Zsoltárok 051-070

51.

1. a karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Mikor odament Nátán próféta hozzá, a midőn bement volt Bát-Sébához.
3. Könyörülj rajtam, Istenem, kegyelmed szerint; irgalmad bősége szerint töröld el bűntetteimet.
4. Sokszorosan moss meg engem bűnömtől, és vétkemtől tisztíts meg.
5. Mert bűntetteimet tudom én, és vétkem előttem van mindig.
6. Egyedül ellened vétkeztem, a mi rossz a szemeidben, azt tettem; azért, hogy igaznak bizonyulj szóltadban, jogosnak itéltedben.
7. Lám, bűnben születtem, s vétekben fogant engem anyám.
8. Lám, igazat kivánsz a vesékben, s a bensőben bölcseséget tudatsz velem.
9. Tisztíts meg engem izsóppal, hogy tiszta legyek, moss meg, hogy hónál fehérebb legyek.
10. Hallass velem vígságot és örömet, újjongjanak a csontok, melyeket összezúztál.
11. Rejtsd el arczodat vétkeimtől s mind a bűneimet töröld el.
12. Tiszta szívet teremts nekem, Isten, és szilárd szell emet ujíts meg én bennem.
13. Ne vess el engem színed elöl, s szent szellemedet ne vedd el tőlem.
14. Add vissza nekem üdvöd vígságát, és készséges szellemmel támassz engem.
15. Hadd tanítsam az elpártolókat útjaidra, hogy a vétkesek hozzád megtérjenek.
16. Ments meg engem vérbűntől, Isten, segedelmem Istene; újjongjon a nyelvem igazságodon.
17. Uram, ajkaimat nyisd meg, hogy szájam hirdesse dicséretedet.
18. Mert nem kivánsz vágóáldozatot, hisz adnám; égőáldozatot nem kedvelsz.
19. Istennek vágóáldozatai: megtört lélek; megtört, zúzott szívet, oh Isten, nem vetsz meg.
20. Tégy jót Cziónnal kedvességedben, építsd fel Jeruzsálem falait;
21. akkor kivánsz majd igazsággal való vágóáldozatokat, égőáldozatot és egész áldozatot, akkor tulkok feljutnak oltárodra.

52.

1. A karmesternek. Oktató dal Dávidtól.
2. Mikor eljött az edómi Dóég s jelentette Sáulnak, és mondta neki: Dávid bement Achímélek házába.
3. Mit dicsekszel a rosszasággal, vitéz te? Isten szeretete egész nap tart.
4. Veszedelmet gondol ki a nyelved, akár köszörült borotva. te csalárdság cselekvője!
5. Szeretsz rosszat, inkább mint jót, hazugságot inkább mint igazságot beszélni. Széla.
6. Szeretsz minden ártalmas beszédet, csalárdságos nyelvet.
7. Le is ront téged az Isten mindétig, elvonszol és kiszakít téged a sátorból, és gyökerestől kitép az élők országából. Széla.
8. 0Majd látják az igazak és félnek, és ő fölötte nevetnek:
9. Íme a férfi, ki nem Istent teszí erősségének, hanem sok gazdagságában bízik, hatalmaskodik vágyában!
10. Én pedig olyan vagyok, mint a zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten szeretetében mindörökké.
11. Magasztallak örökké, hogy megcselekedted, és remélem nevedet, mert jóságos az jámboraidnak előtte.

53.

1. A karmesternek, Máchalát szerint. Oktató dal Dávidtól.
2. Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosan míveltek jogtalanságot, nincs ki jót tenne.
3. Isten az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, ki Istent keresi.
4. Mindnyája eltért, egyaránt megromlottak; nincs ki jót tenne, nincs egy sem.
5. Nemde megtudják a jogtalanságot cselekvők, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, Istent nem szólították.
6. Ott rettegve rettegtek meg, a hol nem volt rettegés; mert Isten szerteszórta az ellened táborzók csontjait, megszégyenítotted, mert Isten megvetette őket.
7. Vajha jönne Cziónból Izraél segítsége; mikor visszahozza Isten népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél!

54.

