett felebarátjának rosszat, és gyalázást nem ejtett ki társa ellen;
4. a ki megvetni való, az szemeiben becstelen; de az istenfélőket tiszteli; kárára esküszik, de meg nem változtatja;
5. pénzét nem adta kamatra, és megvesztegetést ártatlan ellen el nem fogadott: a ki ezeket cselekszi, nem tántorodik meg soha.

16.

1. Dal Dávidtól.
Őrizz engem, Örökkévaló, mert benned kerestem menedéket.
2. Mondtam az Örökkévalónak: Uram vagy, javam nincsen rajtad kívül.
3. A szenteknek pedig, kik az országban vannak, és a dicsőknek, kikben egész kedvem van:
4. Sokasodnak azoknak fájdalmai, kik más isteneket cserélnek; nem ontom véres ontóáldozataikat és nem veszem neveiket ajkaimra.
5. Az Örökkévaló osztályomnak és serlegemnek része; te tartod az én sorsomat.
6. A mérő kötelek kellemetes helyekre estek számomra; birtokom is kedves előttem.
7. Áldom az Örökkévalót, ki nekem tanácsot adott, éjszakákon is oktattak engem veséim.
8. Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam; mert jobbomon van, nem tántorgok.
9. Annak örült szívem, és vigad méltóságom; testem is bizton lakozik.
10. Mert nem hagyod lelkemet az alvilágra, nem engeded jámborodat vermet látnia.
11. “Tudatod velem az élet ösvényét: örömök bősége van színed előtt, kellemetesség a te jobbodban mindétig!

17.

1. Ima Dávidtól.
Hallgass, Örökkévaló, igazsággal, figyelj fohászkodásomra, figyelmezz imádságomra nem csalárd ajkakból!
2. Te tőled eredjen ítéletem; szemeid az egyenességet nézik.
3. Megvizsgáltad szívemet, gondoltál rám éjjel, kipróbáltál, nem találtál gonosz gondolatot bennem, szájamon sem lépett át.
4. Emberek cselekvéseinél, ajkaid igéje által, őrizkedtem az erőszakosnak ösvényeitől;
5. követték lépteim nyomdokaidat, nem tántorogtak lábaim.
6. Én szólítottalak, mert meghallgatsz engem, Isten, hajtsd füledet felém, halljad beszédemet.
7. Csodálatosan míveld kegyeidet, te, a ki segíted azokat, kik támadók elől jobbodban keresnek menedéket.
8. Őrizz meg engem, mint a szemnek fényét, szárnyaid árnyékában rejts el engem,
9. a gonoszok elől, kik engem pusztítottak, ellenségeimtől, kik dühvel körülfognak engem.
10. Hájukban eltompultak, szájukkal gőgösen beszéltek.
11. Lépteinkben mostan körülvettek minket, szemeiket irányozzák, hogy földre terítsenek.
12. Hasonló ő az oroszlánhoz, mely ragadozni vágyik, fiatal oroszlánhoz, mely rejtekben ül.
13. Kelj föl, Örökkévaló, szállj vele szembe, görnyeszd le őt, szabadítsd ki lelkemet a. gonosztól kardoddal,
14. emberektől kezeddel, oh Örökkévaló, a világ embereitől; részök van az életben, kincseddel megtöltöd a hasukat; jól laknak fiakkal és hagyják vagyonukat gyermekeiknek.
15. Én- igazságban hadd látom színedet, hadd lakom jól ébredéskor alakoddal.

18.

1. A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből.
2. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
3. Az Örökkévaló szirtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, pajzsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
4. A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és ellenimtől megsegíttetem.
5. Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
6. alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei.
7. Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut., füleibe.
8. Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9. Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10. meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
11. Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
12. Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátorául, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
13. A fénytől ő előtte elvonultak felhői – jégeső és tűzparazsak.
14. Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
15. Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
16. Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
17. Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18. Megment hatalmas ellenemtöl, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
19. Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20. Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
21. Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22. Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23. mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
24. Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
25. S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
26. Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanul;
27. megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28. Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
29. Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénnyé teszi sötétségemet.
30. Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
31. Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
32. Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül.
33. Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
34. Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35. Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
36. Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
37. Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38. Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39. Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
40. Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41. Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
42. Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43. Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
44. Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
45. Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
46. Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47. Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
48. az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
49. megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50. Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
51. ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.

