Zsoltárok 031-050

31.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenülnöm soha, igazságoddal szabadíts meg engem!
3. Hajlítsd hozzám füledet, ments meg hamar, légy nekem erösségem sziklájává, váram házává, hogy megsegíts engem.
4. Mert szírtem és váram vagy, és neved kedvéért vezess és vezérelj engem.
5. Kijuttatsz engem a hálóból, melyet elrejtettek számomra, mert te vagy erősségem.
6. Kezedre bízom lelkemet; megváltasz engem, Örökkévaló, igaz Isten!
7. Gyűlölöm azokat, kik hamis hiábavalóságokat őriznek; én pedig az Örökkévalóban bízom.
8. Hadd újjongok és örülök szeretetedben, a ki lát.tad nyomoromat, tudtál lelkem szorongásairól;
9. és nem szolgálta.ttál át ellenség kezébe, állitottad tágas helyre lábamat.
10. Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert megszorultam, elsorvadt bosazúságtól szemem, lelkem és testem.
11. Mert bánatban fogyott el életem, éveim pedig sóhajtásban; elgyengült bűnömben erőm, esontjaim pedig elaorvadtak.
12. Mind a szorongatóim által gyalázottá lettem, szomszédaimnak nagyon, és rettegése meghittjeimnek; kik az utczán láttak, szöktek előlem.
13. El vagyok felejtve, mint a halott, a szívből, olyanná lettem, mint veszendő edény.
14. Mert hallottam sokaknak hiresztelését: Rémület köröskörül! Midőn tanakodnak ellenem egyaránt, lelkemet elragadni a szándékuk.
15. Én pedig benned biztam, Örökkévaló, azt mondtam: Istenem vagy.
16. Kezedben éltemnek idői; ments meg engem ellenségeim kezéből és üldözőimtől.
17. Világíttasd arczodat szolgád fölött, segíts engem szeretetedben.
18. Örökkévaló, ne hagyj megszégyenülnöm, mert hívtalak, szégyenüljenel; meg a gonoszok, enyészszenek el az alvilágba!
19. Némuljanak meg a hazugaág ajkai, melyek daczosat beszélnek az igaz ellen, gőggel és gúnynyal.
20. Mily nagy a te jóságod, melyet tartogatsz tisztelőidnek, miveltél a benned menedéket keresőknek, a.z ember fiainak előtte.
21. Elrejted őket arczod rejtekében, emberi fondorkodások elől, tartogated őket. sátorban nyelvek pörlése ellen.
22. Áldva legyen az Örökkévaló, hogy csodásan mivelte szeretetét irántam, ostrom alatt levő városban.
23. Én pedig mondtam elhamarkodásomban: elszakíttattam szemeid elől; ámde hallottad könyörgésem szavát, mikor fohászkodtam hozzád.
24. Szeressétek az Örökkévalót, jámborai ti mind! A hűségeseket megóvja az Örökkévaló és megfizet fölösen a göggel cselekvőnek.
25. Legyetek erősek és bátorodjék szívetek; mind, a kik várakoztok az Örökkévalóra.

32.

1. Dávidtól. Oktató dal.
Boldog, kinek meg van bocsátva a bűntette, eltakarva a vétke!
2. Boldog az ember, hinek nem számít be az Örökkévaló bűnt, és lelkében nincsen csalárdság.
3. Midőn hallgattam, sorvadoztak csontjaim, kiáltozásomban egész nap,
4. mert nappal és éjjel rám nehezedett kezed, átváltozott üdeségem nyári szárazsággá. Széla.
5. Vétkemet tudattam veled és bűnömet nem takartam el; mondtam: megvallom bűntetteimet az Örökkévalónak! És te megbocsátottad vétkemnek bűnét. Széla.
6. Ezért ímádkozzék hozzád minden jámbor, a mely időben talál téged; bizony nagy vizek áradásakor ő hozzá nem érhetnek.
7. Te rejtekem vagy nekem, szorongástól megóvsz engem; szabadulás íljjongásival hörülveszel engem. Széla.
8. Hadd oktatlak és igazítlak az útra, melyen járj, hadd tanácsolok, rajtad a szemem:
9. Ne legyetek mint ló, mint öszvér értelem nélkül; kantárral és zabolával, az ő diszével kell fékezni őt, nehogy közeledjék hozzád.
10. Sok a gonosznak fájdalma; de ki az Örökkévalóban bízik, azt szeretettel veszi körül.
11. Örüljetek az Örökkévalóban és vigadjatok, ti iga,zak; és újjongjatok mind, ti egyenes szivüek!