1. A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól.
2. Mikor eljöttek a Zífbeliek es mondták Sáulnak: Nemde Dávid nálunk rejtőzködik.
3. Isten, neveddel segíts engem s hatalmaddal szerezz nekem jogot!
4. Isten, halljad imámat, figyelj szájam beszédeire!
5. Mert idegenek támadtak ellenem és erőszakosak törtek lelkemre; nem tartották Istent maguk előtt. Széla.
6. Íme Isten segítőm nekem, az Úr az, ki lelkem támogatója.
7. Viszonozza a rosszat meglesőimnek igazságodért semmisítsd meg őket.
8. Készséggel hadd áldozok neked, magasztalom nevedet, Örökkévaló, mert jóságos;
9. mert minden szoron-gatásból megmentett engem, és ellenségeimet nézte szemem.

55.

1. A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól.
2. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
3. Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
4. az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
5. Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
6. félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
7. Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
8. íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
9. Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
10. Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
11. Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
12. Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
13. Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
14. hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
15. a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
16. Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben.
17. Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
18. Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
19. kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
20. Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
21. Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
22. Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
23. Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
24. Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.

56.

1. A karmesternek. Távoli néma galamb szerint. Dávidtól dal. Midőn elfogták őt a filiszteusok Gátban.
2. Kegyelmezz nekem, Isten, mert lihegett rám ember, egész nap szorít engem harczoló.
3. Lihegtek meglesőim egész nap, mert sokan küzdenek ellenem nagyfennen.
4. A mely napon félnem kell, én te benned bízom.
5. Isten által dicsérhetem igéjét, Istenben bízom, nem félek: mit tehet halandó nekem?
6. Egész nap bántják dolgaimat, ellenem vannak mind az ő gondolataik, rosszra.
7. Összesereglenek, kémlelnek, sarkaimat lesik ők, a midőn lelkemre törtek.
8. Jogtalanságért szabadulásuk legyen? Haragban döntsd le a népeket, Isten!
9. Bujdosásomat te megszámláltad, tedd könnyemet tömlődbe! Nemde könyvedben vannak!
10. Akkor hátra fordulnak ellenségeim. a mely napon felkiáltok; ezt tudom: hogy Isten mellettem van.
11. Isten által dicsérhetem az igét, az Örökkévaló által dicsérhetem az igét! ‘-
12. Istenben bizom, nem félek mit tehet ember nekem?
13. Rajtam, oh Isten, fogadalmaid, hálaáldozatokat fizetek neked;
14. mert megmentetted lelkemet a haláltól, nemde lábaimat is a taszítástól, hogy járhassak Isten előtt az élet világosságában.

57.

1. A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Midőn Sául elől a barlangba szökött.
2. Kegyelmezz nekem, Isten, kegyelmezz nekem, mert benned menedéket keresett a lelkem, és szárnyaid árnyékába menekülök, míg el nem vonul a veszedelem.
3. Felkiáltok Istenhez, a legfelsőhöz, Istenhez, ki végez felőlem.
4. Lenyúl az égből és megsegít – káromolt a reám lihegő, Széla – küldi Isten az ő szeretetét és igazságát.
5. Lelkem oroszlánok közt van, feküdnöm kell lángolók közt; emberfiak ők, kiknek fogai dárda és nyilak, és nyelvök éles kard.
6. Emelkedjél az egek fölé, Isten, az egész föld fölé dicsőségeddel!
7. Hálót készítottek lábaimnak, legörnyesztették lelkemet; vermet ástak előttem beléje estek. Széla.
8. Szilárd a szívem, oh Isten, szilárd a szívem, hadd énekelek, hadd zengek!
9. Ébredj, méltóságom; ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!
10. Magasztallak téged népek közt, Uram, zengek neked a nemzetek közt.
11. Mert nagy az egekig szereteted és a felhőkig igazságod.
12. Emelkedjél az egek fölé, oh Isten; az egész föld fölé dicsőségeddel.

58.

