Zsoltárok 120-150

120.

1. Zarándoklás éneke.
Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.
2. Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!
3. Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?
4. Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!
5. Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!
6. Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.
7. Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

121.

1. Ének a zarándoklásra.
A hegyek felé emelem szemeimet: honnan jön segítségem?
2. Segítségem az Örökkévalótól, ki égnek és földnek teremtője.
3. Ne engedje ingadozni lábadat, ne szunnyadjon a te őriződ!
4. Ime, nem sznnnyad és nem alszik Izraél őrzője.
5. Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett.
6. Nappal nem ver téged a nap, sem éjjel a hold.
7. Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.
8. Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet, mostantól mindörökké!

122.

1. Zarándoklás éneke. Dávidtól.
Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.
2. Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!
3. Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;
4. hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.
5. Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.
6. Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!
7. Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!
8. Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!
9. Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

123.

1. Zarándoklás éneke.
Hozzád emeltem szemeimet, te ki az égben trónolsz!
2. Ime, mint szolgák szemei uruknak kezére, mint szolgáló szemei úrnője kezére: úgy fordulnak szemeink az Örökkévalóhoz Istenünkhöz, mígnem kegyelmez nekünk.
3. Kegyelmezz nekünk, Örökkévaló, kegyelmezz nekünk, mert bőven jóllaktunk a csúfolással;
4. bőven is jóllakott lelkünk, gúnyjával a gondtalanoknak, csúfolásával a gőgös elnyomóknak.

124.

1. Zarándoklás éneke. Dávidtól.
Ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt – így szóljon Izraél
2. ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt, midőn ránk támadtak emberek:
3. akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, midőn haragjuk föllobbant ellenünk;
4. akkor a vizek elsodortak volna bennünket, patak ment volna át lelkünk fölött;
5. akkor átmentek volna lelkünk fölött a kevély vizek.
6. Áldva Iegyen az Örökkévaló, ki nem adott bennünket ragadmányul fogaiknak!
7. Lelkünk mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött és mi megmenekültünk.
8. Segítségünk az Örökkévaló nevében van, ki égnek és földnek teremtője.

125.

1. Zarándoklás éneke.
A kik az Örökkévalóban bíznak, akár a Czión hegye, mely nem ingadozik, örökké megmarad.
2. Jeruzsálem hegyek vannak körülötte, az Örökkévaló pedig körülötte az ő népének, mostantól mindörökké.
3. Mert nem marad végig a gonoszság vesszeje az igazak sorsán, azért, hogy ne nyújtsák ki az igazak jogtalanságra kezeiket.
4. Tégy jót, Örökkévaló, a jókkal és azokkal, a kik egyenesek szíveikben!
5. De a kik elhajolnak görbe útjaikra – vigye el őket az Örökkévaló a jogtalanságot cselekvőkkel! Béke Izraélre!

126.

1. Zarándoklás éneke.
Midőn visszahozta az Őrökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.
2. Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyohat mívelt az Örökkévaló ezekkel!
3. Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.
4. Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.
5. A kik könynyel vetettek, újjongással aratnak:
6. menve mén és sír, a ki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, a ki viszi kévéit.

127.

1. Zarándoklás éneke. Salamontól.
Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába fáradoztak vele építői; ha az Örökkévaló nem őrzi meg a várost: hiába virraszt az őr.
2. Hiába az nektek, kik korán keltek, későn ültök, kik eszitek a gyötrődés kenyerét: így ad ő kedveltjének alvásban.
3. Íme, birtok az Örökkévalótól gyermekek, jutalom a testnek gyümölcse.
4. Mint nyilak vitéznek kezében, olyanok az ifjúkor gyermekei;
5. boldog a férfi, ki megtöltötte tegzét velök, nem szégyenülnek meg, midőn ellenségekkel beszélnek a kapúban.

128.

