Zsoltárok 071-089

71.

1. Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenűlnöm soha!
2. Igazságoddal ments meg és szabadíts meg engem, hajlítsd hozzám füledet és segíts meg!
3. Légy nekem menedék sziklájává, hogy bemehessek mindig: rendeld segitésemre, mert szirtem és váram vagy.
4. Istenem, szabadíts ki engem gonosznak kezéből, jogtalankodónak és erőszakoskodónak markából.
5. Mert te vagy reményem; az Úr, az Örökkévaló bizodalmam ifjúkoromtól fogva.
6. Te reád támaszkodtam születéstől fogva, anyám méhéből te vontál ki, rólad szól dícsérődalom mindig.
7. Mintegy csodája lettem sokaknak, de te vagy erős menedékem.
8. Teljék meg szájam dicséreteddel, egész nap dicsőségeddel.
9. Ne dobj el engem vénség idején; midőn fogytán van erőm, ne hagyj el engem.
10. Mert szóltak rólam ellenségeim, és lelkem meglesői tanácskoztak együtt,
11. mondván: Isten elhagyta őt, üldözzétek és fogjátok meg, mert nincs megmentő!
12. Isten, ne távozzál tőlem, Istenem, segítségemre siess.
13. Szégyenűljenek meg, fogyjanak meg lelkem vádlói, gyalázat és szégyen burkolja őket, a kik bajomat keresik.
14. Én pedig mindig várakozom, hogy megtoldhassam minden dicséretedet.
15. Szájam elbeszéli igazságodat, egész nap segedelmedet, mert számát sem tudom.
16. Bemegyek az Úrnak, az Örökkévalónak hatalmas tetteivel, említem igazságodat, egyedül a tiedet.
17. Isten, megtanítottál ifjúkoromtól fogva, egész eddig hirdetem csodás tetteidet.
18. De öregségig és vénségig se hagyj el, Isten, miglen hirdetem karodat a nemzedéknek, mind a jövendőknek a te hatalmadat.
19. Hisz igazságod, Isten, a magas égig ér; a ki nagyokat miveltél, Isten, ki olyan mint te?
20. A ki láttattál velem sok szorongatást és veszedelmeket, újra éltess engem, és a föld mélységeiből újra hozz föl engem!
21. Növeljed nagyságomat és fordulj, hogy megvigasztalj.
22. Én is magasztallak majd lantszerrel hűségedért, Istenem; zengek neked hárfán, oh Izraél szentje.
23. Ujjonganak ajkaim, mert zenghetek neked, meg a lelkem, melyet kiváltottál.
24. Nyelvem is egész nap elrebegi igazságodat; mert megszégyenültek, mert elpirultak, kik bajomat keresik.!

72.

1. Salamontól.
Isten, itéleteidet add a királynak és igazságodat a király fiának;
2. itélje népedet igazsággal és szegényeidet jog szerint.
3. Teremjenek a hegyek békét a népnek és a halmok igazságot.
4. Jogot szerezzen a nép szegényeinek, segítsen a szükölködő fiainak és zúzza szét a fosztogatót.
5. Féljenek téged, a meddig nap van, s a míg hold lesz, nemzedéken, nemzedékeken át.
6. Szálljon le, mint eső a kaszáló rétre, mint zápor, mely áztatja a földet.
7. Viruljon napjaiban az igaz, és bőviben legyen béke a hold enyésztéig.
8. És uralkodjék tengertől tengerig s a folyamtól a föld végéig.
9. Előtte térdeljenek a pusztalakók, és ellenségei port nyaldossanak.
10. Tarsís és a szigetek királyai ajándékkal adózzanak, Sebá és Szebá királyai adót mutatnak be.
11. És leborúlnak előtte mind a királyok, mind a nemzetek szolgálják őt.
12. Mert megmenti a szűkölködőt, ki esedezik és a szegényt, meg azt, kinek nincsen segítője;
13. szánakozik ügyefogyottan és szűkölködőn és a szűkölködők lelkeit megsegíti;
14. elnyomástól és erőszaktól megváltja lelküket, és drága az ő vérük szemeiben.
15. Majd föléled s ad neki Sebá aranyából; imádkozik érte mindig, egész nap áldja őt.
16. Legyen gabonának bősége az országban a hegyek esúcsán, rengjen mint a Libánon a termése és virágozzanak ki a városból, mint a földnek füve.
17. Legyen neve örökre, a míg nap lesz, aarjadozzék never és áldják magukat vele, mind a nemzetek boldognak mondják!
18. Áldva legyen az Örökkévaló, az Isten, lzraél Istene, ki egyedül müvel csodás tetteket!
19. És áldva legyen dicsőséges neve örökre és teljék meg dicsőségével az egész föld! Ámen és Ámen!
20. Vége Dávid, Jísaj fia imáinak.

