Zsoltárok 090-107

90.

1. Ima Mózestől, az Isten emberétől.
Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
2. Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
3. Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
4. Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
5. Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
6. reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
7. Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
8. Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
9. Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
10. Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
11. Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
12. Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
13. Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
14. Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
15. Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
16. Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
17. S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!

91.

1. A ki lakik a Legfelsőnek rejtekében, a Mindenhatónak árnyékában honol –
2. azt mondom az Örökkévalóról menedékem és váram, Istenem, a kiben bízom.
3. Mert ő megment téged a madarásznak tőrétől, a veszedelmes dögvésztől.
4. Szárnytollával beföd téged és szárnyai alatt találsz menedéket; paizs és pánczél az ő hűsége.
5. Nem kell félned az éjszaka rettegésétől, a nyíltól, mely nappal repül;
6. a dögvésztől, mely a homályban jár, a pestistől, mely délben pusztít.
7. Elhull oldalodról ezer, és tizezer a jobbodról: te hozzád nem közelít.
8. Csak szemeiddel fogod nézni, a gonoszoknak fizetségét látni.
9. Mert te azt mondtad: az Örökkévaló az én menedékem, a Legfelsőt tetted menhelyeddé.
10. Nem esik meg rajtad szerencsétlenség, és csapás nem közeledik sátorodhoz;
11. mert az ő angyalait rendeli melléd, hogy megőrizzenek téged mind az utjaidon.
12. Tenyerükön hordanak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.
13. Oroszlán és vipera fölött lépdelsz, letiprasz fiatal oroszlánt és sárkányt.
14. Mert én rajtam csüng, tehát megszabadítom, megótalmazom, mert ismeri nevemet.
15. Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban, kiragadom és tiszteltté teszem.
16. Hosszú élettel lakatom jól és látnia engedem segítségemet.

92.

1. Zsoltár. Ének a szombat napjára.
2. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,
3. hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:
4. a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.
5. Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.
6. Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!
7. Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:
8. mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.
9. Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!
10. Mert ime ellenségeid, oh Örökkévaló, mert ime ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.
11. De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.
12. Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.
13. Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;
14. elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.
15. Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;
16. hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.

93.

1. Az Örökkevaló király lett, fenséget öltött, öltözött az Örökkévaló, erőbe
övezkedett; szilárdan is áll a világ, nem inog meg.
.Szilárd a trónod régtől fogva, öröktől fogva vagy Te.
3. Fölemelték a folyamok, oh Örökkévaló; fölemelték a folyamok hangjukat,
fölemelik a folyamok zúgásukat.
4. Nagy vizek hangjánál hatalmasabbak a tenger hullámai; hatalmas a magasban az Örökkévaló!
5. Bizonyságaid hűségesek nagyon; házadat szentség illeti, Örökkévaló, hosszú időre.

94.

1. Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
2. Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
3. Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
4. Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
5. Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
6. özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
7. S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
8. Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
9. Vajjon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
10. Vajjon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
11. Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
12. Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
13. hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
14. Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
15. Mert igazsághoz tér vissza az itélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
16. Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
17. Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
18. Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
19. Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
20. Vajjon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
21. Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
22. De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
23. s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.

95.

1. Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.
2. Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!
3. Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;
4. kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;
5. kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.
6. Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.
7. Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.
8. Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,
9. a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.
10. Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;
11. úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

96.

1. Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket, énekeljetek az Örökkévalónak mind a földön levők!
2. Énekeljetek az Örökkévalónak, áldjátok nevét, hirdessétek napról napra segitségét!
3. Beszéljétek a nemzetek közt dicsőségét, mind a népek közt csodatetteit!
4. Mert nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, félelmetes Ő mind az istenek fölött.
5. Mert mind a népek istenei bálványok, de az Örökkévaló az eget készítotte.
6. Fenség és dísz van előtte, erő és pompa szentélyében.
7. Adjatok az Örökkévalónak, népek családjai, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és erőt;
8. adjátok az Örökkévalónak neve dicsőségét, vigyetek ajándékot és menjetek be udvaraiba!
9. Borúljatok le az Örökkévaló előtt szent díszben, reszkessetek tőle mind a földön levők!
10. Mondjátok a nemzetek közt: Az Örökkévaló király lett, szilárdan is áll a világ, nem inog meg; népeket itél egyenességgel.
11. Örüljenek az egek s vigadjon a föld, dörögjön a tenger s teljessége;
12. újjongjon a mező s mind a mi rajta van, akkor örvendjenek mind az erdő fái:
13. az Örökkévaló előtt, mert jön, mert jön itélni a földet; itéli a világot igazsággal s a népeket hűségében.

97.

1. Az Örökkévaló király lett: vigadjon a föld, örüljenek a sok szigetek!
2. Felhő és sűrű köd van körülőtte, igazság és jog trónjának talapzata.
3. Tűz jár előtte s elégeti szorongatóit köröskörül.
4. Megvilágították villámai a világot, látta és reszketett a föld.
5. Hegyek mint a viasz elolvadtak az Örökkévaló elől, az egész föld ura elől.
6. Megjelentették az egek az ő igazságát, hogy lássák dicsőségét mind a népek.
7. Megszégyenülnek mind a képimádók, kik dicsekszenek a bálványokkal: leborúl-tak előtte mind az istenek.
8. Hallotta és megörült Czión és vigadtak Jehúda leányai itéleteidnek miatta, Örökkévaló!
9. Mert te, Örökkévaló, legfelső vagy az egész föld fölött, nagyon fölemelkedtél mind az istenek fölé.
10. A kik szeretitek az Örökkévalót, gyűlöljétek a rosszat! Megőrzi jámborai lelkeit, gonoszoknak kezéből megmenti őket.
11. Világosság van elvetve az igaznak, s az egyenes szivüeknek öröm.
12. Örüljetek, igazak, az Örökkévalóban, és mondjatok hálát szent nevének!

98.

1. Zsoltár.
Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket! Mert csodatetteket mívelt; segített neki jobbja és szentséges karja.
2. Megismertette segítségét az Örökkévaló, a nemzetek szemei előtt Megnyilvání-totta igazságát.
3. Megemlékezett szeretetéről és hüségéről Izraél háza iránt, látták mind a föld népei Istenünk segítségét.
4. Riadjatok az Örökkévalónak, mind a földön levők, fakadjatok ki és ujjongjatok és zengjetek!
5. Zengjetek az Örökkévalónak hárfával, hárfával és zeneszóval;
6. trombitákkal és harsonaszóval, riadjatok a király, az Örökkévaló előtt!
7. Dörögjön a tenger és teljessége, a világ és a benne lakók;
8. folyamok csapják össze tenyerüket, együttesen ujjongjanak a hegyek:
9. az Örökkévaló előtt, mert jön itélni a földet; ítéli a világot igazsággal s a népeket egyenességgel.

99.

1. Az Örökkévaló király lett: remegnek a népek – a ki kérubokon trónol: meginog a föld.
2. Az Örökkévaló Czíónban nagy, és magas ő mind a népek fölött.
3. Dicsőítsék nevedet: nagy és félelmetes, szentséges ő.
4. S erejét a királynak, ki jogot szeret, te szilárditottad meg egyeneeséggel; jogot és igazságot Jákóbban te szereztél.
5. Magasztaljátok az Örökkévalót, Istenünket, s boruljatok lábai zsámolyához: szentséges Ő!
6. Mózes és Árón papjai közül valók, Sámuel neve szólitói közül: szólítják az Örökkévalót s ő meghallgatja őket.
7. Felhőoszlopban beszél hozzájuk; megőrizték bizonyságait és a törvényt, melyet nekik adott.
8. Örökkévaló, mi Istenünk, te meghallgattad őket, megbocsátó Isten voltál nekik, megtorló is cselekvéseik miatt.
9. Magasztaljátok az Örökkévalót, Istenünket, s boruljatok le szent hegyéhez, mert szent az Örökkévaló, a mi Istenünk.