1. Zarándoklás éneke.
Boldog mindaz, a ki féli az Örökkévalót, a ki útjaiban jár!
2. Kezeid szerzeményét midőn eszed, boldog vagy és jó dolgod van.
3. Feleséged akár a gyümölcstermő szőllőtő házad belsejében; gyermekeid akár olajfacsemeték körülötte asztalodnak.
4. Ime, bizony így áldatik meg a férfi, a ki féli az Örökkévalót!
5. Áldjon meg téged az Örökkévaló Cziónból és nézd Jeruzsálem jólétét élted minden napjaiban,
6. és láss gyermekeket gyermekeidtől! Béke Izraélre!

129.

1. Zarándoklás éneke.
Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –
2. sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!
3. Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.
4. Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.
5. Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;
6. legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;
7. melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,
8. s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

130.

1. Zarándoklás éneke.
A mélységből szólítlak, Örökkévaló!
2. Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!
3. Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?
4. Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.
5. Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.
6. Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.
7. Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;
8. és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!

131.

1. Zarándoklás éneke. Dávidtól.
Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.
2. Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

3. Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké

 

132.

1. Zarándoklás éneke.
Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
2. A ki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
3. nem megyek be házam sátrába., nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
4. nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
5. mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
6. Ime, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
7. Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
8. Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
9. Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
10. Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
11. Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
12. ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
13. Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
14. ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
15. Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
16. papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
17. Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
18. Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.

133.

1. Zarándoklás éneke. Dávidtól.
Ime, mi ,jó és mi kedves, hogy testvérek együtt laknak!
2. Akár a jó olaj a fejen, a szakállra lefolyó, Áron szakállára, a mely lefoly ruháinak szélére;
3. akár a, Chermón karmata, a mely lefoly Czión hegyeire mert oda rendelte az Örökkévaló az áldást, életet mindörökké!

134.

1. Zarándoklás éneke.
Ime, áldjátok az Örökkévalót, mind az Örökkévaló szolgái, kik álltok az Örökkévaló házában az éjjeleken.
2. Emeljétek föl kezeiteket a szentély felé és áldjátok az Őrökkévalót!
3. Áldjon meg téged az Örökkévaló Cziónból, ki égnek és földnek teremtője!

135.

1. Hallelúja! Dicsérjétek az Örökkévaló nevét, dicsérjétek, az Örökkévaló szolgái ti,
2. a kik álltok az Örökkévaló házában, Istenünk házának udvaraiban!
3. Dicsérjétek Jáht, mert jóságos az Örökkévaló; zengjetek nevének, mert kedves.
4. Mert Jákóbot választotta ki magának Jáh, Izraélt kiváló tulajdonául.
5. Mert tudom én, hogy nagy az Örökkévaló s a mi Urunk inkább mind az isteneknél.
6. Mindent, a mit akart az Örökkévaló, megtett az égben és a földön, a tengerekben és mind a mélységekben.
7. Fölszállat felhőket a föld végéről, villámokat készít az esőköz, kihoz szelet tárházaiból.
8. A ki megverte Egyiptom elsőszülötteit, embertől baromig;
9. küldött jeleket és csodákat közepedbe, oh Egyiptom, Fáraóra és mind a szolgáira.
10. A ki megvert sok nemzetet, s megölt hatalmas királyokat:
11. Szíchónt, az Emóri királyát és Ógot, Básán királyát, és Kanaán királyságait mind;
12. s adta országukat birtokul, birtokul Izraél népének.
13. Örökkévaló, neved örökké tart; Örökkévaló, hired nemzedékre meg nemzedékre!
14. Mert igazát szerzi az Örökkévaló népének és szolgáin szánakozik.
15. A nemzetek bálványai ezüst és arany, ember kezeinek művei.
16. Szájuk van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
17. füleik vannak, de nem hallanak, még lehelet sincsen szájukban.
18. A milyenek ők, legyenek készítőik, mindenki, ki bennök bízik.
19. Izraél háza, áldjátok az Örökkévalót, Áron háza, áldjátok az Örökkévalót!
20. Lévi háza, áldjátok az Örökkévalót, istenfélők ti, áldjátok az Örökkévalót!
21. Áldva legyen az Örökkévaló Cziónból, a Jeruzsálemben lakozó! Hallelúja!