73. 

1. Zsoltár Ászáftól.
Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
2. Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
3. Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
4. Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
5. Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
6. Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
7. Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
8. Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
9. az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
10. Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
11. és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
12. Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
13. Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
14. de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
15. Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
16. Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
17. míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
18. Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
19. Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
20. Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
21. Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
22. oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
23. De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
24. tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
25. Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
26. Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
27. Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
28. Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.

74.

1. Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2. Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3. Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4. Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5. Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6. s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7. Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8. Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9. Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10. Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11. Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12. Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13. Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14. te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15. te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16. Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17. te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18. Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19. Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20. Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21. Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22. Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23. Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!

75.

1. A karmesternek. Ne ronts szerint. Zsoltár Ászáftól. Ének.
2. Hálát adtunk neked, Isten, hálát adtunk; hisz közel a neved: elbeszélték csodatotteidet.
3. Midőn kitűzöm a határidcít, én egyenességgel itélek.
4. Megbomlanak a föld és minden lakói, én megszilárdítottam oszlopait. Széla.
5. Mondtam a kevélykedőknek: ne kevélykedjetek és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat;
6. ne emeljétek a magasba szarvatekat, ne beszéljetek nyakasan daczosat!
7. Mert nem keletről és nyugotról, se nem puszta felől van emelkedés;
8. hanem Isten a bíró: ezt leslázza és amazt fölemeli.
9. Mert serleg van az Örökkévaló kezében és habzik a bor – telve itallal s abból csurgat: bizony a seprűjét szívják, iszszák mind a föld gonoszai.
10. De én örökké hirdetem; hadd zengek Jákób Tstenének.
11. És a gonoszok szarvait mind levágom, emelkedjenek az igaznak szarui.

76.

1. A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Ászáftól. Ének.
2. Ismeretes az Isten Jehúdában, Izraélben nagy a neve.
3. Sálémben van az ő sátora és hajléka Cziónban.
4. Ott törte össze az íj villámait, paizsot és kardot és a barczot. Széla.
5. Tündöklő vagy, hatalmas, a ragadmány hegyei felől.
6. Kifosztattak az erős szivűek, szendergik álmukat, és nem találták kezüket mind a had emberei.
7. Dorgálásodtól, Jákób Istene, mélyen alszik mind a szekérhad, mind a ló.
8. Te félelmetes vagy, s ki állhat meg előtted, mihelyt haragszol!
9. Az égből hallattál itéletet, a föld megfélemlett és lecsendesedett,
10. midőn fölkelt Isten a törvényre, hogy megsegítse mind a föld alázatosait. Széla.
11. Mert az emberek dühe magasztal téged, midőn maradékuk dühösségbe övezkedik.
12. Tegyetek fogadást és fizessétek meg az Örökkévalónak, a ti Istenteknek; mind a körülőtte levők vigyenek ajándékot a félelmesnek,
13. a ki leszeli a fe,jedelmek indulatát, félelmetes a föld királyainak.

77.