33.

1. Újjongjatok, igazak, az Örökkévalóban, az egyenesekhez illik a dicsérő dal.
2. Hálalkodjatok az Örökkévalónak hárfával, tízlnru lanten zengj©tek nehi;
3. énekeljetek neki új éneket, azépen hárfázzatok riadással!
4. Mert egyenes az Örökkévaló igéje, s minden tette hűséggel való.
5. Szeret igazságot és jogot, az Örökkévaló szeretetével tele a föld.
6. Az Örökkévaló igéje által készűltek az egek és szája lehellete által egész seregük.
7. Összegyűjti mint gátba a tenger vizeit, tárházakba teczi a hullámoka~t.
8. Féljenek az Örökkévalótól mind a földön levők, tőle rettegjenek mind a világ lakói.
9. Mert ő mondta és lett, parancsolta s előállt.
10. Az Örökkévaló megbontotta a nemzetek tanácsát, meghiúsította a népek gondolatait.
11. Az Örökkévaló tanácsa örökkön fennáll, szíve gondolatai nemzedékre meg nemzedékre.
12. Boldog a nemzet, melynek az Örökkévaló az Istene, a nép, melyet birtoknl választett magának.
13. Égből tekintett le az Örökkévaló, látta mind az ember fiait;
14. székének helyéből nézett a föld minden lakóira
15. ő, ki egyetemben alkotja szívöket, a kí figyel mind a tetteikre.
16. Nem győztes a király hadnak sokaságával, hős nem menekszik erőnek eokaságával;
17. hazug a ló győzelemre, erejének nagyságával meg nem went.
18. Íme az Örökkévaló szeme tisztelői felé fordul, azokra, kik várakoznak s2ereteiére,
19. hogy haláltól megmentse lelköket, és életben. tartsa őket éhinségben.
20. Lelkünk reménykedett az Örökkévalóban – segítségünk és paizsunk ö;
21. mert ő benne örül szívünk, mert szent nevében bízunk.
22. Legyen szereteted, Örökkévaló, mi rajtunk, a hogy várakoztunk reád!

34.

1. Dávidtól, midőn elváltoztatta az eszét Abímélek előtt, és az őt elűzte, és elment.
2. Hadd áldom az Örökkévalót minden időben, állandóan dicsérete a szájamban.
3. Az Örökkévalóval dicsekszik lelkem, hallják az alázatosak és örüljenek.
4. Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben!
5. Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett.
6. Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arczuk el nem pirulhat.
7. Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megaegítotte.
8. Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelől hörül, és kiszabadítja őket.
9. Érezzétek meg és lássátek, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne!
10. Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek.
11. Fiatal oroszlánok hoplaltak és éheztek, de kik az Órölikévalót keresik, nincsenek híján semmi jónak.
12. Jertek, fiúk, hallgassatok reám, istenfélelemre tanítlak meg.
13. Ki az az ember, ki életet kiván, szereti élte napjait, hogy jót lásson?
14. Óvd meg nyelvedet a rossztól és ajkaidat csalárd beszédtől;
15. távozz a rossztól s tégy jót, keresd a békét és törekedjél rája.
16. Az Örökkévaló szemei az igazak felé fordulnak, és fülei az ő fohászkodásuk felé.
17. Az Örökkévaló arcza a gonoszok ellen fordul, hogy kiírtsa a földről emléküket.
18. Kiáltottak s az Örökkévaló hallotta, s mind a szorongásaikból megmentette őket.
19. Közel van az Örökkévaló a megtört szívűekhez, és a zúzott lelkűeket megsegíti.
20. Sok az igaznak a baja, de mindnyájából megmenti az Örökkévaló.
21. Megőrzi mind a csontjait, egy sem törik meg azok közül.
22. Megöli a rosszaság a gonoszt, és az igaznak gyűlölői majd bűnhődnek.
23. Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét és nem bűnhődnek mind, a kik menedéket keresnek benne.