100.

1. Zsoltár hálaáldozatnál. . Riadjatok az Örökkévalónak mind a földön levők!
2. Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel, jöjjetek eléje ujjongással.?
3. Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló az Isten, ő teremtett minket s övéi vagyunk, népe és legelésének nyája.
4. Jöjjetek kapuiba hálaszóval, udvaraiba dicsérettel; mondjatok hálát neki, áldjátok nevét!
5. Mert jóságos az Örökkévaló, örökké tart a kegyelme, s nemzedékig meg nemzedékig a hűsége.

101.

1. Dávidtól. Zsoltár.
Szeretetet és jogot hadd énekelek, neked, Örökkévaló, hadd zengek.
2. Hadd ügyelek gáncstalan utra – mikor jösz majd hozzám? Járni fogok szívem gáncstalanságában az én házamban.
3. Nem tartok szemeim előtt alávaló dolgot; elpártolást elkövetni, azt gyűlölöm, rám ne ragadjon.
4. Ferde szív távozzék tőlem, rosszról ne tudjak;
5. ki titkon megszólja felebarátját., azt megsemmisítem, a büszke szemüt és telhetetlen szívüt, azt nem viselem el.
6. Szemeimet az ország hiveire vetem, hogy velem lakjanak; ki gáncstalan uton jár, az szolgáljon engem.
7. Ne lakjék az én házamban csalárdságot tevő, hazugságokat beszélő ne álljon meg szemeim előtt.
8. Reggelenként megsemmisítem mind az ország gonoszait, hogy kiírtsam az Örökkévaló városából azokat, kik jogtalant tesznek.

102.

1. Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát.
2. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
3. Ne rejtsd el arczodat tőlem szorúltságom napján; hajlítsd hozzám füledet, a mely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
4. Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
5. Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
6. Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
7. Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
8. Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
9. Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
10. Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
11. indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
12. Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
13. De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
14. Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
15. mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
16. S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
17. mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
18. Odafordúlt a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
19. Föliratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
20. hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
21. hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
22. hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
23. mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
24. Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
25. Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
26. Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
27. ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
28. De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
29. Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.

103.

1. Dávidtól.
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét!
2. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről!
3. Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet;
4. ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal;
5. ki jóval tartja el díszedet, hogy megujhodik sasként ifjúságod.
6. Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak.
7. Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit:
8. irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben.
9. Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani.
10. Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk.
11. Mert a mint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött.
12. A mint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket.
13. A mint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek.
14. Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk.
15. Halandónak akár fü a napjai, mint a mezö virága úgy virágzik;
16. mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye.
17. De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek:
18. azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék.
19. Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik.
20. Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejüek, a kik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára!
21. Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végezői!
22. Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!

104.

1. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2. Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3. A ki vizekben gerendázta emeleteit, a ki fellegeket tesz szekerévé, a ki jár a szélnek szárnyain.
4. Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tűzet.
5. Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6. Vizárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7. dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8. felemelkednek hegyek, alá sülyednek sikságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9. Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10. A ki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11. Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12. Fölöttük lakozik az ég madam, a lombok közül hangot hallatnak.
13. Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14. Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15. és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16. Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17. a hol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18. A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19. Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20. szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21. Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelőket.
22. Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23. Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24. Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25. Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26. Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27. Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28. Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29. Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimulnak s porukhoz térnek vissza.
30. Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így ujitod meg a föld szinét.
31. Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32. A ki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33. Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok!
34. Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35. Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!

105.