1. A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal.
2. Valóban némán beszéltek-e igazságot, egyenességgel itélitek az emberfiakat?
3. Sőt szívben jogtalanságokat cselekesztek, kezeitek erőszakát méritek az országban.
4. Elvetemedtek a gonoszok anyaméhtől fogva, eltévelyedtek születéstől fogva a hazugságot beszélők.
5. Mérgük van, olyanféle mint a kígyó mérge, mint a siket viperáé, mely bedugja fülét,
6. hogy meg ne hallja hangját a sugdosóknak, kiokult igézőnek igézését.
7. Isten, rombold le fogaikat szájukban, a fiatal oroszlánok zápfogait rontsd le, Örökkévaló!
8. Olvadjanak el, mint a vizek, melyek szétfolynak – nyilait úgy feszitse, mintha letörnének! –
9. mint a csiga, mely olvadva mászik, mint koraszülött, mint vakondok, melyek napot nem láttak.
10. Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mintegy nyersen, mintegy haragban elviszi a vihar.
11. Örül az igaz, mert megtorlást látott, lábait füröszti a gonoszok vérében.
12. Majd így szól az ember: Bizony van gyümölcs az igaz számára, bizony van Isten, a ki bíró a földön.

59.

1. A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Mikor Sául oda küldött és őrizték a házát, hogy megöljék.
2. Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, támadóimtól ótalmazz engem!
3. Ments meg a jogtalanságot cselekvőktől, és a vérontás embereitől segíts meg!
4. Mert íme lestek lelkemre, összesereglenek ellenem erősek; se bűntettem, se vétkem nincsen, oh Örökkévaló!
5. Bűnöm nélkül sürögnek és készülődnek; serkenj elibém és lásd!
6. És te, oh Örökkévaló, Isten, seregek ura, Izraél Istene, ébredj, megbüntetni mind a nemzeteket, ne kegyelmezz mind a jogtalan hűtelenkedőknek! Széla.
7. Estére visszatérnek, mordúlnak, mint az eb, s körüljárják a várost.
8. Íme, szót bugyogtatnak szájukkal, kardok az ajkaikon, mert ki hallja!
9. Te pedig, Örökkévaló, nevetsz,rajtuk, gúnyolódol mind a nemzeteken.
10. Erőm! Te rád hadd várok, mert Isten a mentsváram.
11. Szeretetem Istene elémbe jön, Isten néznem engedi meglesőimet.
12. Ne öld meg őket, nehogy elfelejtse népem, bujdostasd őket hatalmaddal, és döntsd le őket, oh paizsunk, Uram.
13. Szájuk vétke, ajkuk szava által fogassanak meg gőgjükben, az esküdözés miatt és hazudozás miatt, melyeket mondogatnak.
14. Semmísítsd meg hévvel, semmisítsd, hogy ne legyenek; és megtudják, hogy Isten uralkodik Jákóbon a föld végeig. Széla.
15. S visszatérnek estére, mordúlnak mint az eb, s hörüljárják a vá.rost.
16. Ők bujdosnak eledel után, ha nem laknak jól, úgy kell meghálniok.
17. Én pedig énekelem erődet, és újjongok reggelre szereteteden; mert mentsvárul voltál nekem s menedékem, a mely napon megszorultam.
18. Erőm, rólad hadd zengek mert Isten az én mentsváram, szeretetem Istene.

60.

1. A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra.
2. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert.
3. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket! Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.
4. Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.
5. Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.
6. Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
7. Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
8. Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.
9. Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!
10. Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?
11. Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!
12. Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.
13. Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.

61.

1. A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól.
2. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!
3. A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.
4. Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.
5. Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.
6. Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra,, megadod neved tisztelőinek örökségét. ‘
7. Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!
8. Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!
9. Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

62.