35.

1. Dávidtól.
Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!
2. Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.
3. Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.
4. Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.
5. Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;
6. legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.
7. Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.
8. Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.
9. Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.
10. Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!
11. Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznel~ tőlem.
12. Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.
13. Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!
14. Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.
15. De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.
16. Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.
17. Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.
18. Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!
19. Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar.ak szemmel.
20. Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá.rd dolgokat gondolnak ki.
21. Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,
22. Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!
23. Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!
24. Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;
25. ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.
26. Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.
27. Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l:ivánja szolgája békéjét.
28. Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!

36.

1. A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól.
2. Szózata van Bűnnek a gonoszhoz: úgy van szívemben – nincs Istentől való rettegés szemei előtt.
3. Mert simán bánt vele, úgy tetszik szemeiben, hogy megtalálja bűnét, a gyűlölni valót.
4. Szája beszédei: jogtalanság és csalárdság, fölhagyott azzal, hogy eszes legyen, jót tegyen.
5. Jogtalanságot gondol ki fekvőkelyén, odaáll a nem-jónak útjára, rosszat nem vet meg.
6. Örökkévaló, az égig ér a szereteted, hűséged a felhőkig:
7. igazságod olyan mint az Isten hegyei, itéleteid – a nagy mélység: embert és állatot megsegítsz, Örökkévaló!
8. Mily drágalátos a te szereteted, oh Isten, s az emberfiak szárnyaid árnyékában találnak menedéket.
9. Megtelnek házad zsiradékával, és gyönyöreid patakját adod inniok.
10. Mert nálad van az élet kútfeje, a te világosságodban látunk világosságot.
11. Tartósan add szeretetedet megismerőidnek, és igazságodat az egyenes szívűeknek.
12. Ne jőjjön rám a gőgnek lába, s a gonoszok keze ne tegyen bújdosóvá!
13. Ott elestek a jogtalanság cselekvői; eltaszíttattak s nem birtak fölkelni.

37.

