Felkészülés a 2015.07.12-i reggeli leckére

Elalvás előtti felkészülés

Rabash—Szociális Írások / A Gyülekezet Napirendje

Annak megfelelően, ahogy írva van: “Az emberek sokasága a Király dicsősége”, ebből következően, minél nagyobb a kollektíva száma, annál hatékonyabb az ereje. Más szóval, annál erősebb a Teremtő nagyságának és jelentőségének a légköre. Abban az időben, minden ember teste úgy érzi, hogy ő bármire vonatkozóan, amit szeretne megtenni a szentségért – azaz, hogy adakozzon a Teremtőnek -, mint egy hatalmas szerencse, hogy már ki lett választva azon emberek közé, akik elnyerték a Király szolgálatát. Abban az időben minden kis dolog, amit megcselekszik, megtölti őt örömmel és boldogsággal, hogy most már van valamije, amivel szolgálja a Királyt.

Olyan mértékben, ahogy a társadalom a gondolataival Teremtő nagyságára tekint a gyülekezet közben, mindenki az ő saját maga szintjének megfelelően teremti meg a Teremtő fontosságát magában. Így minden nap képes a világ boldogságával és örömével járni, ami azt jelenti, hogy élvez minden apró dolgot, amit a Teremtő munkájára vonatkozóan megtesz. Ez azért van így, mert ha ő emlékszik, hogy a spiritualitásról kell elmélkednie még akár csak egy percet is, rögtön azt mondja: “Én már hálás vagyok, és dicsérem, és dicsőítem a Teremtőt”, mivel ő úgy véli, hogy a Teremtő most már hívta őt, és beszélni kíván vele.