Zsoltárok 108-119

108.

1. Ének. Zsoltár Dávidtól.
2. Szilárd a szivem, oh Isten, hadd énekelek, hadd zengek – méltóságom is!
3. Ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!
4. Magasztallak téged népek közt, Örökkévaló, és zengek neked a nemzetek közt.
5. Mert nagy az egeken felül szereteted s a felhőkig igazságod.
6. Emelkedjél az egek fölé, oh Isten, s az egész föld fölé dicsőségeddel!
7. Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
8. Isten beszélt szentségében: hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
9. Enyém Gileád, enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvény-pálczám.
10. Móáb mosdómedenczém, Edómra vetem sarumat, Peléset fölött riadozom.
11. Ki vezet engem az erősített várba, ki vezérel engem Edómig?
12. Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonúlsz ki, Isten, hadainkkal!
13. Adj nekünk segítséget a szorongatótól, hisz hiábavaló embernek segedelme.
14. Istennel végzünk hatalmast, és ő letiporja szorongatóinkat.

109.

1. A karmesternek. Dávidtól zsoltár.
Dicséretem Istene, ne hallgass!
2. Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
3. És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
4. Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
5. Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
6. Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
7. Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
8. Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
9. Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
10. S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
11. Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
12. Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
13. Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
14. Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
15. Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
16. Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
17. Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
18. Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
19. Legyen neki mint ruha., melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
20. Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
21. Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
22. Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
23. Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
24. Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
25. És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
26. Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
27. Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
28. Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
29. Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
30. Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
31. mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.

110.

1. Dávidtól zsoltár.
Ugymond az Örökkévaló uramnak: Ulj jobbomra, mígnem teszem ellenségeidet lábaidnak zsámolyául.
2. Hatalmas pálczádat kinyújtja az Örökkévaló Cziónból: uralkodjál ellenségeid között!
3. Néped csupa készség hadsereged napján; szentséges díszben, hajnal méhéből feléd száll fiatalságod karmatja.
4. Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára.
5. Az Úr a te jobbodon szétzúzott haragjának napján királyokat.
6. Itéletet tart a nemzetek fölött teli holttestekkel minden – összezúzta a fejet tágas földön. a patakból az úton iszik, azért fölemeli a fejet.

111.

1. Hallelúja! l2agasztalom az Örökkévalót egész szivből, egyeneseknek tanácsában és községben.
2. Nagyok az Örökkévaló tettei, keresni valók mind a kedvelőiknek.
3. Fenség és fény a cselekvése, örökre megáll az igazsága.
4. Emlékét szerzette csodatetteinek, kegyelmes és irgalmas az Örökkévaló.
5. Eledelt adott tisztelőinek, örökké megemlékezik szövetségéről.
6. Tetteinek erejét tudtul adta népének, adván nekik nemzetek birtokát.
7. Kezeinek tettei igazság és jog, hűségesek mind az ö rendeletei.
8. Szilárdak mindenkorra, örökre, megalkotva igazsággal és egyenességgel.
9. Megváltást küldött népének, örökre rendelte el szövetségét, szent és félelmetes a neve.
10. A bölcseség kezdete istenfélelem; jó eszesség jut minden mivelőjének, örökké megáll a dicsérete.

112.

1. Hallelúja! Boldog a férfi, ki az Istent féli, parancsolatait kedveli nagyon!
2. Hatalmas lesz magzatja az országban, az egyenesek nemzedéke megáldatik.
3. Vagyon és gazdagság van házában, s örökké megáll az igazsága.
4. A sötétségben világosság tündöklik föl az egyeneseknek: a kegyelmes és irgalmas és igazságos.
5. Jól jár férfi, ki könyörül és kölcsön ad, elintézi dolgait jog szerint;
6. mert örökké nem tántorodik meg, örök emlékezetül lészen az igaz.
7. Rossz hírtől nem fél, megállapodott a szive, az Örökkévalóban bizakodó.
8. Szilárd a szive, nem fél, mígnem rájuk néz szorongatóira.
9. Szórva adott a. szükölködőknek, örökké megáll az igazsága, szarva emelkedik dicsőségben.
10. A gonosz látja és boszankodik, fogait vicsorítja és elcsügged; a gonoszok vágya elvész.

113.