1. Dávidtól.
Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irígykedj azokra, kik jogtalant mívelnek.
2. Mert mint a fű gyorsan levágatnak, s mint zöld pázsit elhervadnak.
3. Bízzál az Örökkévalóban és tégy jót, lakjál az országban és járj hűség után.
4. S gyönyörködjél az Örökkévalóban, s megadja neked szíved kérelmeit.
5. Hárítsd az Örökkévalóra útadat, bízzál benne, ő majd megcselekszi;
6. majd kihozza mint a világosságot igazadat, és jogodat, mint a déli fényt.
7. Csendben várj az Örökkévalóra és várakozzál reá, ne gerjedj fel az ellen, ki szerencsés az útján, oly férfi ellen, ki fondorlatokat mível.
8. Hagyj föl a haraggal, hadd abban a fölhevülést, ne gerjedj fel csakis gonosztevésre visz.
9. Mert a gonosztevők kiirtatnak, de kik az Örökkévalót remélik – ők fogják bírni az országot.
10. Még egy kevés – s nincs gonosz, oda figyelj helyére a nincsen;
11. de az alázatosak bírni fogják az országot és gyönyörködni fognak a béke bőségében.
12. Fondorkodik a gonosz az igaz ellen és vicsorítja rá fogát.
13. Az Úr nevet rajta, mert látta, hogy eljön a napja.
14. Kardot rántottak a gonoszok és feszítotték íjjukat, hogy elejtseneh szegényt és szűkölködőt, hogy levágják az egyenes iítuakat.
15. Kardjuk önnönszívükbe hat be, és íjjai eltöretnek.
16. Jobb a kevés, a mi az igazé, mint sok gonosznak gazdagsága;
17. mert a gonoszok karjai eltöretnek, de az igazak támogatója az Örökkévaló.
18. Ismeri az Örökkévaló a gáncstalanok napjait és birtokuk örökre meglesz.
19. Nem szégyenülnek meg bajnak idejében és éhinség napjaiban jóllaknak.
20. Mert a gonoszok elvesznek, s az Örökkévaló ellenségei olyanok, mint a rétek dísze: elenyésztek, a füstben enyésztek el.
21. Kölcsön vesz a gonosz és nem fizet, de az igaz könyörül és adakozik.
22. Mert az ő áldottjai fogják bírni az országot, és az átkozottjai kiirtatnak.
23. Az Örökkévalótól szilárdíttattak meg a férfi léptei, és útját kedveli;
24. midőn elesik, nem hajíttatik el, mert az Örökkévaló támogatja kezét.
25. Fiatal voltam, meg is öregedtem, de nem láttam igazat elhagyatva és magzatját, a mint kenyeret koldul.
26. Egész nap könyörül és kölcsön ad, magzatja pedig áldásúl van.
27. Távozz a rossztól, tégy jót, hogy örökre megmaradj.
28. Mert az Örökkévaló szereti a jogot, s nem hagyja el jámborait; örökké megőriztetnek, míg a gonoszok magzatja kiirtatik.
29. Az igazak fogják bírni az országot és laknak mindétig rajta.
30. Igaznak szája bölcsességet szól, és nyelve jogosságot beszél;
31. Istenének tana szívében van, nem inognak meg lépései.
32. Leselkedik a gonosz az igazra, és arra tör, hogy megölje.
33. Az Örökkévaló nem hagyja meg kezében, s nem kárhoztatja el, midőn megitéltetik.
34. Remélj az Örökkévalóhoz, és őrizd meg útját; majd felmagasít, hogy bírjad az országot, a gonoszok kiírtását nézed.
35. Láttam egy gonoszt, erőszakost, s a ki terpeszkedett mint zöldelő honor fa:
36. elhaladtak arra, s íme nincsen; kerestem őt, de nem volt található.
37. Vigyázd meg a gáncstalant és nézd az egyeneset, mert van jövője a béke emberének.
38. De az elpártolók megsemmisíttettek egyaránt, a gonoszok jövője kiírtatott.
39. Az igazak segedelme pedig az Örökkévalótól van, erősségük ő a szorongatás idején.
40. Megsegítotte őket az Örökkévaló és megszabadította; megszabadítja a gonoszoktól és megvédi őket, mert benne kerestek menedéket.

38.

1. Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül.
2. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
3. Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
4. Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
5. Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
6. Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
7. Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
8. Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
9. Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
10. Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
11. Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
12. Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
13. ‘Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
14. De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
15. Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
16. Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
17. Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
18. Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
19. Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
20. De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
21. s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
22. Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem. -” Siess segítségemre, Uram, segedelmem!

39.

1. A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól.
2. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
3. Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
4. hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
5. Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
6. Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
7. Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
8. Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
9. Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
10. Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
11. Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
12. Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
13. Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
14. Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.

40.