1. a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár.
2. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
3. Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed
meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
4. Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
5. Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
6. Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
7. Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
8. Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
9. Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
10. Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
11. Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
12. Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
13. elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
14. Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
15. Te vagy az Isten, ki csodát mivel, tudattad a népek közt erődet.
16. Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
17. Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
18. Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
19. hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
20. Tengeren át volt utad és ösvényed
nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.

78.

1. Oktató dal. Ászáftól.
Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
2. Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
3. Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
4. nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
5. Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
6. azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
7. hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
8. s ne lesyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
9. Efraim fiai, fegyverkezett ijászok, megfordultak a karcznak napján.
10. Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
11. elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
12. Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
13. Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképen a vizeket.
14. Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
15. Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
16. fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
17. De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
18. Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
19. Isten ellen beszéltek, mondták: Bir-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
20. Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
21. Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
22. mert nem hittek Istenben és nem biztak segítségében.
23. Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyította,
24. hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
25. menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
26. Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
27. hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
28. leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
29. Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
30. El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
31. és Isten haragja ellenök fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
32. Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
33. így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
34. Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
35. megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
36. És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
37. de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
38. De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
39. Meg, emlékezett, hogy bus ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
40. Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
41. Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
42. nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
43. hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
44. Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
45. Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
46. A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
47. Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
48. Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
49. Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
50. Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelköket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
51. megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
52. Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
53. vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
54. Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
55. Kiűzött előlök nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
56. De megkisértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, íránt és bízonyságaít nem őrízték meg.
57. Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordúltak, mint a csalfa íj.
58. Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
59. Hallotta Isten és fölháboro-dott és megvetette nagyon Izraélt.
60. Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, a hol emberek közt lakozott.
61. Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
62. Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
63. Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
64. Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
65. Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
66. s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
67. De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
68. hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
69. És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
70. S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
71. szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
72. legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.

79.

1. Zsoltár Ászáftól.
Isten, birtokodba behatoltak nemzetek, megtisztátalanították szent templomodat,
romhalmazzá tették Jeruzsálemet.
2. Odaadták szolgáid hulláját eledelül az ég madarának, jámboraid húsát a föld vadjának.
3. Viz gyanánt ontották vérüket Jeruzsálemnek körülőtte s nem temetett senki.
4. Gyalázottá lettünk szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülőttünk levőknek.
5. Meddig, Örökkévaló, haragszol mindétig, ég mint a tűz buzgalmad?
6. Öntsd ki hevedet a népekre, melyek téged nem ismernek, s a királyságokra, melyek nevedet nem szólítják;
7. mert megették Jákóbot és hajlékát elpusztították.
8. Ne emlékezzél rovásunkra az elődök bűneiről, gyorsan elénkbe jőjjön irgalmad, mert megfogytunk nagyon.
9. Segíts minket, üdvünk Istene, neved dicsőségének dolgáért; ments meg és bocsásd meg vétkeinket neved kedvéért!
10. Miért mondják a nemzetek: hol az Istenük? Legyen tudomásul a nemzetek közt, szemeink láttára, szolgáid kiontott vérének megtorlása!
11. Jusson eléd a foglyok nyögése! Karod nagysága szerint tartsd fönn a halálnak fiait!
12. És térítsd meg szomszédainknak hétszeresen az ő ölükbe gyalázásukat, melylyel téged gyaláztak, Uram!
13. Mi pedig, a te néped s legelőd juhai, hálát adunk neked örökké, nemzedékre meg nemzedékre beszéljük el dicséretedet!

80.