19.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Az egek elbeszélik Isten dicsőségét, s kezei művét hirdeti a boltozat.
3. Nap napnak ömledeztet beszédet, és éjszaka éjszakával közöl tudást.
4. Nincs beszéd, nincsenek szavak, nem hallható a hangjuk.
5. Az egész földre kiterjedt a rendjük, és a világ szélére az igéik, a napnak sátrat vont rajtuk.
6. Az pedig olyan, mint vőlegény, a ki mennyezetéből jön ki, örvend mint hős, hogy megfutja a pályát.
7. Az egek széléről van kijövetele, s körfutása azoknak szélein, és nincs mi rejtve van a hevétől.
8. Az Örökkévaló tana gáncstalan, felüdíti a lelket; az Örökkévaló bizonysága hűséges, bölcscsé teszi az együgyűt;
9. az Örökkévaló rendeletei egyenesek, megörvendeztetik a szívet; az Örökkévaló parancsa fényes, megvilágosítja a szemeket;
10. az Örökkévaló félelme tiszta, fennáll örökké; az Örökkévaló itéletei igazság, jogosak egyaránt.
11. Kivánatosbak azok aranynál és sok színaranynál, és édesebbek méznél, s csúrgó színméznél.
12. Szolgád is meginteti magát általuk; megőrzésökben nagy jutalom van.
13. Tévedéseket ki vehet észre? rejtett dolgoktól tisztává tégy engem!
14. Gonosz szándéktól is tartóztasd szolgádat, ne uralkodjék rajtam; akkor gáncstalan leszek és tisztává leszek nagy bűntől.
15. Legyenek kedvességre szájam beszédei és szívem gondolata előtted, oh Örökkévaló, sziklám és megváltóm!

20.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Hallgasson meg téged az Örökkévaló a szorultság napján, ótalmazzon téged Jákób Istenének neve;
3. küldje segítségedet a szentélyből, és Cziónból támogasson téged!
4. Emlékezzék meg mind a lisztáldozatidról és égőáldozatodat kövérnek fogadja! Széla.
5. Adjon neked szíved szerint, és minden tanácsodat teljesítse.
6. Hadd ujjongunk segítségedben, és Istenünk nevében emelünk zászlót; teljesítse az Őrökkévaló mind a kérelmeidet!
7. Most tudom, hogy megsegítotte az Örökkévaló az ő fölkentjét, meghallgatja őt szent egeiből segítő jobbjának hatalmas tetteivel.
8. Ezek a szekérhaddal, azok a lovakkal – de mi az Örökkévalónak, Istenünknek nevét emlegetjük.
9. Ők görnyedtek és elestek, de mi fölkeltünk és fennmaradtunk.
10. Örökkévaló, segíts! A király hallgasson meg bennünket, a mely napon felkiáltunk.

21.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Örökkévaló, hatalmadnak örül a király, és segítségedben mily nagyon ujjong!
3. Szíve kivánságát megadtad néki, és ajkainak óhajtását nem vontad meg. Széla.
4. Mert eléje jösz a jónak áldásival, teszel fejére színarany koronát.
5. Életet kért tőled, adtál neki, hosszú életet mind örökké.
6. Nagy az ő dicsősége segítséged által; fenséget és fényt helyezel reá.
7. Mert teszed őt áldássá mindétíg, megvidámítod örömmel színed előtt.
8. Mert a király bízik az Örökkévalóban, és a Legfelsőnek kegye által nem tántorodik meg.
9. Eléri kezed mind az ellenségeidet, jobbod eléri gyűlölőidet.
10. Teszed őket mintegy tűzes kemenezébe haragvásod idején; az Örökkévaló az ő haragjában megsemmisíti őket, s tűz emészti meg őket.
11. Gyümölcsüket elveszíted a földről, és magzatjukat az ember fiai hözül.
12. Mert gonoszságot czéloztak ellened, kigondoltak fondorlatot – mit sem tehetnek.
13. Mert teszed őket háttal fordulókká, húrjaidat arczukna,k feszíted.
14. Emelkedjél, Örökkévaló, hatalmadban, hadd énekeljük és zengjük erődet!