1. A karmesternek. Dávidtól zsoltár.
2. Remélve reméltem az Örökkévalót, hozzám hajlott és hallgatta fohászomat;
3. felhozott engem pusztulás verméből, az iszapos sárból, sziklára állította lábamat, megszilárdította lépteimet.
4. És adott szájamba új éneket, dicsérő dalt Istenünknek: majd látják sokan és félnek és bíznak az Örökkévalóban.
5. Boldog a férfi, ki az Örökkévalót tette bizalmává és nem fordult a daczosokhoz és a hazugságra pártolókhoz.
6. Sokat tettél te Örökkévaló, én Istenem: csodáidat és gondolataidat érettünk, lehetetlen előtted fölsorolni; hirdetném, elmondanám – számosabbak, semhogy elbeszélhetném.
7. Vágóáldozatot és lisztáldozatot nem kivántál – füleket vájtál nekem – égő áldozatot és vétekáldozatot nem kértél.
8. akkor azt mondtam: Íme jöttem – könyvtekercsben elém van írva
9. megtenni akaratodat, Istenem, kivánom s tanításod belsőmben van.
10. Hirdettem igazságot nagy gyűlekezetben; íme ajkaimat nem tartóztatom; Örökkévaló, te tudod!
11. Igazságodat nem takartam el szívemben, hű voltodat és segedelmedet elmondtam, nem titkoltam el szeretetedet és hűségedet, nagy gyűlekezetnek.
12. Te, Örökkévaló, nem tartóztatod irgalmadat tőlem, szereteted és hűséged mindig óvnak engem.
13. Mert körülfogtak engem bajok, hogy számuk sincsen, útolértek engem bűneim s nem bírok látni; számosabbak lettek fejem hajszálainál, és szívem elhagyott.
14. Legyen akaratod, Örökkévaló, megmenteni engem; Örökkévaló, segitségemre siess!
15. Szégyenűljenek meg és gyalázásúl legyenek egyaránt, a kik leIkemre törnek, hogy elpusztítsák; hátráljanak meg és piruljanak el, a kik bajomat kivánják.
16. Iszonyodjanak el szégyenük miatt, kik nekem mondják: Hah, hah!
17. Örvendjenek és örűljenek benned mind a te keresőid, mondják mindig: nagy az Örökkévaló – a kik szeretik segedelmedet!
18. Én pedig szegény vagyok és szűkölködő, az Úr tudja be nekem; segítségem és szabadítóm vagy, Istenem ne késsél!

41.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Boldog az, ki ügyet vet a szegényre; bajnak napján megmenti őt. az Örökkévaló.
3. Az Örökkévaló megőrzi és élteti őt, úgy hogy boldognak mondják az országban -és ne add át ellenségei dühébe.
4. Az Örökkévalö támasztja őt a sínylődés ágyán, egész fekvőkelyét megforgattad betegségében.
5. Én azt .mondtam: kegyelmezz nekem, gyógyitsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
6. Ellenségeim rosszat mondanak rólam: mikor hal meg és vész el a neve?
7. És ha ki látogatni jön, hamisat beszél, szíve álnokságot gyűjt magába; kimegy az utczára, elmondja.
8. Egyaránt összesúgnak ellenem mind a gyűlölőim; kigondolják ellenem, a mi rossz nekem:
9. Pokoli dolog ömlik el rajta, és a hogy lefeküdt, nem fog többé fölkelni!
10. Meghitt emberem is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet eszi, sarkot emelt reám.
11. De te, Örökkévaló, kegyelmezz nekem és engedj fölkelnem, hadd fizessek meg nekik.
12. Ez által tudom meg, hogy kedved telik bennem, hogy nem riadoz felettem ellenségem.
13. Én pedig – gáncstalanságomban tartasz engem és magad elé állítottál örökre.
14. Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, öröktől örökké. Ámen és Ámen.

42.

