Napi szándék 2015-01-16

Teremtőt is ugyan úgy elutasítom, mint a többieket

Kérdés:

Mi az, ami az emberben kifejlődik, miközben megismeri a Teremtőt?

Válasz:

A legfontosabb dolog, ami kifejlődik, az egy érzékelés, azaz a gonosznak a felismerése. Tehát az hogy kifejlődik bennünk egy érzék, amivel érzékelhetjük magunkban a gonoszt. Az ember elkezdi látni, – a Felső Fény hatására- hogy mennyire megszerző, mennyire csak a kapni akarás működteti. Ezt nevezzük egónak. Meglátja, hogy ez mennyire távol tartja a többiekkel való kapcsolattól, és a másokkal valókapcsolatnak megfelelően tud formaegyezést, vagy formakülönbséget felismerni a Teremtővel.

Nincs más mód, ahogy ezt mérni lehetne. Tehát nyilván valóan a törés által létrejött szerkezet, és a környezet, amit az ember megválaszt magának – amely nélkül nem tudnánk a Teremtő felé elmozdulni – amivel a Teremtőhöz tudjuk magunkat igazítani. Ez csak a közösségben való munka által valósulhat meg. Tehát folyamatosan növelni kell az Aviut-ot a  vaskosságot, azaz az egónak a felismerését az irányomban és ez által formaegyezésbe kell kerülnöm a Teremtővel. Ez mindig egy magamhoz való hozzáadás, egy darab „húst” kell magamhoz hozzáadnom.

Tehát mindig egy újabb adag megszerzési vágyat kell hozzá adnom, mert enélkül nem lehetne a korrekciót végrehajtani . Tehát, minél kisebb a megszerzési vágyunk, annál kevésbé tudunk korrigálódni. Sőt, ha már emberről beszélünk! Be kell lépnem egy közösségbe és el kell kezdenem felfedezni, hogy mindenkit elutasítok, és ez olyan mértékig van így, hogy rá kell, hogy jöjjek, hogy a Teremtőt is ugyan úgy elutasítom, mint a többieket. Ez megkérdőjelezhetetlen. Ha én gyűlölök, vagy szeretek akkor az emberek szeretetén és gyűlöletén keresztül a Teremtőt is így kezelem. Ezért legyen az egy barát a csoportban, vagy egy tök idegen az utcán, nekem őket egyformán kellene kezelni. Tehát azt kell látnom, hogy az idegenben is és a barátban is a Teremtő áll velem szemben.  S az egész világ nem más mint a Teremtőnek a bemutatása, bemutatkozása az én irányomban. Nekem fel kell fedeznem az Istent mindenben és mindenkiben.  El kell érnem az Ő abszolút szeretetét, de kifelé, mindenki felé, és akkor azt mondhatom, hogy: Na! Ha mindenkit tudok szeretni, akkor szeretem az Istent is.

Kérdés: De hogyan lehet az, hogy a gonosznak a feltárulása közelebb visz engem a célhoz?

Válasz: A gonosznak a feltárulása a csoportban, pontosan az, hogy mennyire utasítom el őket, hogy mennyire irigylem őket, hogy mennyire lépek el az ő irányukban. Ennek megfelelően mondhatom azt, hogy az én helyzetemet helyesen tudom megítélni. Ez jelenti a gonosz hajlam feltárását, amikor én kifejlesztem ezt az érzéket, akkor nyilván rájövök, hogy hogy kezelem őket valójában. Nyilvánvalóvá válik, hogy az egyiket gyűlölöm, a másikat kevésbé, a harmadikat jobban, de ez az egész munkám, hogy ezt a gonoszt feltárjam. Nekem a Teremtővel nincsen kapcsolatom, a barátokkal van kapcsolatom, a spirituális csoporttal.  S a hozzáállásomnak megfelelően –ahogy barátaimat kezelem, mondhatom azt, hogy én pont úgy kezelem az Istent is. tehát hogyha gyűlölöm a barátomat, gyűlölöm az Istent is. Ez olyan, mint egy laboratórium. Az egész dolog az Edények Töréséről szól a Shevirat ha Kelim-ről. Tehát egy ilyen borzasztó alacsonyrendű világban való létezés, az megadja a lehetőséget nekünk arra, hogy felismerjük a valódi helyzetünket, a legalacsonyabb rendű állapotban és ezt tegyük hasonlóvá a Teremtőhöz. Mégpedig egy független ponton keresztül, ahol teljesen leválunk Róla.

http://laitman.hu/?p=17439

Napi szándékot küldte: Hermann Zsolt