A valóság egyszerű formulája


A valóságban ahol létezünk nincs idő.

Az összes változás időben, térben, cselekedetben, és minden ami történik velünk, beleértve saját átváltozásainkat is mind a mi változtatható érzéseinken múlnak, míg semmi nem változik meg rajtunk kívül. Mi nem éreznénk semmilyen változást a mi saját vágyainkban, és szándékainkban való változások nélkül. A valóságban semmi más nem létezik, csak a vágy a szándékkal, és azzal szemben a Felső Fény mely abszolút nyugalomban marad. Ahogy ez a vágy változik, az különböző formákat, és jelenségeket él át. Jelenleg mi csak a saját érzékelésünket éljük át, és ez maga a vágy mely magát érzékeli. Ez a vágy különböző állapotokon megy keresztül, egyiken a másik után, ok okozati formában, fejlődésének kezdetétől annak végéig. A teljes fejlődés csakis a vágyhoz viszonyítva történik meg, semmilyen változás nem jön létre azon kívül.
Ennél fogva a Kabbala teljes tudománya csakis arról beszél, ahogy ez a vágy érzékeli a valóságot, miért van az itt, és az kihez kapcsolódik. Ez a vágy teljes élete. A Kabbala tudománya felfedi számunkra az összes cselekményt, mely a vágyban történik, elmagyarázza nekünk a teljes folyamatot, és különösen a vágy fejlődésének utolsó fázisát.

Ez az utolsó fázis a tudatos lépés, amikor a vágy együtt fejlődik annak szándékával, és együtt elérnek egy olyan állapotot amikor elkezdik érzékelni saját valóságukat. Egy bizonyos erő emelkedik elő bennük, az érzékelés egy speciális tulajdonsága, mely alkalmassá teszi a vágyat, hogy maga fölé emelkedjen, és magát egy külső, objektív figyelő pontból vizsgálja és akkor a vágy először is megállapítja, hogy aktuálisan, valójában létezik, az valami felé mozdul és változik, valaki olyannal kapcsolatban állva aki egyenlőre ismeretlen, és hogy van egy bizonyos meghatározott célja fejlődésének. Elkezd egy olyan jövőbeni állapotról elmélkedni, amelyet még nem látott.

Mindez azért történik, mivel az ún. “szívben található pont” fejlődik ki a vágyban a fejlődés utolsó szakaszában. Ettől a pillanattól kezdve a vágy egyre inkább elkezdi azonosítani magát ezzel a ponttal, ahhoz kapcsolódik, azt elkezdi értékelni, és egyre inkább magán kívülre mozdul.


Más szóval, ahelyett, hogy azokra a dolgokra figyelne, mellyel a vágy rendelkezik, vagy nem rendelkezik, hogy mekkora mértékben van kielégülve, vagy nincs kielégülve, elkezdi látni a beteljesülést vagy annak hiányát mint eszközt, hogy magát még inkább a saját maga felett lévő ponttal azonosítsa, amelyre aztán már úgy utalunk, mint “szűrő” vagy szándék, Teremtő, vagy egység. Ez az ahogy a vágy fejlődik.