22.

1. A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól.
2. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
3. Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
4. Pedig te szent v agy, .lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
5. te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
6. Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
7. De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
8. Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
9. Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
10. Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
11. te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
12. Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
13. Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
14. fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
15. Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
16. Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
17. Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
18. megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
19. Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
20. Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
21. Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
22. Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
23. Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
24. Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
25. Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
26. Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
27. Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
28. Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
29. Mert az Örökkévalóé a .királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
30. Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letér<telnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
31. Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
32. jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!

23.

1. Zsoltár Dávidtól.
Az Örökkévaló a pásztorom, nincs hiányom.
2. Pázsitos réteken heverésztet engem, nyugodalmas vizekhez terel
get engem.
3. Lelkemet felüdíti, vezet engem az igazság ösvényén, az ő neve kedvéért.
4. Ha járok is homálynak völgyében, nem félek bajtól, mert te vagy mellettem; botod és istápod – azok vigasztalnak engem.
5. Terítesz számomra asztalt, szorongatóimnak előtte, bekened olajjal fejemet, serlegem telistele.
6. Csupa jóság és szeretet követneh engem éltem minden napjaiban, és ülök az Örökkévaló házában hosszú életen át.

24.

1. Dávidtól zsoltár.
Az Örökkévalóé a föld és teljessége, a világ és a benne – lakók.
2. Mert ő tengerek mellé alapitotta és folyamok mellé szilárdította meg.
3. Ki mehet fel az Örökkévaló
hegyére, és ki állhat meg az ő szent helyén?
4. A tiszta hezű és tisztúlt szivű, a ki hamisságra nem adta rá lelkét és nem esküdött csalás végett.
5. Áldást nyer majd az Örökkévalótól és iga.zságot üdvössége Istenétől.
6. Ez a hozzáfordúlóknak nemzedéke: az arczodat keresők Jákób. Széla.
7. Emeljétek, ti kapúk, fejeteket és emelhedjetek, ti ősrégi ajtók, hogy bevonuljon a dicsőség királya!
8. Ki az, a dicsőség királya? Az Örökkévaló hatalmas és hős; az Örökkévaló a karcznak hőse.
9. Emeljétek, ti kapúk, fejeiteket, emeljétek ti ősrégi ajtók, hogy bevonuljon a dicsőség királya!
10. Kicsoda az, a dicsőség királya? Az Örökkévaló, a seregek ura, ő a dicsőség királya! Széla.

25.

1. Dávidtól.
Hozzád, Örökkévaló, viszem lelkemet.
2. Istenem, tebenned bízom, ne hagyj megszégyenülnöm, ne újjongjanak ellenségeim rajtam!
3. Nem is szégy enülnek meg a téged remélők mind; megszégyenülnek a léhán hűtelenkedők.
4. Útjaidat, oh Örökkévaló, tudasd velem, ösvényeidre taníts engem;
5. járass igazságodban és taníts engem, mert te vagy üdvösségem Istene, téged reméllek egész nap.
6. Emlékezzél meg irgalmadról, oh Örökkévaló, és kegyelmeidről, mert öröktől fogva valók.
7. Ifjúhorom vétkeire és bűntetteimre ne emlékezzél; kegyelmed szerint emlékezzél te rólam jóságod kedvéért, oh Örökkévaló!
8. Jóságos és egyenes az Örökkévaló, azért útba igazítja a vétkeseket.
9. Járatja az alázatosakat a jog szerint és tanűja az alázatosokat az ő útjára.
10. Mind az Őrökkévalónak ösvényei szeretet és igazság azoknak, kik megtartják szövetségét és bízonysága.it.
11. Neved kedvéért, oh Örökkévaló, bocsásd n~eg bűnömet, mert nagy az.
12. Ki az a férfi, a ki istenfélő? Azt igazítja azon útra, melyet válaszszon.
13. Lelke jólétben marad és magzatja bírni fogja az országot.
14. Az Örökkévaló titka az ő tisztelőinél van, és szövetségét tudatja velük.
15. Szemeim mindig az Örökkévalóra néznek, mert ő húzza ki a hálóból lábaimat.
16. Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, mert magános és szegény vagyok.
17. Szívem szorongásai vajha tágulnának, szorúltságaimból vezess ki engem!
18. Lásd nyomorúságomat és szenvedésemet és bocsásd meg mind a vétkeimet.
19. Lásd ellenségeimet, hogy sokan vannak, és erőszakot tevő gyűlölettel gyűlölnek engem.
20. Őrizd meg lelkemet és ments meg engem, ne szégyenüljek meg, mert benned van menedékem.
21. Gáncstalanság és egyenesség óvjanak meg engem, mert téged reméllek.
22. Váltsd meg, Isten, Izraélt mind a szorongásaiból!