1. A karmesternek. Liliomok szerint. Tanuság Ászáftól. Zsoltár.
2. Izraél pásztora, figyelj, a ki mint juhokat vezeted Józsefet, kérubok fölött trónoló, tündökölj fel!
3. Efraim, Benjamin és Menasse előtt serkentsd fel hatalmadat és jer segitségül nekünk!
4. Isten, állíts helyre minket, s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
5. Örökkévaló, Isten, seregek ura, meddig füstöl haragod néped imádsága mellett?
6. Adtál enniök könnyet kenyérül, itattad őket könnyekkel mércze számra.
7. Viszálylyá tettél minket szomszédainknak, s ellenségeink gúnyolódnak.
8. Isten, seregek ura, állíts helyre minket s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
9. Szőlőtőt szakítottál ki Egyiptomból, elűztél nemzeteket és azt elültetted.
10. Helyet készítettél előtte, meggyökereztette gyökereit és megtöltötte az országot.
11. Hegyek boríttattak be árnyékától s ágai akár Isten czédrusai.
12. Tengerig eresztette indáit s a folyamig hajtásait.
13. Miért törted át keritéseit, úgy hogy leszedik mind az útonjárók;
14. lerágja vadkan az erdőből, s mi a mezőn sürög, lelegeli?
15. Isten, seregek ura, fordúlj, kérlek, tekints le az égből és lásd és gondolj rá erre a szőlőtőre,
16. s ótalmazd azt, a mit jobbod ültetett, s a csemetét, melyet erőssé neveltél magadnak.
17. Meg van égetve tűztől, le van vagdalva; arczod dorgálásától veszszenek el!
18. Legyen kezed jobbodnak embere fölött, az emberfia fölött, kit erőssé neveltél magadnak.
19. S mi nem térünk el tőled, éltess minket, hogy nevedet szólítsuk.
20. Örökkévaló, Isten, seregek ura, állíts helyre minket, világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!

81.

1. A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól.
2. Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!
3. Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!
4. Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.
5. Mert törvény az Izraél számára, rendelete Jákób Istenének;
6. bizonyságúl tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.
7. Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.
8. A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.
9. Halljad népem, hadd intselek téged, Izraél, bár hallgatnál rám.
10. Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.
11. Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, a ki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.
12. De népem nem hallgatott szavamra, s Izraél nem engedett nekem.
13. Magukra bocsátottam tehát szívük makacságában, járjanak saját tanácsaik szerint.
14. Vajha népem hallgatna reám, Izraél utaim szerint járna:
15. rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;
16. az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.
17. Ennie adott buza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.

82.

1. Zsoltár Ászáftól.
Isten ott áll isteni gyülekezetben, istenek közepette itél:
2. Meddig itéltek jogtalanul s a gonoszok személyét tekintitek? Széla.
3. Szerezzetek jogot ügyefogyottnak és árvának, nyomorút és szegényt mentsetek föl;
4. szabadítsatok meg ügyefogyottat és szükölködőt, a gonoszok kezéből mentsétek meg!
5. Nem tudnak és nem értenek, sötétségben járnak, meginognak mind a föld alapjai!
6. Én azt mondtam: istenek vagytok, a Legfelsőnek fiai mindnyájatok.
7. Ámde mint emberek haltok meg s mint a nagyok egyike estek el.
8. Kelj föl, Isten, itéld a földet! Mert te vagy birtokosa mind a nemzeteknek.

83.

1. Ének, zsoltár Ászáftól.
2. Isten, ne legyen nyugtod, ne hallgass s ne légy csendes, Isten!
3. Mert ime ellenségeid zúgnak és gyűlölőid fölemelték fejöket.
4. Néped ellen ravaszúl tanakodnak és tanácskoznak ótalmazottjaid ellen.
5. Azt mondták: jertek, semmisítsük meg őket a nemzetek sorából, hogy többé ne említtessék Izraél neve!
6. Mert egy szivvel tanácskoztak egyaránt, ellened szövetséget kötnek:
7. Edóm sátrai, meg az ismaeliták, Móáb és a hágáriak,
8. Gebál és Ammón és Amálék, Peléset Czórnak lakóival együtt.
9. Assúr is csatlakozott hozzájuk, karjukká lettek Lót fiainak. Széla.
10. Tégy velük mint Midjánnal, mint Szíszerával, mint Jábinnal Kisón patakjánál!
11. Megsemmisültek Endórban, trágyájává lettek a földnek.
12. Tedd őket, nemeseiket, olyanokká mint Órébet és Zeébet, és mint Zébachot és Czalmunnát mind a fejedelmeiket.
13. A kik azt mondták: foglaljuk el magunknak Isten hajlékait!
14. Istenem, tedd őket olyanokká mint a porforgatagot, mint a tarlót a szél előtt!
15. Mint tűz, mely erdőt éget, és mint a láng, mely föllobbant hegyeket.
16. Úgy üldözd őket viharoddal, és szélvészeddel rémítsd el.
17. Töltsd el arczukat szégyennel, hogy keressék nevedet, oh Örökkévaló!
18. szégyenűljenek meg és rémüljenek el örökké, piruljanak és veszszenek el!
19. S tudják meg, hogy te, meg neved, oh Örökkévaló egyedül vagy, a legfelső az egész föld fölött.