136.

1. Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
2. Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart a kegyelme.
3. Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart a kegyelme.
4. Annak, ki egyedül mível nagy csodatetteket, mert örökké tart a kegyelme.
5. Annak, ki értelemmel készítette az eget, mert örökké tart a kegyelme.
6. Annak, ki a földet kiterítette a vizek fölé, mert örökké tart a kegyelme.
7. Annak, ki nagy világítókat készített, mert örökké tart a kegyelme.
8. A napot uralkodásra nappal, mert örökké tart a kegyelme.
9. A holdat és csillagokat uralkodásra éjjel, mert örökké tart a kegyelme.
10. Annak, ki megverte Egyiptomot elsőszülöttjeikben, mert örökké tart a kegyelme.
11. S kivezette lzraélt közülök, mert örökké tart a kegyelme.
12. Erős kézzel és kinyújtott karral, mert örökké tart a kegyelme.
13. Annak, ki hasábokra hasította a nádas tengert, mert örökké tart a kegyelme.
14. És közepén átvonultatta Izraélt, mert örökké tart a kegyelme.
15. És behajította Fáraót és hadát a nádas tengerbe, mert örökké tart a kegyelme.
16. Annak, ki a pusztában járatta népét, mert örökké tart a kegyelme.
17. Annak, ki megvert nagy királyokat, mert örökké tart a kegyelme.
18. S megölt hatalmas királyokat, mert örökké tart a kegyelme.
19. Szíchónt, az Emóri királyát, mert örökké tart a kegyelme.
20. És Ógot, Básán királyát, mert örökké tart a kegyelme.
21. És adta országukat birtokul, mert örökké tart a kegyelme.
22. Birtokul Izraélnek, az ő szolgájának, mert örökké tart a kegyelme.
23. A ki alacsonyságunkban megemlékezett rólunk, mert örökké tart a kegyelme.
24. S megváltott minket szorongatóinkiól, mert örökké tart a kegyelme.
25. Kenyeret ad minden halandónak, mert örökké tart a kegyelme.
26. Adjatok hálát az ég Istenének, mert örökké tart a kegyelme.

137.

1. Bábel folyóinál – ott ültünk, sirtunk is, mikor megemlékeztünk Cziónról.
2. A fűzfákra aggattuk benne hárfáinkat.
3. Mert ott kértek tőlünk foglyulejtőink énekszót, és zaklatóink vígságot: énekeljetek nekünk Czíón énekeiből!
4. Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét. idegen földön?
5. Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom!
6. Tapadjon nyelvem inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!
7. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Jeruzsálem napjáról, Edóm fiairól, a kik azt mond- ták: dúljátok, dúljátok az alapig benne!
8. Bábel leánya, pusztulásra való te – boldog, a ki megfizeti néked tettedet, melyet elkövettél rajtunk!
9. Boldog, a ki megragadja. és szétzúzza kisdedeidet a sziklán!

138.

1. Köszönetmondás az Úrnak Dávidtól. Magasztallak egész szívemmel, szemben az istenekkel, zengek neked.
2. Leborulok szent templomod felé és magasztalom nevedet szeretetedért és hűségedért, mert, naggyá tetted minden neved fölött a szavadat.
3. A mely napon hívtalak, meghallgattál; büszkévé teszel, lelkemben erő van.
4. Magasztaljanak téged, Örökkévaló, mind a föld királyai, mert hallották szájad szavait,
5. és énekeljék meg az Örökkévaló útjait, mert nagy az Örökkévaló dicsősége.
6. Mert magas az Örökkévaló, de látja az alacsonyt s a fennhéjázót messziről ismeri.
7. Ha járok szorongatás közepette, életben tartasz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, s megsegít engem a te jobbod.
8. Az Örökkévaló végez érettem; Örökkévaló, kegyelmed örökké tart, kezeid műveit ne hagyd cserben!