1. Hallelúja! Dicsérjétek, szolgái ti az Örökkévalónak, dicsérjétek az Örökkévaló nevét!
2. Legyen az Örökkévaló neve áldott mostantól mindörökké!
3. Napkeltétől napnyugtáig dicsérve legyen az Örökkévaló neve.
4. Magasztos mind a nemzetek fölött az Örökkévaló, az ég fölött van a dicsősége.
5. Ki olyan, mint az Örökkévaló, a mi Istenünk? Ki magasan székel,
6. ki mélyen letekint az égben és a földre;
7. föltámasztja porból a szegényt, szemétből fölemeli a szükölködőt,
8. hogy ültesse a nemesek mellé, népének nemesei mellé.
9. Megnépesíti a magtalan nővel a házat, mint gyermekek anyja örvend. Hallelúja!

114.

1. Mikor Izraél kivonult Egyiptomból, Jákób háza érthetetlen nyelvű nép közül:
2. lett Jehúda szentélyévé, Izraél az ő uradalmává.
3. A tenger látta és megfutamodott, a Jordán hátra kanyarult;
4. a hegyek szökdeltek mint kosok, a halmok mint fiatal juhok.
5. Mi lelt, oh tenger, hogy megfutamodol, oh Jordán, hogy hátra kanyarúlsz,
6. hegyek ti, hogy szökdeltek mint kosok, halmok, mint fiatal juhok?
7. Az Úr elől reszkess, oh föld, Jákób Istene elől, ő ki a sziklát vizes tóvá változtat-ja, a kovát víznek forrásává.

115.

1. Ne nékünk, Örökkévaló, ne nékünk, hanem nevednek adj dicsőséget szeretetedért, igazságodért!
2. Miért mondják a nemzetek: hol van hát az ő istenük?
3. Holott Istenünk az égben van; mindent, a mit akar, megtesz.
4. Bálványaik ezüst és arany, ember kezeinek műve.
5. Szájuk van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
6. füleik vannak, de nem hallanak, orruk van, de nem szagolnak;
7. kezeik, de nem tapintanak, lábaik, de nem járnak, nem lehelnek torkukkal.
8. A milyenek ők, legyenek a készítőik, mindenki, ki bennök bízik.
9. Izraél, te bízzál az Örökkévalóban! Segítségük és paízsuk ő.
10. Áron háza, bizzatok az Örökkévalóban! Segítségük és paizsuk ő.
11. Istenfélők, bízzatok az Örökkévalóban! Segítségük és paizsuk ő.
12. Az Örökkévaló megemlékezett rólunk, megáldja, megáldja Izraél házát, megáldja Áron házát,
13. megáldja az istenfélőket, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
14. Gyarapítson titeket az Örökkévaló, titeket és gyermekeiteket!
15. Áldva legyetek az Örökkévalótól, ki égnek és földnek alkotója.
16. Az ég az Örökkévalónak ege, de a földet az ember fiainak adta.
17. Nem a halottak dicsérik Jáht s nem mind, a kik sír csendjébe szállnak.
18. R De mi áldjuk Jáht mostantól mindörökké. Hallelúja!

116.

1. Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
2. Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
3. Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem;
4. de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
5. Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
6. Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
7. Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
8. Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.
9. Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
10. Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
11. Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
12. Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
13. Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
14. Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
15. Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
16. Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
17. Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
18. Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
19. Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!

117.

1. Dicsérjétek az Örökkévalót, ti nemzetek mind, magasztaljátok őt, ti népek mind!
2. Mert hatalmas volt felettünk az ő szeretete, s az Örökkévaló hűsége örökké tart. Hallelúja!

118.

1. Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme.
2. Mondja csak Izraél: mert örökké tart a kegyelme!
3. Mondják csak Áron háza: mert örökké tart a hegyelme!
4. Mondják csak az istenfélők mert örökké tart a kegyelme!
5. szorongásból szólítottam Jáht, tág térrel meghallgatott engem Jáh.
6. Az Örökkévaló mellettem van, nem félek; mit tehet ember nekem?
7. Az Örökkévaló mellettem van segítöim közt, s én majd rájuk nézek gyülölőimre.
8. Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni az emberben.
9. Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni nemesekben.
10. Mind a nemzetek körülvettek – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
11. Körülvettek, körül is fogtak – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
12. Körülvettek mint a méhek – ellohadtak mint a tövisek tűze; az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
13. Taszítva taszítottál engem, hogy elessem, de az Örökkévaló megsegített.
14. Erőm és énekem Jáh, ő lett nekem segítségül.
15. Ujjongás és segítség hangja az igazak sátraiban; az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!
16. Az Örökkévaló jobbja fölemel, az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!
17. Nem halok meg, hanem élni fogok és elbeszélem Jáh tetteit.
18. Fenyítve fenyített engem Jáh, de a halálnak nem adott át.
19. Nyissátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek rajtuk, magasztalom Jáht.
20. Ez a kapu az Örökkévalóé, igazak mennek be rajta.
21. Hadd magasztallak, mert meghallgattál s lettél nekem segítségül.
22. A kő, melyet megvetettek az építők, saroknak fejévé lett.
23. Az Örökkévalótól történt ez, csodálatos az szemeinkben.
24. Ez az a nap, melyet szerzett az Örökkévaló, hadd vigadjunk és örüljünk rajta,
25. Oh Örökkévaló, segíts csak, oh Örökkévaló, boldogíts csak!
26. Áldva legyen, a ki jön az Örökkévaló nevében, áldunk titeket az Örökkévaló házából.
27. Isten az Örökkévaló és világosságot adott nekünk, kössétek hozzá az ünnepi áldozatot kötelekkel az oltár szarvaihoz.
28. Istenem vagy s magasztallak, én Istenem, dicsöítlek.
29. Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!