1. A karmesternek. Jedútún számára. Zsoltár Dávidtól.
2. Bizony, Isten iránt légy csendben, lelkem; tőle van a segítségem.
3. Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom nagyot.
4. Meddig rohantok egy férfira — gyilkolnátok őt mindnyájan, – mint egy dűlő falra, betaszított kerítésre?
5. Bizony, fenségéről őt letaszítani határozták, hazugságot kedvelnek: kiki szájával áldanak, de belsejükben átkoznak. Széla.
6. Bizony, Istenre csendben várj, lelkem, mert tőle van reményem.
7. Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom.
8. Istennél van üdvöm és dicsőségem, erős sziklám, menedékem Istenben van.
9. Bízzatok benne minden időben, oh nép, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten menedék nékünk! Széla.
10. Bizony, lehelet az ember fiai, hazugság a férfi fiai; felkerülvén a mérlegre, ők leheletnél könnyebbek egyaránt.
11. Ne bízzatok a zsarolásban s rablottal ne hivalkodjatok; vagyon midőn virul, szívet ne fordítsatok rá.
12. Egyet beszélt Isten, kettő az, mit hallottam: hogy Istené az erő.
13. És tied, Uram, a szeretet, te fizetsz kinek-hinek cselekedete szerint.

63.

1. Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt.
2. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.
3. Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.
4. Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.
5. Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.
6. Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.
7. Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.
8. Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.
9. Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.
10. Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.
11. A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.
12. A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája..

64.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.
3. Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:
4. a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe.szítotték nyilukat, a keserű szót,
5. hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.
6. Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?
7. Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.
8. Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.
9. Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.
10. S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.
11. Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.

65.

1. A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Ének.
2. Hozzád illő a dicsérő dal, oh Isten, Cziónban, és neked fizettessék a fogadalom!
3. Meghallója az imának, te eléd járul minden halandó.
4. A bűnök dolgai elhatalmasodtak rajtam; bűntetteinket, te bocsásd meg azokat!
5. Boldog, a kit megválasztasz és közeledni engedsz, hogy lakozzék udvaraidban! Hadd lakjunk jól javával házadnak, szent templomodnak!
6. Félelmetes dolgokkal igazságban hallgass meg minket, üdvünk Istene, bizodalma mind a föld végeinek és a távoli tengernek;
7. a ki megszilárdítja a hegyeket erejével, felövezkedve hatalommal,
8. lecsillapítja tengerek zajongását, hullámaik zajongását és nemzetek zúgását.
9. S megfélemedtek a végek lakói jeleidtől, reggel és est keletjeit megujjongtatod.
10. Gondoltál tt földre és megáztattad, bőven meggazdagítod, Isten patakjából, mely vizzel teli; elkészíted gabnájukat, mert így készíted őt elő:
11. barázdáit öntözve, lelapítva göröngyeit, záporesővel megpuhítod, megáldod növényzetét.
12. Megkoronázod az esztendőt jóságoddal, és ösvényeid zsiradéktól csurognak.
13. Csurognak a puszta tanyái s ujjongással övezkednek a halmok;
14. öltöttek juhokat a rétek és a völgyek gabonába burkolóznak, riadoznak meg énekelnek!

66.

1. A karmesternek. Ének. Zsoltár.
Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
2. zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
3. mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
4. Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
5. Jertek és lássátok `az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
6. Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
7. Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
8. Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
9. a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
10. Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak. ”
11. Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
12. nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
13. Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
14. a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
15. Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
16. Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
17. Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
18. Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
19. Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
20. Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.

67.

1. A karmesternek. A hárfajátékon. Zsoltár. Ének.
2. Isten kegyelmezzen nekünk és áldjon meg minket, arczát felénk világíttassa. Széla.
3. Hogy megismerjék a földön utadat, mind a nemzetek között segítségedet.
4. Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak a népek mindannyian.
5. Örüljenek és ujjongjanak a nemzetek, mert egyenességgel itéled a népeket s a nemzeteket a földön vezérled. Széla.
6. Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak téged a népek mindannyian.
7. A föld megadta termését; áldjon meg bennünket Isten, a mi Istenünk,
8. áldjon meg minket Isten és féljék őt mind a föld végei.

68.