1. Adjatok hálát az Örökkévalónak, szólítsátok nevét, tudassátok a népek közt cselekményeit!
2. Énekeljetek neki, zengjetek neki, gondolkodjatok el mind az ő csoda
tettein!
3. Dicsekedjetek szent nevével; örüljön szíve az Örökkévaló keresőinek!
4. Keressétek föl az Örökkévalót és hatalmát, arczát keressétek mindig!
5. Emlékezzetek csodatetteiről, melyeket mivelt, csodajeleiről és szája itéleteiről.
6. Szolgájának Ábrahámnak magzatja ti, Jákób fiai, az ő kiválasztottjai!
7. Ő az Örökkévaló, a mi Istenünk, az egész földön vannak itéleteí.
8. Örökké megemlékezett szövetségéről, az igéről, melyet megparancsolt ezer nemzedékre,
9. melyet kötött Ábrahámmal, és Izsáknak tett esküjéről;
10. megállapította Jákóbnak törvényül, Izraélnek örök szövetségül;
11. mondván: neked adom Kanaán országát, birtoktok osztályáúl!
12. Midőn csekély számuak voltak, csak kevesen és benne tartózkodók:
13. akkor jártak nemzettől nemzethez, egyik királyságból más néphez.
14. Nem engedte embernek, hogy zsarolja őket, s megfenyített miattuk királyokat:
15. ne nyúljatok fölkentjeimhez és prófétáimat ne bántsátok!
16. Éhséget szólított az országra, eltörte a kenyér minden pálczáját.
17. Küldött előttük egy férfiút, rabszolgául adatott el József.
18. Békóval sanyargatták lábát, vasba jutott a lelke,
19. az időig, hogy bekövetkezett az igéje, az Örökkévaló szava megtisztította őt.
20. Küldött a király s feloldozta, népek uralkodója s kiszabadította.
21. Úrrá tette háza fölött és uralkodóvá minden vagyonán,
22. hogy megköthesse nagyjait kedve szerint, és bölcscsé tegye véneit.
23. És Egyiptomba jutott Izraél, s Jákób tartózkodott Chám földjén.
24. S megszaporította népét nagyon és számosabbá. tette szorongatóinál.
25. Átváltoztatta szívöket, hogy meggyűlöljék népét, hogy fondorkodjanak szolgái ellen.
26. Küldte Mózest, az ő szolgáját, Áront, a kit kiválasztott;
27. elvégezték köztük jeleinek dolgait meg csodákat Chám földjén.
28. Küldött sötétséget és sötét lett, s nem engedetlenkedtek igéje iránt.
29. Átváltoztatta vizeiket vérré s megölte halukat.
30. Hemzsegett országuk békáktól, királyaik szobáiban.
31. Szólt és jött gyülevész vad, férgek egész határukba.
32. Jégesőt adott nekik esőjük gyanánt, lobogó tűzet országukban;
33. elverte szőlőjüket és fügefájukat és összetörte határuk fáit.
34. Szólt és jött sáska, nyaló sáska szám nélkül,
35. s megemésztett minden füvet országukban, s megemésztette földjük gyümölcsét.
36. Megölt minden elsőszülöttet országukban, zsengéjét minden tehetségöknek.
37. Erre kivonultatta őket ezüsttel és aranynyal, és törzsei közt nem volt gyöngélkedő.
38. Örült Egyiptom kivonultukon, mert rájuk esett rettegésük.
39. Kiterített felhőt takarónak, meg tűzet, hogy világítson éjjel.
40. Kértek s hozott fürjet és égnek kenyérevel jóllakatta őket.
41. Sziklát nyitott és vizek folytak, jártak a sivatagban folyamként.
42. Mert megemlékezett szent igéjéről Ábrahámhoz, az ő szolgájához.
43. És kivezette népét vigságban, újjongásban kiválasztottjait;
44. adta nekik nemzetek országait, hogy elfoglalják népek fáradalmát:
45. a végett, hogy megőrizzék törvényeit és megtartsák a tanait. Hallelúja!

106.