119.

1. Boldogok a gáncstalan útuak, kik az Örökkévaló tana szerint járnak!
2. Boldogok, kik megóvják bizonyságait, egész szívvel keresik őt;
3. nem is cselekedtek jogtalanságot, az ő útjaiban jártak!
4. Te pasancsoltad, rendeleteidet hogy megőrizzük nagyon,
5. Vajha megszilárdulnának útjaim, hogy megőrizzem törvényeidet!
6. Akkor nem szégyenülök meg, mikor tekintek mind a parancsaidra.
7. Magasztallak szívnek egyenességében, mikor tanulom igazságos itéleteidet.
8. Törvényeidet megőrzöm, ne hagyj el oly nagyon!
9. Miáltal teszi tisztává ifjú az ösvényét; Hogy megőrzi igéd szerint!
10. Egész szivemmel kerestelek; ne engedj eltévednem parancsaidtól!
11. Szivembe rejtettem szavadat, azért, hogy ne vétkezzem ellened.
12. Áldva légy, Örökkévaló, taníts engem törvényeidre!
13. Ajkaimmal beszélem el mind a szájad itéleteit.
14. Bizonyságaid útján örvendtem mint mindenféle vagyon fölött.
15. Rendeleteiden hadd elmélkedem, és hadd tekintsem ösvényeidet.
16. Törvényeidben gyönyörködöm, nem felejtem el igédet.
17. Végezz jót szolgádon, hadd éljek és őrizzem meg igédet.
18. Nyisd meg szemeimet, hogy láthassak csodás dolgokat tanodból!
19. Jövevény vagyok a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat!
20. Megtörődik a lelkem, vágyakozva itéleteid után minden időben.
21. Megdorgáltad az átkozott kevélyeket, kik eltévedtek parancsaidtól!
22. Gördíts le rólam gyalázatot és csúfságot, mert bizonyságaidat megóvtam.
23. Bár ültek is nagyok, egymással beszéltek ellenem: a te szolgád elmélkedik törvényeiden.
24. Gyönyörüségem is a te bizonyságaid, azok a tanácsosaim.
25. A porhoz tapadt a lelkem; élessz fel engem igéd szerint!
26. Útjaimat elbeszéltem s te meghallgattál: taníts engem törvényeidre!
27. Rendeleteid útját értesd meg velem, hadd elmélkedem csodatetteiden,
28. Szétfolyt a lelkem bánattól: támaszsz föl engem igéd szerint!
29. Hazugság útját távoztasd tőlem, s tanoddal kegyelmezz nekem.
30. Hűség útját választottam, itéleteidet magam előtt tartottam.
31. Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg!
32. Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szivemet.
33. Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig!
34. Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel.
35. Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem.
36. Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez!
37. Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, útaidon éltess engem!
38. Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre.
39. Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te itéleteid.
40. Ime vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem!
41. Jőjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint!
42. Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben.
43. Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert itéleteidre várakozom.
44. Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké.
45. Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem.
46. Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem.
47. Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek;
48. s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden.
49. Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél.
50. Ez vigasztalásom nyomoruságomban: hogy szavad fölélesztett engem.
51. Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el.
52. Gondoltam öröktől fogva való itéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam.
53. Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat.
54. Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában.
55. Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat.
56. Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet.
57. Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgymondtam – hogy megőrzöm szavaidat.
58. Könyörögtem előtted egész szivvel kegyelmezz nekem szavad szerint!
59. Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz.
60. Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat.
61. Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el.
62. Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos itéleteidért.
63. Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.
64. Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem.
65. Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint.
66. Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban.
67. Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat.
68. Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre!
69. Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet.
70. Eltompult mint hájtól a szivük, én tanodban gyönyörködtem.
71. Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet.
72. Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek.
73. Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat!
74. Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam.
75. Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te itéleteid és hűséggel sanyargattál.
76. Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint!
77. Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem.
78. Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden.
79. Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismeröi.
80. Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek.
81. Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam.
82. Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem?
83. Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el.
84. Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikar teszel itéletet üldözőimen?
85. vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók.
86. Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem!
87. Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet.
88. Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát.
89. Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben.
90. Nemzedékre meg nemzedékre van a te hüséged; megszilárdítottad a földet és megállt.
91. Itéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid.
92. Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban.
93. Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem.
94. Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem.
95. Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én.
96. Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon.
97. Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem.
98. Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az.
99. Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.
100. Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam.
101. Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet.
102. Itéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem.
103. Mennyivel édesebbek szavaid inyemnek, mint a méz szájamnak!
104. Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt.
105. Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek.
106. Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos itéleteidet.
107. Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint!
108. Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és itéleteidre taníts engem.
109. Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el.
110. Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el.
111. Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok.
112. Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig.
113. Tétevázókat gyűlölök, s tanodat szeretem.
114. Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam.
115. Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait!
116. Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel!
117. Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden.
118. Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk.
119. Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonysága-idat.
120. Borzadott rettegésedtől testem, és itéleteidtől félek.
121. Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak!
122. Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek.
123. Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért.
124. Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem.
125. Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat!
126. Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat.
127. Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál.
128. Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök.
129. Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem.
130. Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyüeket.
131. Feltátottam szájamat s lihegtem, mert parancsaidra vágyódtam.
132. Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, joga szerint azoknak, kik nevedet szeretik.
133. Lépteimet szilárdítsd meg szavaddal, s ne engedj uralkodni rajtam semmi jogtalanságot.
134. Válts ki engem ember zsarolásától, hogy megőrizhessem rendeleteidet.
135. Arczodat világíttasd szolgádra és taníts engem törvényeidre!
136. Vízpatakoktól kiáradnak szemeim, mivel nem őrizték meg tanodat.
137. Igazságos vagy, Örökkévaló, és egyenesek itéleteid.
138. Igazsággal megparancsoltad bizonyságaidat és hűséggel nagyon.
139. Sorvasztott engem buzgalmam, mert elfelejtették szavaidat szorongatóim.
140. Salaktalan a te szavad nagyon és szolgád szereti azt.
141. Csekély vagyok és megvetett; rendeleteidet nem felejtettem el.
142. Igazságod örökre igazság és igaz a te tanod.
143. Szorultság és szükség értek engem, parancsaid az én gyönyörűségem.
144. Igazság a te bizonyságaid örökre, értelmet adj nekem, hogy éljek!
145. Egész szívvel felkiáltottam: hallgass meg, Örökkévaló, törvényeidet hadd óvom meg!
146. Hívtalak, segíts engem, hogy megőrizhessem bizonyságaidat.
147. Megelőztem a szürkületet és fohászkodtam; igédre várakoztam.
148. Megelőzték szemeim az őrszakokat, hogy elmélkedjem szavadról.
149. Hangomat halljad szereteted szerint, Örökkévaló, itéleted szerint éltess engem!
150. Közelednek a gazságot hajhászók, tanodtól eltávolodtak.
151. Közel vagy, Örökkévaló, s mind a parancsaid igazság.
152. Régen tudom bizonyságaidból, hogy örökre alapítottad azokat.
153. Lásd nyomorúságomat és ragadj ki, mert tanodat nem felejtettem el.
154. Vidd ügyemet és válts meg engem, szavad szerint éltess engem!
155. Távol van a gonoszoktól segítség, mert törvényeidet nem keresték.
156. Irgalmad nagy, oh Örökkévaló, itéleteid szerint éltess engem!
157. Sokan vannak üldözőim és szorongatóim, bizonyságaidtól nem hajoltam el.
158. Láttam hűtlenkedőket és elundorodtam, a kik szavadat nem őrizték meg.
159. Lásd, hogy szeretem rendeleteidet, Örökkévaló, szereteted szerint éltess engem!
160. Igédnek összege igazság és örökké tart minden igazságos itéleted.
161. Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem.
162. Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.
163. Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.
164. Hétezer naponta dicsértelek, igazságos itéleteidért.
165. Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.
166. Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.
167. Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.
168. Megőriztem rendeleteidet és bizonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.
169. Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.
170. Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem!
171. Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.
172. Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.
173. Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.
174. Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.
175. Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és itéleteid segítsenek engem.
176. Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.