139.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2. Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3. Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4. mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5. Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6. Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7. Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8. Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, imhol vagy.
9. Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10. ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11. Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12. a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13. Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14. Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15. Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16. Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17. Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18. Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19. Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20. Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21. Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22. Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23. Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24. S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!

140.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Szabadíts meg, Örökkévaló, rossz embertől, erőszakos férfiútól óvj meg engem!
3. Kik szívben rosszaságokat gondoltak ki, mindennap harczokat szítanak.
4. Élesítették nyelvüket, mint a kigyó, vipera mérge van ajkaik alatt. Széla.
5. Őrizz meg, Örökkévaló, gonosznak kezeitől, erőszakos férfiútól óvj meg engem, kik arra gondoltak, hogy meglökjék lábaimat.
6. Csapdát rejtettek el ellenem a gőgösek meg köteleket, hálót teritettek ki, útnak oldalán tőröket vetettek nekem. Széla.
7. Mondom az Örökkévalónak: Istenem vagy; figyelj, Örökkévaló, könyörgésem szavára!
8. Örökkévaló, én Istenem, segítségem erőssége, befödted fejemet harczolás napján.
9. Ne add meg, ÖrökkévaIó, a gonosznak vágyait, szándékát ne engedd teljesedni, midőn emelkedik. Széla.
10. Bekerítőim fejét borítsa ajkaik nyomorultsága!
11. Hulljon rájuk parázs, tűzbe döntse őket, gödrökbe, hogy fel ne keljenek!
12. A nyelv embere ne szilárduljon meg az országban, az erőszak embere – baj hajszolja őt ledőlésig.
13. Tudom, hogy megszerzi az Örökkévaló a szegénynek igazát, a szűkölködőknek jogát.
14. Bizony az igazak hálát mondanak nevednek, egyenesek ülnek színed előtt.

141.

1. Zsoltár Dávidtól.
Örökkévaló, hívtalak, siess felém; figyelj szavamra, mikor hívlak téged!
2. Álljon meg előtted imádságom füstölő szer gyanánt, kezeim fölemelése esti áldozat gyanánt!
3. Tégy, Örökkévaló, őrizetet szájamnak, vigyázz ajkaim ajtajára.
4. Ne hajlítsd szívemet rossz dologra, hogy gazság tetteire vetemedjem jogtalanságot cselekvö férfiakkal, és ne étkezzem csemegéikből.
5. Üt engem az igaz – szeretet az fedd engem – fejre való olaj az; ne szabadkozzék fejem, mert egyre van imádságom rosszaságaik ellen
6. Szikla oldalára zuhantak biráik és hallgatták szavaimat. hogy kedvesek.
7. Mint mikor fölszaggatják és hasogatják a földet, szétszórattak csontjaink az alvilág szájához.
8. Mert hozzád, Örökkévaló, én Uram, fordulnak szemeim, benned kerestem menedéket, ne öntsd ki lelkemet!
9. Őrizz meg a tőrtől, melyet nekem vetettek, és a jogtalanság cselekvőinek csapdáitól;
10. essenek kiki a hálójába a gonoszok egyaránt, mig én elhaladok!

142.

