Napi cikk 2014-12-14

175. Mivelhogy távol esik tőled [az a hely]

Shamati 175
Svát {hó egyik} lakomáján, a Bá’hár-Bé’Hukkotáj hetiszakasz 
{hetén}, Ijjár {hó} 22-én, 1949. május 21-én hallottam

Ha pedig hosszabb neked az út, mert nem tudod elvinni azt {5}”.

És magyarázatot adott rá, hogy miért is van annyira távolra az út: mert „nem tudod elvinni azt”. Mert nem képes elviselni a Tóra és a Parancsolatok jármát. Ezért aztán az út távolinak tűnik a számára. S az erre adott tanács, {ahogy} azt írásvers mondja, „és kösd a kezedbe a pénzt”. A pénz [vagyis a Keszef] a vágyakozást [a Kiszufin-t] jelöli, {magyarán} hogy vágyakozással legyen a szolgaság alatt. Azaz hogy az Örökkévaló utáni vágy és vágyakozás révén, képes legyen elviselni a Tóra és a Parancsolatok jármát. A pénz [Keszef] mindemellett a szégyenre is utal. Mert az ember azzal a céllal {lett teremtve}, hogy megnövelje az Ég tekintélyét, ahogy az írva van: „Áldott … aki az Ő dicsőségére teremtett bennünket”.

Mert a Tóra és a Parancsolatok általánosságban olyan dolgok, amelyeket azért hajt végre az ember, hogy {általuk} kegyet találjon az Ő szemében. Mert a szolga természete olyan, hogy kegyet akar találni Ura szemében, mert akkor őérette van Urának a szíve. S ugyanígy itt, mindazon tettek és pedánsságok amelyekben az ember jártassá válik, csak eszköz arra, hogy általa nyerjen kegyet az Ő szemében. És akkor meglesz Tőle a vágyott célt.

Az ember pedig megy és azért hajtja végre a Tórát és a Parancsolatokat, hogy a teremtmények szemében találjon kegyet. És {így viszont} a mennyei szükségletekből eszközt csinál. Azaza hogy rajtuk keresztül akar kegyet találni a teremtmények szemében. S mindaddig míg nem nyerte el a Torá-t Lismá [az Ő nevéért], a teremtmények végett dolgozik. S még ha nincs is más lehetősége az embernek, mintsem hogy a teremtményekért dolgozzon, mindenesetre, bárhogyan is legyen, szégyenkeznie kell ezen szolgaság miatt. És akkor, ezen pénz [Keszef] által nyeri el a szentség pénzét, vagyis a szentség utáni vágyakozást [Kiszufin-t].

És kösd a kezedbe a pénzt”. Vagyis, mégha a vágyakozás nincs is az ember kezében, ha nem érez vágyat a dologhoz, nem tud tenni semmit. Ám mindenesetre, vágyat kell, hogy találjon a Kiszufin-ra, azaz, vágyat a vágyakozásra (s talán a „kösd [vé’cártá]” {szó} az „akartad [rácitá]” {szóból} lett véve). Mert igényt kell, hogy találjon erre. Vagyis fel kell hogy tárja az akaratot és a vágyat arra, hogy {igenis} vágyakozzék az Örökkévaló után, azaz hogy vágyakozzék megsokszorozni az Ég tekintélyét, örömmel elhalmozni a Teremtőjét, {és} kegyet találni az Ő szemében.

És van a Záháv-nak [az aranynak] és van a Keszef-nek [ezüstnek/pénznek] a szemszöge.

Keszef-ről beszélünk, mikor általánosságban vágyakozása van.

És Záháv-nak [„ze-háv” = „ezt add”] nevezik, mikor csakis egy dolgot akar. S {ilyenkor} mindazon sóvárgások és vágyakozások, amelyeket néhány dolog után érzett, eltűmmek ebben a vágyban. S erre mondja az ember: „Ze-hav” [ezt add]. Vagyis semmit mást nem akar, csak „felemelni a S’chiná-t [az istenséget] a porból”. És csakis ezt akarja.

Következésképp, annak ellenére, hogy az látja, hogy nincs kedve és vágya, már ahogy annak lennie kellene, mindenesetre, bárhogyan is legyen, ahhoz, hogy elérje a vágyat, át kell lássa és igyekeznie kell a tettek és a gondolatok terén. S erre mondják azt, hogy „és kösd a kezedbe a pénzt”. S ne gondolja azt az ember, hogy kis dolog az, ha ez az ember kezében van. Hanem [adjad a pénzt mindazért, amit kíván a lelked:] ökrökért, juhokért stb. Vagyis, ezáltal nyeri el a legmagasztosabb Fényeket.