Napi szándék 2014-12-19

A szabadság eredete

Kérdés

A legtöbb ember megrémül attól a gondolattól, hogy nincs szabad akarat a világban. Hogyan közelítsünk hozzájuk?

Válasz

Ez igaz, mivel nincs szabad akarat, és nincs személy sem. Ő ugyanis nem egy „valódi” személy, hanem egy mechanikus játékszer, egy zsinórok által kontrollált bábú. Lényegtelen, hogy ez egy másik embert is magába foglal ez a kontrol: a személy ezt az ő felé irányuló hozzáállásban éli meg.  Tehát a személy egy fajta párbeszéd, a saját nem létezésével. Végül is, csak akkor létezem, ha van szabad akaratom, személyes véleményem, és önálló cselekedetek végrehajtására vagyok képes.

Azonban itt a természet korlátlan hatalmú rendszeréről van szó, ahol minden egy abszolút törvénnyel van irányítva. Még ha nem is érkezünk meg a kabbala bölcsességéhez, csak logikusan végig gondoljuk, hogy honnan származhat ennek a világnak a szabadsága?  Egy globális nézőpontból, hol van a szabadság? Láthatóan ez egy spontán cselekvés, még ha nem is ez a tény? Vagy ez egy hirtelen vágy, amely tényszerűen van befolyásolva az életet adó erők által?

Hol kezdődik az én cselekvésem? ? Ami engem illet, nem látom, mi váltja ki az eseményeket az életemben, vagy a gondolataimat és a vágyaimat. Milyen belső mélységből ébrednek fel az engem sürgető erők? Derült égből hirtelen belém hasít valami. Honnan jön ez az impulzus?

Ha megtalálnám a forrását ennek, világos lenne a számomra, hogy nem én vagyok, aki dönt, hanem ezt, a természet váltja ki bennem az impulzust, ami a forrása a döntésnek. Az embernek nincs befolyása arra, ami a a természet hatáskörébe tartozó szint alatt helyezkedik el. Csak kész gondolatokat, vágyakat, és a természet cselekedeteiből származó akciókat kap.

Ezen a szinten, egy bizonyos fokú függetlenség felett illetékesek vagyunk, mivel az ember az, akinek van vágya és gondolata. Ezen a bizonytalan feltevésen alapulva, úgy látszik az ember, mintha önálló lény lenne.

Természetesen ez teljesen rossz feltevés. Ha látnánk a teljes képet, a legcsekélyebb okot sem találnánk arra, hogy megítéljünk egy embert, vagy ellenkezőleg, hogy megkegyelmezzünk neki. Mi mindannyian úgy érezzük magunkat, mind a fogaskerekek, amelyeket egy általános erő ellenőriz. Ugyan ezt írja le a kabbala bölcsessége.

Hol van akkor a szabad akarat? Abban a képességemben rejlik, hogy képes vagyok átvenni az irányítást a felső erőtől, amely az egész rendszert mozgásban tartja. Irányíthatom a saját helyén, szövetségben vele. A vele való egyezőségem mértékében veszem át az irányítási funkciókat, és kezdem aktiválni a rendszert önmagam által.

Mi van ebben a számomra? Az által, hogy ezt megteszem, megszerzem a szabadságot és a függetlenséget. Példát veszek a felső erőről, a segítségét kérem, és ez által részesülhetek a felső kegyelmében. Ez a lehetőség a törés miatt érhető el a számomra, ez jelenti nekem a a szabad akaratot a Tifferet középső harmadában, a középső pontban, a nagyon kényes és fontos közép állapotban. Pontosan ez az a pont, ahonnan kérhetem a Teremtő helyét.

Így szerzem meg a függetlenséget. Ezen kívül nincs semmi, amit önmagam tudnék elérni.

http://laitman.hu/?p=7226

Napi szándékot küldte: Nagy Lajos