84.

1. A karmesternek, a Gittitre. Kórach fiaitól. Zsoltár.
2. Mi kedvesek a te lakaid, Örökkévaló, seregek ura!
3. Vágyódott és epedt is a lelkem az Örökkévaló udvarai után; szívem s húsom ujjonganak az élő Isten felé.
4. A madár is talált házat és a fecske fészket magának, a hová fiókáit tette, a te oltáraid mellett, oh Örökkévaló, seregek ura, én királyom és Istenem.
5. Boldogok, kik házadat lakják, egyre dicsérnek téged. Széla.
6. Boldog az ember, kinek benned van az ereje, kiknek útjaid vannak szívükben;
7. kik átvonulnak a sírás völgyén, forrássá teszik azt, áldásba is burkolja a tavaszi eső.
8. Haladnak erőről erőre, megjelennek Isten előtt Cziónban.
9. Örökkévaló, Isten, seregek Ura, halljad imádságomat, figyelj, Jákób Istene! Széla.
10. Mi paizsunk, lásd, oh Isten és tekintsd fölkentednek arczát.
11. Mert jobb egy nap udvaraidban ezernél, inkább választom a küszöbön időzni Istenem házában semmint lakni gonoszságnak sátraiban.
12. Mert nap és paizs az Örökkévaló, az Isten; kegyet és dicsőséget ád az Örökkévaló — nem vonja meg a jót a gáncstalanúl járóknak.
13. Örökkévaló, seregek Ura, boldog az ember, ki benned bízik!

85.

1. A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár.
2. Kedvelted, Örökkévaló, országodat, visszahoztad Jákób foglyait,
3. megbocsátottad néped bűnét, eltakartad minden vétküket. Széla.
4. Visszavontad egész indulatodat, elfordítottad föllobbant haragodat.
5. Térj vissza hozzánk, üdvünk Istene, és oszlasd el boszuságodat ellenünk.
6. Örökké haragszol-e reánk, elhúzod haragodat nemzedékig meg nemzedékig?
7. Nemde te újra fölélesztesz majd minket, hogy néped örüljön benned!
8. Engedd látnunk, Örökkévaló, szeretetedet, és üdvödet add nekünk!
9. Hadd hallom, mit beszél az Isten, az Örökkévaló, midőn békét beszél népéhez és jámboraihoz, csak balgaságba ne essenek vissza.
10. Bizony közel van tisztelőihez az ő üdve, hogy dicsőség lakozzék országunkban.
11. Szeretet és hűség találkoztak, igazság és béke csókolóztak;
12. hűség a földből sarjad, igazság az égből tekint le.
13. Az Örökkévaló is adja a jót és országunk megadja termését.
14. Igazság járjon előtte s útnak ereszsze lépteit.

86.