1. A karmesternek. Oktató dal. Kórach fiaitól.
2. Mint szarvasünő, mely kiáltoz vizek medrei felé, úgy kiáltoz a lelkem te feléd, oh Isten.
3. Szomjuhozik lelkem Istenre, az élő Istenre; mikor mehetek el s jelenhetem meg Isten színe előtt?
4. Könnyem lett nekem kenyerem nappal és éjjel, mikor így szóltak hozzám egész nap: hol az Istened?
5. Ezekre hadd emlékezem és öntsem ki magamban lelkemet: midőn vonultam a tömeggel, ballagtam velük Isten házáig az ünneplő sokaságnak újjongás- és hálahangja közt.
6. Mit görnyedezel, én lelkem és zajongsz én bennem? Várakozzál Istenre, mert én fogom őt magasztalni arcza segitségeért.
7. Istenem! Bennem görnyedez a lelkem; azért gondolok reád a Jordán földjéről, a Chermfinokrúl, a kicsiny hegyről.
8. Vízár vízárnak szól zuhatagjaid morajánál – mind a hullámaid és habjaid átvonultak rajtam.
9. Nappal kirendeli az Örökkévaló az ő kegyelmét, éjjel pedig az ő éneke van én velem: imádság éltem Istenéhez.
10. Hadd mondom Istennek: szírtem, miért felejtettél el engem, miért járok elbúsultan ellenség nyomása alatt?
11. Gyilkolás lévén csontjaimban, gyaláztak engem ellenségeim, midőn így szóltak hozzám egész nap: hol az Istened?
12. Mit görnyedezel, én lelkem és mit zajongsz én bennem? Várakozzál Istenre, mert még fogom őt magasztalni, arczom segitségét és Istenemet.

43.

1. Jogot szerezz nekem, Isten és vidd ügyemet nem kegyes nemzet ellen; csalárdság és jogtalanság emberétől szabadíts meg engem.
2. Mert te vagy erősségem istene, mért vetettél el engem; mért járok elbúsultan ellenség nyomása alatt?
3. Küldd világosságodat és hűségedet, azok vezéreljenek engem, vigyenek el szent hegyedhez és hajlékaidhoz;
4. hadd mehessek be Isten oltárához, újjongó örömöm Istenéhez, hadd magasztallak téged hárfán, oh Isten, én Istenem!
5. Mit görnyedezel, én lelkem és mit zajongsz én bennem? Várakozzál Istenre, mert még fogom őt magasztalni, arczom segítségét és Istenemet.

44.

1. A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal.
2. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
3. Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
4. Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
5. Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
6. Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
7. Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
8. hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
9. Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
10. Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
11. hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
12. Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
13. Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
14. Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
15. Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
16. Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
17. gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
18. Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
19. Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
20. úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
21. Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
22. nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
23. Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
24. Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
25. Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
26. Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
27. Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!

45.

1. A karmesternek. A Liliomok szerint. Kórach fiaitól. Oktató dal. Szerelemnek éneke.
2. Szép beszédre buzdult a szívem; azt mondom én művem a királyé, nyelvem jártas írónak a tolla.
3. Szépségesebb vagy az ember fiainál, bájosság ömlik el ajkaidon; azért megáldott téged Isten örökre.
4. Kösd fel kardodat csípődre, oh vitéz, díszedet és ékességedet.
5. És ékességedben szökkenj föl, nyargalj az igazság ügyéért és a megalázott jogért, és tanítson téged félelmetes tettekre a te jobbod!
6. Nyilaid élesítvék – népek hullanak alád – szívébe a király ellenségeinek.
7. Trónod, az Istentől való, mindörökké tart, egyenesség pálczája a te királyi pálczád.
8. Szeretsz igazságot, és gyűlölsz gonoszaágot; azért fölkent téged Isten, a te Istened, vígság olajával a te társaid fölé.
9. Myrrha és áloé, kasszia mind a ruháid, elefántcsontos palotákból zeneszerekkel örvendeztettek téged.
10. Királyok lányai vannak drága nőid közt, ott áll a feleség jobbodon Ófir aranyában.
11. Halljad leány, lásd és hajlítsd füledet s felejtsd el népedet és atyádnak házát.
12. Majd megkivánja a király szépségedet, mert ő az urad, hódolj meg előtte.
13. Czór leánya te, ajándékkal hízelegnek neked a népnek gazdagjai.
14. Merő dicsőség a királyleány ott benn, aranyszövésű az öltözete.
15. Hímzett ruhákban vezetik oda a királynak; hajadonok mögötte, az ő társnői, vitetnek neked.
16. Oda vezetik őket öröm és újjongás közt, bemennek a király palotájába.
17. Őseid helyett lesznek majd fiaid, megteszed őket vezérekké az egész országban.
18. Hadd emlegetem nevedet minden nemzedékben meg nemzedékben; azért magasztalnak téged népek mindörökké.