1. Oktató dal Dávidtól, midőn a barlangban volt. Ima.
2. Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltok, hangommal az Örökkévalóhoz könyörgök.
3. Kiöntöm előtte panaszomat, szorultságomat elmondom előtte.
4. Midőn elborul bennem szellemem – hisz te ismered ösvényemet – az úton, melyen járok, tőrt rejtettek el nekem.
5. Tekints jobbra s nézd: nincs senkim, a ki ismerne; menekvés elveszett előlem, nincs ki lelkemmel törődnék.
6. Kiáltottam hozzád, Örökkévaló, azt mondtam: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.
7. Figyelj fohászomra, mert megfogytam nagyon, ments meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!
8. Hozd ki a börtönből lelkemet, hogy magasztalja nevedet, velem ékeskednek az igazak, midőn jót végzel rajtam.

143.

1. Zsoltár Dávidtól.
Örökkévaló, halljad imámat, figyelj könyőrgésemre; hűségedben hallgass meg, igazságodban!
2. S ne szállj itéletre szolgáddal, mert nem bizonyul igaznak előtted semmi élő.
3. Mert ellenség üldözte lelkemet, földig zúzta éltemet, lakoztatott engem sötét helyeken, mint őskornak holtjait.
4. S elborult bennem szellemem, belsőmben eliszonyodik a szivem.
5. Megemlékeztem a hajdankor napjairól, elmélkedtem minden tettedről, kezed művéről elgondolkodtam.
6. Kezeimet terjesztettem hozzád; lelkem, mint a bágyadt föld, eped feléd. Széla.
7. Gyorsan hallgass meg, Örökkévaló, lelkem elepedt; ne rejtsd el tőlem arczodat, hogy ne legyek hasonlóvá a gödörbe szállókhoz.
8. Hallasd velem reggel szeretetedet, mert benned biztam; tudasd velem az utat, melyen járjak, mert hozzád vittem lelkemet.
9. Ments meg ellenségeimtől, Örökkévaló, hozzád menekültem.
10. Taníts engem, hogy megtegyem akaratodat, mert te vagy Istenem; jóságos szellemed vezessen engem síkság földjén.
11. Neved kedvéért tarts életben, igazságoddal vezesd ki lelkemet a szorultságból.
12. És kegyelmedben semmisítsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mind a lelkem szorongatóit, mert szolgád vagyok.

144.

1. Dávidtól.
Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.
2. Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.
3. Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?
4. Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.
5. Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;
6. hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.
7. Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;
8. kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,
9. Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.
10. Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:
11. ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;
12. A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;
13. csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;
14. ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:
15. boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!

145.
1. Dicsérő dal Dávidtól.
Hadd magasztallak, Istenem, oh király, s hadd áldom nevedet mindörökké.
2. Mindennap hadd áldalak téged, s dicsérem nevedet mindörökké.
3. Nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, és kikutathatatlan az ő nagysága.
4. Nemzedék nemzedéknek dicsőíti műveidet és hatalmas tetteidet hirdetik.
5. Fenséges dicsőséged díszén és csodatetteid dolgain hadd gondolkodom el.
6. S félelmes tetteid erejéről szóljanak, és nágyságodat hadd beszélem el.
7. Nagy jóságod hírét ömleszszék, és igazságodon ujjongjanak.
8. Kegyelmes és irgalmas az Örökkévaló, hosszantűrő és nagy szeretetű.
9. Jóságos az Örökkévaló mindenekhez, és irgalma rajta van mind az ő művein.
10. Magasztalnak téged, Örökkévaló, mind a műveid, és jámboraid áldanak téged.
11. Királyságod dicsőségéről szólnak, és hatalmadat elmondják,
12. hogy tudassák az ember fiaival hatalmas tetteit, és királysága díszének dicaőségét.
13. Királyságod minden időknek királysága, és uralmad minden nemzedékben meg nemzedékben.
14. Támogatja az Örökkévaló mind az elesőket, s fölegyenesíti mind a görnyedteket.
15. Mindenek szemei hozzád reménykednek, s te megadod nekik eledelöket a maga idején.
16. Megnyitod kezedet és jóllakatsz minden élőt jóakarattal.
17. Igazságos az Örökkévaló mind az útjain és kegyes mind az ő művei iránt.
18. Közel van az Örökkévaló mind a szólítóihoz, mindazokhoz, kik igazán szólítják.
19. Tisztelőinek akaratát megteszi s fohászukat hallja és megsegíti őket.
20. Megőrzi az Örökkévaló mindazokat, a kik őt szeretik, de mind a gonoszokat megsemmisíti.
21. Az Örökkévaló dicséretét mondja el szájam, és áldja minden halandó szentséges nevét mindörökké!