26.

1. Dávidtól.
Szerezz jogot nekem, Örökkévaló, mert én gáncstalanságomban jártam és az Örökkévalóban bíztam, nem ingok meg.
2. Vizsgálj engem, Örökkévaló, és kísérts meg, próbáld ki veséimet és szívemet.
3. Mert szereteted szemeim előtt van és járok a te igazságodban.
4. Nem ültem hamisság embereivel és alattomosokhoz nem mentem be.
5. Gyűlölöm a gonosztevők gyülekezetét és gonoszokkal nem ülök.
6. Tisztaságban mosom kezeimet, hogy körüljárhassam oltárodat, Örökkévaló,
7. hogy hallassam a hála hangját és hogy elbeszéljem mind a csodatotteidet
8. Örökkévaló, szeretem házad hajlékát és dicsőséged lakásának helyét.
9. Ne vedd el vétkesekkel lelkemet és a vérontás embereivel éltemet,
10. a kiknek kezeiben gazság van és jobbjuk telve megvesztegetéssel!
11. De én gáncstalanságomban járok: válts meg és kegyelmezz nekem.
12. Lábam egyenes helyen áll; gyülekezetekben áldom az Örökkévalót.

27.

1. Dávidtól.
Az Örökkévaló a világosságom és üdvöm, hitől féljek? Az Örökkévaló életemnek erőssége, kitől remegjek?
2. Mikor gonosztevők közelítottek felém, hogy húsomat egyék, az én szorongatóim és ellenségeim – ők botlottak meg és estek el.
3. Ha táboroz ellenem táhor, nem fél szívem; ha támad ellenem ha.rez, mindamellett bízok én.
4. Egyet kértem az Örökkévalótól, azt kivánom: lassabban az Örökkévaló házában éltem minden napjaiban, hogy nézzem az Örökkévaló kellemét és szemléljem templomát.
5. Mert tartogat engem kunyhójában veszedelem napján; rejteget engem sátora rejtekében, sziklára fölemel.
6. És most fölemelkedik fejem ellenségeim fölé, körülöttem; hadd áldozok sátorában riadás mellett áldozatokat, hadd éneklek és hadd zengek az Örökkévalónak!
7. Halljad, Örökkévaló, hangommal felkiáltok, kegyelmezz nekem és hallgass meg engem!
8. Rólad mondja szívem: Keressétek arczomat! – Arczodat, Örökkévaló, keresem én.
9. Ne rejtsd el arczodat előlem, ne utasítsd el haragban szolgádat; segítségem voltál; ne vess el és ne hagyj el engem, üdvöm Istene!
10. Mert atyám s anyám elhagytak, de az Örökkévaló befogad engem.
11. Igazíts engem, Örökkévaló, a te útadra, és vezess egyenes ösvényen meglesőim miatt!
12. Ne adj át azorongatóim dühének, mert támadtak ellenem hazug tanúk s erőszakot lehelők.
13. Ha nem hittem volna, hogy majd látom az Örökkévaló jóságát az élők országában!
14. Remélj az Örökkévalóban! Légy erős és bátorodjék szíved, és remélj az Örökkévalóban!