1. Ima Dávidtól.
Hajlítsd, oh Örökkévaló, füledet, hallgass meg, mert szegény és szűkölködő vagyok.
2. Őrizd meg lelkemet, mert jámbor vagyok; segítsd meg szolgádat, te oh Istenem, azt a ki benned bízik.
3. Kegyelmezz meg nekem, Uram, mert hozzád kiáltok föl egész nap.
4. Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád, Uram, viszem lelkemet.
5. Mert te, Uram, jóságos vagy és bűnbocsátó, bőséges a szeretetben mindazok iránt, kik téged hívnak.
6. Figyelj, Örökkévaló, imádságomra, s figyelmezz könyörgéseim szavára.
7. Szorultságom napján hívlak, mert meghallgatsz engem.
8. Nincs olyan mint te az istenek közt, Uram, és semmi olyan mint a műveid.
9. Mind a nemzetek, melyeket alkottál, majd jönnek és leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek;
10. mert nagy vagy és csodákat mívelő te, oh Isten, egyedül.
11. Igazits engem, Örökkévaló, útadra, hogy járjak igazságodban, egyesítsd szívemet, hogy félje nevedet.
12. Hadd magasztallak Uram, Istenem, egész szivemmel és hadd tisztelem nevedet örökké;
13. mert szereteted nagy én rajtam, és kimentetted lelkemet a mélységes alvilágból.
14. Isten, kevélyek támadtak ellenem és erőszakosok csapatja tört lelkemre, és téged nem tartottak szemük előtt.
15. De te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszantűrő és bőséges a szeretetben és igazságban.
16. Fordulj felém és kegyelmezz nekem, add erődet a te szolgádnak és segíts szolgálód fiának.
17. Tégy rajtam jelt, a jóra, hogy lássák gyűlölőim és szégyenűljenek meg, hogy te, Örökkévaló, megsegítettél és megvigasztaltál engem.

87.

1. Kórach fiaitól. Zsoltár, ének.
Alapítását szent hegyeken
2. szereti az Örökkévaló, Czión kapuit, Jákób minden hajlékai fölött.
3. Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa te! Széla.
4. Megemlítem Ráhábot és Bábelt ismerőiműl; íme Peléset meg Czór Kússal együtt: ez született ott!
5. Cziónról pedig mondják Ember meg ember született benne – és ő, a Legfelső, szilárdítsa meg!
6. Az Örökkévaló számlálgatja, mikor beirja a népeket: ez született ott! Széla.
7. Énekesek meg fuvolások – mind a forrásaim te benned vannak!

88.

1. Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre.
Oktató dal az ezráchi Hémántól.
2. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel te előtted;
3. jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
4. Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért.
5. Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
6. a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
7. Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
8. Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
9. Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
10. Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
11. A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
12. Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
13. Ismerik-e a sötét~égben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
14. Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
15. Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
16. Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
17. Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
18. Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
19. Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.

89.