147.

1. Hallelúja!
Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
2. Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
3. Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
4. számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
5. Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
6. Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
7. Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
8. A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
9. megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
10. Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
11. Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
12. Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
13. Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
14. Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
15. ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
16. ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
17. dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
18. Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
19. Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
20. Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!

146.

1. Hallelúja!
Dícsérd, én lelkem, az Örökkévalót!
2. Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok.
3. Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme:
4. elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.
5. Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében,
6. ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké,
7. jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabaditja a foglyokat;
8. az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat;
9. az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet föntartja – de a gonoszok útját elgörbíti.
10. Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!

148.

1. Hallelúja!
Dicsérjétek az Örökkévalót az égből, dicsérjétek a magasságban!
2. Dicsérjétek mind az ő angyalai, dicsérjétek mind az ő seregei!
3. Dicsérjétek, nap és hold, dicsérjétek mind a világitó csillagok!
4. Dicsérjétek, egek egei s a vizek, melyek az egeken fölül vannak!
5. Dicsérjék az Örökkévaló nevét, mert ő parancsolta, s megteremtődtek;
6. odaállította őket mindenkorra, örökre, törvényt adott, meg nem szeghetőt.
7. Dicsérjétek az Örökkévalót a földről, tengeri szörnyek és mind a mélységek;
8. tűz és jégeső, hó és füst, szélvihar, igéjének végezője;
9. a hegyek és mind a halmok, gyümölcsfa és mind a czédrusfák;
10. a vad és minden barom, csúszó-mászó és szárnyas madár;
11. föld királyai és mind a nemzetek, vezérek és mind a föld birái.
12. ifjak még hajadonok is, vének fiatalokkal együtt.
13. Dicsérjétek az Örökkévaló nevét, mert magasztos az ő neve egyedül — fensége föld és ég fölött van.
14. Felemelte népe szarvát, dicséretül mind a jámborainak, Izraél fiainak, a hozzá közelvaló népnek. Hallelúja!

149.

1. Hallelúja!
Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket, dicsérete hangozzék a jámborok gyülekezetében!
2. Örüljön Izraél a teremtőjében, Czión fiai vigadjanak királyukban!
3. Dicsérjék nevét körtáncz mellett, dobbal és hárfával zengjenek neki.
4. Mert az Örökkévalónak kedve telik népében, megdicsőíti az alázatosakat segítséggel. Vígadjanak a jámborok dicsőségben, ujjongjanak fekvőkelyeiken;
5. Isten magasztalása torkukban, és két élü kard kezükben
6. hogy bosszút végezzenek a nemzeteken, fenyítéseket a népeken;
7. hogy megkössék királyaikat bilincsekkel, s előkelőiket vasbéklyókkal;
8. hogy végezzék rajtuk a megirott törvényt. Dísze az mind az ő jámborainak. Hallelúja!

150.

1. Hallelúja!
Dicsérjétek Istent szentélyében, dicséijétek hatalmas mennyboltozatában!
2. Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek bőséges nagysága szerint!
3. Dicsérjétek harsona fuvásával, dicsérjétek lanttal és hárfával!
4. Dicsérjétek dobbal és körtánczczal, dicsérjétek zeneszerekkel és fuvolával!
5. Dicsérjétek hangzatos czimbalmokkal, dicsérjétek riadásos czimbalmokkal!
6. Minden lélek dicsérje Jáht! Hallelúja!