1. Hallelúja! Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme.
2. Ki mondhatja el az 1 06. Örökkévaló hatalmas tetteit, hirdetheti minders dicséretét?
3. Boldogok, a kik megőrzik a jogot, a ki igazságot mível minden időben.
4. Emlékezzél reám, Örökkévaló, a néped iránt való kedvességgel, gondolj reám a te segítségeddel,
5. hogy láthassam választottaid jólétét, hogy örüljek nemzeted örömén, hogy dicsekedjem birtokoddal együtt.
6. Vétkeztünk, őseinkkel együtt, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk.
7. Őseink Egyiptomban nem fogták föl csodatetteidet, nem emlékeztek kegyeid bőségére s engedetlenkedtek a tenger mellett, a nádastengernél.
8. Megsegítette őket neve kedvéért, hogy tudassa hatalmát.
9. Megdorgálta a nádastengert és kiszáradt s vezette őket mélységekben, akár a pusztában.
10. Megsegítette őket gyülölőnek kezéből, megváltotta őket ellenségnek kezéből;
11. vizek borították be szorongatóikat, egy sem maradt meg közülök.
12. És hittek szavaiban, énekelték dicséretét.
13. Hamar felejtették el tetteit, nem várták be határozatát:
14. vágygyal vágyakoztak a pusztában, s megkisértették Istent a sivatagban;
15. meg is adta nekik kérésöket, de soványságot bocsátott lelkökre.
16. Felbuzdúltak Mózes ellen a táborban, Áron, az Örökkévaló szentje ellen.
17. Megnyilt a föld s elnyelte Dátánt, s befödte abírám községét;
18. tűz égett községük között, láng lobbasztotta el a gonoszokat.
19. készítettek borjut a Chórébnél, s leborúltak öntött kép előtt.
20. Felcserélték dicsőségöket, képmásával ökörnek, füvet evőnek.
21. Elfelejtették Istent, segítőjüket, ki nagyokat mívelt Egyiptomban,
22. csodás tetteket Chám földjén, félelmeteseket a nádastenger mellett.
23. Kimondta, hogy megsemmisíti őket, hacsak Mózes az ő választottja nem áll a résben előtte, hogy elfordítsa hevét, nehogy rontson.
24. Megvetették a gyönyörűséges országot, nem hittek igéjének;
25. zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Örökkévaló szavára.
26. Akkor hezet emelt felőlük, hogy elejti őket a pusztában,
27. s hogy magzatukat a nemzetek közé ejti, s hogy szétszórja őket az országokban.
28. Csatlakoztak Báal-Peórhoz és ették halottaknak áldozatait;
29. bosszantották cselekedeteikkel és csapás tört ki köztük.
30. Akkor odaállt Pínechász s itéletet tett és elállt a csapás;
31. betudatott az neki igazságul nemzedékre meg nemzedékre örökké.
32. Megharagították a pörlekedés vizénél, s roszszúl járt Mózes ő miattuk,
33. mert engedetlenkedtek szelleme iránt, s elszólta magát ajkaival.
34. Nem semmisítették meg a népeket, melyeket mondott nekik az Örökkévaló;
35. hanem összevegyűltek a nemzetekkel s eltanulták tetteiket.
36. Szolgálták bálványaikat, úgy hogy tőrül lettek nekik;
37. áldozták fiaikat és leányaikat a gonosz szellemeknek.
38. Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, a kiket áldoztak Kanaán bálványainak, úgy hogy fertőzötté lett az ország a vérbüntől.
39. Tisztátalanokká lettek tetteik által s paráználkodtak cselekedeteikkel.
40. És föllobbant az Örökkévaló haragja népe ellen, s megutálta birtokát;
41. adta őket nemzetek kezébe, s uralkodtak rajtuk gyülölőik,
42. szorították őket ellenségeik s megalázkodtak kezök alatt.
43. Sok izben mentette meg őket, de ők engedetlenkedtek öntanácsuk szerint s összeroskadtak bűnükben.
44. De látta szorultságukat, midőn meghallotta fohászukat;
45. s megemlékezett számukra szövetségéről és sajnálkozott kegyeinek bősége szerint,
46. s adta őket irgalomra mind a foglyulejtőik előtt.
47. Segíts meg minket, Örökkévaló, Istenünk, s gyűjts össze a nemzetek közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, hogy magasztalódjunk dicséreteddel!
48. Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, öröktől fogva örökké. S mondja az egész nép: Ámen! Hallelúja!