1. Oktató dal az ezráchi Étántól.
2. Az Örökkévaló kegyeit hadd éneklem örökké, nemzedékre meg nemzedékre szájammal tudatom hűségedet.
3. Mert mondom: Örökre fölépül a kegy, az egekben ott szilárdítod meg hűségedet.
4. Szövetséget kötöttem kiválasztottammal, megesküdtem Dávid szolgámnak:
5. mindörökre megszilárdítom magzatodat, fölépítem trónodat nemzedékre meg nemzedékre. Széla.
6. És magasztalják az egek csodádat, Örökkévaló, hűségedet is a szentek gyülekezetében.
7. Mert ki a mennyben vethető egybe az Örökkévalóval, hasonlít az Örökkévalóhoz az istenfiak között?
8. Isten rettenetes a szentek tanácsában nagyon, és félelmetes mind a körülötte levők fölött.
9. Örökkévaló, seregek Istene, ki olyan mint te, hatalmas, oh Jáh? Hűséged körülötted van.
10. Te uralkodol a tenger gőgösségén, mikor emelkednek hullámai, te csendesíted le.
11. Te összezúztad, mint megölöttet, Ráhábot; erős karoddal szerteszórtad ellenségeidet.
12. Tied az ég, tied a föld is, világ és teljessége – te alapítottad meg.
13. Észak és dél te teremtetted; Tábor és Chermón nevedben újjonganak.
14. Tied a kar a hatalommal együtt, erős a kezed, magas a jobbod.
15. Igazság és jog trónod talapzata, szeretet és hűség színed elé járulnak.
16. Boldog a nép, mely ismeri a riadást; Örökkévaló, arczod világosságában járnak.
17. Nevedben vigadnak egész nap és igazságodban felmagasodnak.
18. Mert erős ékességük vagy s kedvelésed által emelkedik szarvunk.
19. Mert az Örökkévalóé a mi paizsunk és Izraél szentjéé a mi királyunk.
20. Akkoron szóltál látomásban jámboraidhoz s mondtad: segítséget nyújtottam egy vitéznek, kiemeltem egy ifjút a nép közűl;
21. megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
22. A ki mellett szilárdan lest a kezem, karom is erősíti őt.
23. Nem fogja őt szorítani ellenség, s jogtalanság embere nem sanyargatja.
24. Szétütöm előle szorongatóit, és sújtom gyűlölőit.
25. Hüségem és kegyem vele van s nevem által emelkedik szarva.
26. Rávetem kezét a tengerre és folyamokra jobbját.
27. Ő szólít engem Atyám vagy, Istenem és segítségem sziklája;
28. én meg elsőszülőtté teszem őt, legfelsőbbjévé a föld királyainak.
29. Örökké megőrzöm neki kegyemet, és szövetségem hűséges iránta.
30. Mindig maradóvá teszem magzatát és trónját olyanná, mint az ég napjai.
31. Ha elhagyják fiai tanomat és rendeleteim szerint nem járnak;
32. ha törvényeimet megszentségtelenítik és paranesaimat nem őrzik meg:
33. vesszővel bűntetem meg elpártolásukat és csapásokkal bűnüket.
34. De kegyemet nem bontom meg, hogy elvegyem tőle, és nem tagadom meg hűségemet.
35. Nem szentségtelenítem meg szövetségemet, s a mi kijött ajkaimon, nem változtatom meg.
36. Egyet esküdtem szentségemre, nem hazudom Dávidnak:
37. Magzata örökké lesz, és a trónja mint a nap előttem;
38. mint a hold szilárdan lesz örökké és tanu van a mennyben, hűséges. Széla.
39. De te megutáltál és megvetettél, fölháborodtál fölkented ellen.
40. Meghiusítottad szolgád szövetségét, földig megszentségtelenítetted koronáját.
41. Áttörted mind a kerítéseit, rettegéssé tetted erősségeit;
42. kifosztották mind az utonjárók, gyalázatává lett szomszédjainak.
43. Emelkedni engedted szorongatóinak jobbját, megörvendeztetted mind az ellenségeit.
44. Sőt visszafordítottad kardjának élét és nem engedted megállni a karczban.
45. Megszüntetted tiszta fényét, és trónját földre döntötted.
46. Megrövidítetted ifjúsága napjait, borítottál szégyent rá. Széla.
47. Meddig, oh Örökkévaló, rejtőzöl el örökre, ég mint a tűz a haragod?
48. Emlékezzél, mi mulandó vagyok, mi hiábavalóságra teremtetted mind az ember fiait!
49. Mely férfi él és nem lát halált, menti meg lelkét az alvilág hatalmától? Széla.
50. Hol vannak előbbi kegyeid, Uram, melyekről hűségedben esküdtél meg Dávidnak?
51. Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatáról, melyet hordok ölemben, mind a sok nép részéről,
52. melylyel gyalázták ellenségeid, oh Örökkévaló, melylyel gyalázták felkentednek nyomdokait.
53. Áldva legyen az Örökkévaló, örökre! Ámen és Ámen!