1. A karmesternek. Dávidtól. Zsoltár. Ének.
2. Keljen föl Isten, szélyedjenek el ellenei és futamodjanak meg gyűlölői előle.
3. Mint elhajtatik füst, hajtsad el őket; mint elolvad viasz tűz elől, veszszenek el a gonoszok Isten elől!
4. De az igazak örüljenek, vigadjanak Isten előtt, örvendjenek örömmel!
5. Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét; töltsetek föl utat, a pusztaságokon hajtónak – Jáh a neve – és vigadjatok előtte!
6. Árváknak atyja s özvegyeknek birája Isten, az ő szent hajlékában;
7. Isten magánosokat letelepít a házban, foglyokat kivezet boldogulásra; ámde pártütők sivár földön laknak.
8. Isten! mikor elindultál néped előtt, mihor lépdeltél a sivatagon – Széla –
9. a föld megrendült, az egek is csepegtek Isten előtt, ez a Színáj Isten, Izraél Istene előtt.
10. Esőt bőviben permeteztetsz, Isten; birtokodat, a lankadtat, te szilárdítod meg.
11. Csapatod letelepedett benne, elkészíted azt jóságodban a szegénynek, oh Isten.
12. Az Úr szózatot ad, a hirhozók nagy seregben vannak:
13. Seregek királyai bolyongnak, bolyongnak, s a háznak aszszonya osztja a zsákmányt.
14. Avagy feküdnétek az aklok között? Galambnak szárnyai ezüsttel borítvák és szárnytollai zöldes aranynyal.
15. Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, hófehéres volt a Czalmónon.
16. Isten hegye a Básán hegye, kúpozatos hegy a Básán hegye.
17. Miért sandítotok, kúpozatos hegyek ti, a hegyre, melyet Isten megkívánt székhelyéül? Lakni is fogja az Örökkévaló mindétig.
18. Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben!
19. Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot., vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél.
20. Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla.
21. Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból.
22. Bizony, Isten ősszezúzza ellenségei fejét, hajas fejetetejét a bűneiben járónak.
23. Szólt az Úr: Básánból hozom vissza., visszahozom a tenger mélységeiből:
24. azért hogy vérbe mártsad lábadat, ebeid nyelvének az ellenségekben legyen része.
25. Látták járataidat, Isten, Istenemnek, királyomnak járatait a szentélyben.
26. Elől mentek énekesek, azután hárfások, dobverő leányzók közepette.
27. Gyülekezetekben áldjátok Istent, az Urat, Izraél forrásából valók ti!
28. Ott van Benjámin, a legifjabbik, vezetőjük, Jehúda nagyjai, néptömegükkel, Zebúlún nagyjai, Naftáli nagyjai.
29. Elrendelte Istened hatalmadat – hatalmas légy, oh Isten, a ki ezt művelted értünk,
30. templomodból Jeruzsálem fölött! Neked visznek királyok ajándékot.
31. Dorgáld meg a nádasnak vadját, bikák csordáját népek borjai közt, az ezüst rudakon tipródót, szétszórva a karczokat kedvelő népeket.
32. Eljönnek főurak Egyiptomból, Kús sietve terjeszti kezeit Istenhez.
33. Királyságai a földnek, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak- Széla-,
34. annak a ki hajt az ősrégi egek egein; íme hallatja hangját, hatalmas hangot.
35. adjatok hatalmat Istennek! Izraélen van fensége és hatalma a felhőkben.
36. Félelmetes az Isten a te szentélyeidből; Izraél Istene, ő ad hatalmat és erősödést a népnek. Áldva legyen Isten .’

69.

1. A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól.
2. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
3. Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
4. Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
5. Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
6. Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
7. Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
8. Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
9. elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
10. Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
11. Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
12. öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
13. Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
14. De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
15. Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
16. Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
17. Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
18. S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
19. Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
20. Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
21. Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
22. Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
23. Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
24. Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
25. Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
26. Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
27. Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
28. Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
29. Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
30. Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
31. Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
32. az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
33. Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
34. Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
35. Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
36. mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
37. és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.

70.

1. A karmesternek. Dávidtól. Emlékeztetésül.
2. Isten, megmentésemre, Örökkévaló, segítségemre siess!
3. Szégyenűljenek meg és gyalázásúl legyenek, a kik lelkemre törnek; hátráljanak meg és piruljanak el, a kik bajomat kívánják.
4. Forduljanak vissza szégyenük miatt, kik azt mondják: Hah, hah!
5. Örvendjenek és örüljenek mind a te keresőid, és mondják mindig: nagy az Isten! a kik szeretik segítségedet!
6. Én pedig szegény vagyok és szűkölködő, Isten siess felém; segítségem és szabadítóm vagy, Örökkévaló, ne késsél!