107. A megváltás zsoltára

1. Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
2. Ezt mondják az Örökkévaló megváltottjai, a kiket megváltott szorongatónak kezéből,
3. és országokból gyüjtötte őket össze: keletről és nyugatról, északról és a tenger felől.
4. Tévelyegtek a pusztában, sivatag úton, lakó várost nem találtak;
5. éhesek, szomjasak is, lelkük ellankad ő bennök.
6. És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megmentette őket,
7. járatta őket egyenes úton, hogy lakó városba menjenek.
8. Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelemért, és csodatotteiért az emberfiaival;
9. mert jóllakatta az elepedt lelket, s az éhes lelket megtöltötte jóval!
10. Kik sötétségben és homályban ülnek, nyomorúságnak s vasnak foglyai,
11. mert engedetlenkedtek Isten szavai iránt és a Legfelsőnek tanácsát megvetették;
12. hát megalázta szenvedésben szivöket, megbotlottak s nincs, ki segítsen.
13. És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
14. kivezeti őket sötétségből és homályból, és kötelékeiket szétszakítja.
15. Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival;
16. mert összetört érczajtókat és vasreteszeket szétvágott.
17. A kik oktalanok bűntettük útja miatt és büneik miatt sanyarognak,
18. minden eledelt utál a lelkük s eljutottak a halál kapuihoz.
19. És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
20. igéjét küldi és meggyógyítja őket s kiszabadítja vermeikből;
21. adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatotteiért az emberfiaival,
22. s áldozzanak hálaáldozatokat, s beszéljék el tetteit ujjongással!
23. Kik tengerre szállanak hajókon, munkát végeznek nagy vizeken,
24. ők látták az Örökkévaló tetteit és csodatetteit a mélységben:
25. szólt s támasztott szélvihart s az fölemelte hullámait,
26. fölszállnak égbe, lesülyednek mélységekbe, lelkük elcsüggedt a bajban,
27. forognak és inognak mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészik.
28. És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, és szorongásaikból kivezeti őket;
29. megállítja a vihart csendességgé s lecsillapodtak hullámaik;
30. s örültek, hogy elhallgattak, s elvezette őket kivánságuk révébe.
31. Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival,
32. s magasztalják őt népnek gyülekezetében s vének ülésében dicsérjék őt!
33. Folyamokat tett pusztává s víznek eredőit tíkkadtsággá,
34. termékeny országot sós földdé a benne lakók rosszasága miatt;
35. pusztát tett vizes tóvá és sivatag földet víznek eredőívé,
36. és letelepített ott éhezőket s lakó várost alapítottak.
37. Bevetettek mezőket és ültettek szőlőket, és gyümölcsöt, termést szerzettek.
38. Megáldotta őket, s megsokasodtak nagyon és barmukat nem kevésbítette.
39. De megkevesbedtek és meggörnyedtek bajnak és bánatnak nyomásától.
40. Csúfot önt nemesekre s eltévelyítette őket úttalan pusztaságban;
41. de felmagasította a szükölködőt a nyomorúságból s olyanná tette a családokat, mint a juhok.
42. Látják az egyenesek és örülnek, s minden jogtalanság elzárja száját.
43. Ki oly bölcs, hogy megőrizze ezeket, hogy ügyeljenek az Örökkévaló kegyelmeire.