46.

1. A karmesternek. Kórach fiaitól. Alámót szerint. Ének.
2. Isten nekünk menedék és erő, segítségül szorongatásokban igen megtalálható.
3. Azért nem félünk, midőn megváltozik a föld s midőn meginognak a hegyek, be a tengerek szívébe.
4. Zúgnak, forrnak vizei, rengenek a hegyek az ő fenségétől. Széla.
5. Folyam van: erei örvendeztetik Isten városát, a legfelsőnek szentséges lakait.
6. Isten van közepében, nem inog meg; megsegíti Isten, reggelre ha fordul.
7. Zúgtak nemzetek, inogtak királyságok; hallatta hangját, olvad a föld.
8. Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene. Széla.
9. Jertek, nézzétek meg az Örökkévaló cselekvéseit, a ki pusztításokat végzett a földön;
10. megszüntet háborúkat a föld végéig, íjjat tör össze, dárdát vág széllyel, szekereket éget el tűzben.
11. Hagyjatok föl és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten, magas vagyok a nemzetek közt, magas a földön!
12. Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene! Széla.

47.

1. A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár.
2. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!
3. Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.
4. Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.
5. Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.
6. Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.
7. Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!
8. Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.
9. Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.
10. Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

48.

1. Ének. Zsoltár Kórach fiaitól.
2. Nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, Istenünk városában, az ő szent hegyén.
3. Szép emelkedésű, az egész földnek öröme, Czión hegye — észak hátulján — nagy királynak a vára.
4. Kastélyaiban az Isten megismertette magát mentsvárnak.
5. Mert íme, a királyok összejöttek eltüntek egyetemben.
6. Ők láttak, akképen bámultak, megréműltek, elsiettek.
7. Reszketés fogta el őket ott, vajudás mint a szűlő nőt.
8. Keleti széllel összetörsz Tarsís-hajókat.
9. Ahogy hallottuk, úgy láttuk az Örökkévalónak, a seregek urának városában, Istenünk városában: Isten szilárdítsa azt meg örökre. Széla.
10. Elképzeltük, Isten, a te kegyedet benn a templomodban.
11. A milyen a neved Isten, olyan a dicséreted, a föld széléig; igazsággal teli a jobbod.
12. Örűl Czión hegye, újjonganak Jehúda lányai, itéleteid okából.
13. kerüljétek meg Cziónt, és járjátok körül, számláljátok meg tornyait.
14. Fordítsátok szíveteket bástyájára, lépdeljetek át kastélyain, azért hogy elbeszéljétek az utóbbi nemzedéknek.
15. Mert ez Isten, a mi Istenünk, mindörökké; ő vezérel minket holtiglan.

49.

1. A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár.
2. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
3. ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
4. Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
5. Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
6. Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
7. A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
8. testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
9. Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
10. hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
11. Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
12. Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
13. De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
14. Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
15. Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen.
16. Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla.
17. Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
18. mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
19. Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
20. odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
21. Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.

50.

1. Zsoltár Ászáftól.
Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.

2. Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –

3. jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
4. Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
5. Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
6. És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
7. Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
8. Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
9. nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
10. Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
11. ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
12. Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
13. Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
14. Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
15. és szólíts engem a szorongatá.s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
16. A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
17. Holott te gyűlölöd az ol~tatást s magad mögé dobtad szavaimat.
18. Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
19. Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
20. Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
21. Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
22. Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
23. A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!