28.

1. Dávidtól.
Hozzád, Örökkévaló, kiáltok fel, sziklá.m, ne hallgass, elfordulva tőlem, nehogy, midőn hallgatag elfordülsz tőlem, hasonlóvá legyek a gödörbe szállókhoz!
2. Halljad könyörgésem hangját, mikor fohászkodom hozzád, mikor fölemelem kezeimet szent templomod felé.
3. Ne ragadj el gonoszokkal és jogialanság cselekvőivel, kik békét beszélnek felebarátjaikkal, de rosszaság van szívükben.
4. Adj nekik művök szerint és cselekvéseik rosszasága szerint, kezeik munkája szerint adj nekik, viszonozd tettüket nekik.
5. Mert nem ügyelnek az Örökkévaló cselekedeteire és kezeinek művére; rontsa le a ne épitse fel őket!
6. Áldva legyen az Örökkévaló, mert meghallotta könyörgésem szavát.
7. Az Örökkévaló az én erőm és paizsom, benne bízott szívem és megsegíttettem, újjongott a szívem és énekemmel magasztalom őt.
8. Az Örökkévaló erejük nekik és segítő erőssége az ő fölkentjének ő.
9. Segítsd meg nepedet és áldd meg birtokodat, legeltesd és vidd őket öröl:hé!

29.

1. Zsoltár Dávidtól.
Adjatok az Örökkévalónak, istenfiak ti, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és hatalmat!
2. Adjátok az Örökkévalónak neve dicsőségét, boruljatok le az Örökké
való előtt szent díszben!
3. Az Örökkévaló hangja a vizek fölött: a dicsőség istene mennydörög, az Örökkévaló nagy vizek fölött.
4. Az Örökkévaló hangja erővel, az Örökkévaló hangja díszszel;
5. az Örökkévaló hangja czédrusokat tör, összetörte az Örökkévaló a Libánon czédrusait;
6. szökdeltette őket, mint a borjú, a Libánont és Szirjónt, mint a reémek fia.
7. az Örökkévaló hangja tűzlángokat hasít.
8. Az Örökkévaló hangja megreszketteti a pusztát, megreszketteti a Örökkévaló Kádés pusztáját.
9. Az Örökkévaló hangja szarvasünőket vajudtat és lehánt erdőket – templomában pedig mindnyája szól: Dicsőség!
10. Az Örökkévaló a vízözönkor trónra űlt, űl is az Örökkévaló mint király örökké.
11. Az Örökkévaló hatalmat adjon népének, az Örökkévaló áldja meg népét békével.

30.

1. Zsoltár. Ének a ház fölavatásakor. Dávidtól.
2. Magasztallak, Örökkévaló, hogy kihúztál engem és nem örvendeztetted rajtam ellenségeimet.
3. Örökkévaló, én Istenem, fohászkodtam hozzád és te meggyógyítottál.
4. Örökkévaló, fölhoztad az alvilágból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szállók közül.
5. Zengjetek az Örökkévalónak, ti jámborai, és hálát mondjatok szent nevének.
6. Mert pillanatnyi a haragja, életnyi a kegyelme; estve meghál a sírás, s reggelre – újjongás.
7. Én pedig mondtam ,jólétemben: nem tántorodom meg soha.
8. Örökkévaló, kegyelmedben állítottál erős hegyre; elrejtetted arczodat, rémültté lettem.
9. Hozzád, Örökkévaló, kiáltok föl, és az Úrhoz könyörgök:
10. Mi haszon van véremben, verembe szálltamban? Por magasztal-e téged, hirdeti-e hűségedet?
11. Halljad, Örökkévaló, és kegyelmezz nekem; Örökkévaló, légy segítő nekem.
12. Fordítottad gyászolásomat körtánczra nekem; feloldoztad zsákomat és felöveztél örömmel.
13. Azért hogy zengjen neked a lelkem, s ne hallgasson el: Örökkévaló, én Istenem, örökké magasztallak.